~사랑에서 도약하다~ (Szárnyalni a Szerelemtől) **Befejezett**

Epilógus

/3 év múlva/

/Jungkook szemszöge/

*Három éve, hogy összeházasodtunk. Most pedig egy tengerparton sétálok a férjemmel és a fiammal. A család elfogadott minket, mi pedig boldogak vagyunk. A fiúnk 3 éves, még baba volt mikor örökbe fogadtuk. Még mindig Szöulban élünk, de már más házba. Süt a nap és kézen fogva szaladunk a fiúnk után a homokban.*

-Várj meg....JiHu... *kiabál utána Tae kifulladva én elengedtem a kezét és megálltam. Ő tovább futott.*

-JiHu... fagyi! *erre megfordult a drágaságom és elkezdett Tae visszaszaladni hozzám. Tae elterült a földön.*

-Ez nekem miérth....nemh...jutott eszembe... *kifulladva nyögte ki szavait.*

*vettem fagyit mindhármunknak, majd visszamentünk a parton lévő pokrócra és megettük. Ji teljesen összekente az arcát, amit letöröltem. Felkaptam és ringatni kezdtem. Tae a pokrócról nézett minket majd eldőlt. Letettem mellé fiamat és hagytam hogy elaludjanak. Egy darabig néztem a tájat, majd fotót készítve róluk, posztoltam Instára. Ledőltem melléjük és vártam.*

/JiHu szemszöge/

*Elaludtam apuci mellett. Egyszarvúkról álmodtam de másról is. amikor megláttam aput(Tae) az árvaház ajtajánál. Nem is gondolkozott, egyből engem vitt el. Másik aput is nagyon szeretem. Szeretnek engem és mindenem meg van. Azt hittem örökre árva leszek... Még úgy babafejjel is. De mára már Nekem van a legcsodásabb családom.Mikor felébredtem apuék nem voltak ott, így elkezdtem egy csokit majszolgatni. Megtanították, hogy ha nincsenek mellettem mindig maradjak ott ahol vagyok és ne beszéljek idegenekkel. Olyan szerencsés vagyok...*

/Tae szemszöge/

*Fáradt voltam így a pokrócon eldőlve elaludtam fiammal. A kezdetekről álmodtam, minden szépről ami velünk történt. Az esküvő óta jobban közel kerültünk egymáshoz. fél óra múlva ébredtem, arra hogy Kook lágyan csókol.*

-Amíg alszik sétáljunk egyet. *nyújtatta nekem kezét én pedig megfogtam és felhúzott.*

-De ne messzire!

*Lassan elindultunk a tengerig. Megálltunk és a naplementét néztük.*

-Az életem vagy.... *mondtam halkan, a romantika kedvéért. Felém fordult és rám mosolygott, majd összekulcsolta ujjainkat. Szemébe néztem majd egy lágy csókot kezdeményeztem. Ajkaink finoman mozogtak, szenvedélyesen. Derekát átkarolva váltunk el egymástól, majd újra a naplementét néztük.*

-Tae... Tudod melyik pillanat volt a legszebb az életemben?

*ajkamba haraptam, majd szemébe néztem.*

-Amikor bevallottam az érzéseim és te ugyan úgy éreztél. Akkor most nem lehetnénk együtt.

*magamhoz szorítottam erősen majd egy puszit nyomtam homlokára. Kézen fogva indultunk vissza fiunkhoz, aki épp ült és csokit majszolt. Elnevettük magunkat rajta.*

/Külső szemszög/

*Néha azon kapjuk magunkat, hogy szerelmesek lettünk. A lélegzésünk megváltozik közelében. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megvédjük. Hogy biztonságot és szeretete nyújtsunk neki. Kicsi a különbség a szerelem és a fellángolás közt. Csak onnan tudod, hogy szerelmes vagy, amikor a másik érdekeit a sajátod elé helyezed és úgy döntesz. Hogy neki legyen jó, boldog legyen. És ha ő boldog te is az leszel. Semmi sem tökéletes az életben. De ha minden rendben és szeretitek egymást, több évtized köt össze titeket, akkor az maga a tökély. Mert ez csak az akaraton múlik és a szeretetünk erején. Légy szerelmes és Szárnyalj a Szerelemtől.*

Annyeong! Remélem tetszik. Ez volt az utolsó rész.... Remélem sok mindenkinek tetszett, az amit eddig írtam.