🔔 Ha a harang megszólal 🔕 [Átírás alatt]

🔔 Harang szó. 14. 🔔

- Nem szopatlak, csak nem hiszed el, hogy tényleg elmondom. Különben is vannak embereim akik ismernek téged, nekem ez elég. - mosolygott martin - Kis Vadászom. - simított állam alá, és felemelte fejem maga felé. - Bőven elég ennyit tudnod, minél titokzatosabb valaki annál nyilvánvalóbb tudni valók derülnek ki róla.

- Na de, ez nem válasz a kérdésemre! - akadtam ki, hiszen ez nekem fontos, tudni akarom, honnan ismer. Főleg, hogy ennyire alaposan ismer engem.

- Majd egyszer rá fogsz jönni, kis Törpém. De nekem mennem kell vissza dolgozni. - azzal arcon puszilt és elment, én meg utána, de rám se hederített hiába kértem, hogy mondja el szépen, csúnyán, rusnyán, és kurvázva, mert eredménye nem lett. Így végül rá hagytam a dolgokat, és elmentem onnan. A nap további részében semmi különös nem történt velem, jártam az utcákat, végül haza találtam, és az ágyamba dőltem. Semmi és senki nem érdekelt, aki miatt ki mozdulnék most.

Csak Tulkon járt az eszem, rajta, és azon, honnan ismer ennyire? Annyiszor tettem fel ezeket a kérdéseket magamnak, hogy végül elnyomott az álom. Az a álom, ahol találkoztam egy ismerős alakkal.

- Chris gyere le a fáról! - szólított meg vidámsággal a kisfiú, mire lementem a fáról, és csak ekkor tűnt fel, hogy ez a fiú a bátyám, az akit elvesztettem akkor a tűzben. Oda mentem hozzá, és a nyakába vett, nagy vidámsággal kezdtünk játszani, annyira jó volt, ismét az ő karjaiban lehettem. Ahogy szeret engem. Ahogy óv. De sajnos tudni illik, sosem tart semmi örökké.

Reggel hamar felébredtem, és elkezdtem készülődni. A hajam kifésültem, a ruhám ízléssel válogattam össze, és indultam is utamra reggeli után. Ahogy haladtam az utcákon úgy figyeltem meg minden embert. Mindegyik csinált valamit amiről martin jutott eszembe, a Tulok. Ám délután ahogy mentem a már üresedő utcákon a Harang szókor bele botlottam Tuskóba aki a beszélt helyen várt rám. Oda mentem hát, és egyből kaptam is a kényeztetést ajkaimra. Ma kapom az utolsó kényeztetéseket rájuk tőle.

Elindultunk hát, a városban minden remekül ment közte, és köztem. Vasárnap van. A véglet napja. Szorosan fogtam kezét, és a Templom kertbe érve hülyéskedni kezdtünk. Az éjszakai pompa, a gyönyörű csillagok erre tökéletesek.

Végül sikerült a templomba csalnom őt. A gyönyör reneszánsz kora tükröződik vissza a falakról, a csillár, mint gyönyörű dísz mennyei itt. A virágok üveg ablakként. Az a pompa ami vissza adja a régi korok hajnalát egész a Titanic elsüllyedésének idejébe.

Ezek a régiségek számomra sokat jelentenek, mert elképesztőek. Sőt. Elképesztőbb a rekordom amit itt megdöntöttem. Felindultam a lépcsőn, de Kevin megfogta a kezem.

- Chris, már sötét van, mennünk kéne, nem? - kérdezett tőlem, mire én mosolyogtam, és nyugtató csókot adtam neki, lassú érzékit. Amint elváltam tőle, már futottam is fel a lépcsőn, ő pedig utánam aggódva. Mikor felértem a legfelső szintre kimentem annak erkélyére, és onnan néztem nagy vidáman a tájat. Imádom magasságot, ez most sem különb! - C-chris..hh....te mindig meglepsz valamivel, de menjünk jó..hh? - lihegte az utánam felért Tuskó, majd oda jött hozzám, kissé nehézkesen.

Nem zavart igazából, imádom amikor kifullasztom, ráadásul ma a ruha szertárban is meg volt  kis kalandom vele. Mondhatni nem volt rossz, de látszott rajta, hogy nagyon kezdő ebben, így nem bánom, hogy a lányok meg más palik nem ismerik meg milyen az "ágyban" az én esetemben ruha szertár volt, de érthető na.

- Ugyan már, még az izgalmas rész hátra van. - pillantottam a templom órára amin 2 perc és éjfél lesz.  Sietnem kell, ah végezni akarok a melómmal végre. -

- Tudod, te  voltál az első nekem. - mosolyogta, és mellém lépett, majd átkarolt, ez így könnyű lesz - És köszönök mindent. Ez a nap, ez a hét, egy csodás élmény volt!

- "Élmény"? Neked csak egy "élmény" volt? - lepődtem meg, eddig senki nem írta le, mert nem tudta,ez meg ennyivel le tud engem? Ez mekkora paraszt! Én nem csak egy "élmény" vagyok, én maga vagyok a gyönyör és betelhetetlenség!   

- Igen, csak egy Élmény. - mondta könnyen a szavakat. - Annyira sajnálom, hogy nem esett le neked szívem. - most meg miről hadovál? - Tudom, mi a szándékod, de van egy rossz hírem, itt te leszel aki koppan! - nagyot néztem erre. Hogy én...?

- Kevin mi...miről beszélsz? - játszom a lepődöttet.

- Mintha nem tudnád drágaság. Végig tudtam, hogy leakarsz innen hajítani, de ez nem jött össze. Csak előkapom a telefonomat, hogy van még egy hulla a templomnál és mindenki fejvesztve rohan ide, én meg szépen lelépek, míg a te holt testeddel ellesznek. Vadász létedre kezdő vagy, ha ezt nem vetted észre rajtam, mit is akarok.

- Te is jól játszol a lapokkal akkor Tuskó. - morogtam rá nézve.

- Nos, igen, ezért vagyok Michels. Kijátszom a lapjaimat, míg nem csak az Ász marad. - vigyorogta.

- Mint a sakk tábla, addig küzd és játssza ki parasztjait, és jobb kezeit míg csak ő marad a győztes.

- Pontosan, én így működök. Igazán fáj, hogy meg kell tennem, de inkább de mint én. A bátyám igazán elégedett lesz a haláloddal. - Oh! Nem, nem Kevin! Itt te döglesz meg! Eddig egy áldozatom se jött rá tervemre, ez új érzés.

  Az ajkaimra hajolt, és erőszakosan hatolt be számba, amit viszonoztam nagy nehezen, majd felültetett a korlátra, innen tudtam, nincs kiutam, csak egy mód. Magammal kell rántanom..... 

Itt is volt az új rész, remélem tetszett, ha igen vote és komment :3 Remélem várjátok a folytatást!