🔔 Ha a harang megszólal 🔕 [Átírás alatt]

🔔 Harang szó. 12. 🔔

- Tulok? - nézek rá lepetten még mindig. Azt hittem valaki más, de nem, ő volt az. Gördeszkán, amin egy lángoló koponya volt kék tűzzel.  Igazán részletesen van kidolgozva mit n e mondjak.

- Mennyiszer köszönjek még neked Törpe, hogy leessen én vagyok az? - nevette, majd felállt és engem felsegített.  - lekéstem a Kevinnel való megmérkőzést, nem igaz? Eléggé unatkoztál vele a randin. Csók, és romantika nem túl nyálas ez neked? Egy Vadásznak? - rohamoz kérdéseivel amin teljesen le voltam sokkolódva. Honnan tud ezekről? Hogy tud folyton folyvást a nyomomban lenni? Hogy ha csak most jött be, honnan tud erről?

Cikáztak bennem a kérdések, majd tovább indultam a park kijárata felé, de ő jött persze szorosan utánam, mint egy kis kutya. Az ilyenektől fordul fel a gyomrom. Lassan átfogta derekam így megállítva, és a nyakamhoz hajolt bátran, amit nem tettem volna a helyében, ugyanis jók a reflexeim, és már majdnem tökön is rúgtam, de lefogta lábával az enyémet. Különös, mintha többet tudna rólam, mint bárki más. Ekkor a fecni jutott eszembe. "Többet tudok rólad, mint hinnéd." 

Miért tud rólam többet, hol ott én róla alig találok valamit a laptopomon is. Hiába találtam meg a Facebook profilját is semmit nem találtam róla.  Instagram-on is találtam róla, de pár béna képen kívül semmit sem. Konkrétan a születésén kívül és azon kívül, hogy egy Tulok semmit nem tudok, ő meg mindent.

- Nyugalom nem kell kapkodni. Nos mit tudtál meg?

- Az ikrekre gondolsz? Mert az a válaszom, hogy semmit, de ha annyi mindent tudsz mond el. Biztos csak szórakozol velem. - mondtam egyszerűséggel, és gúnnyal hangomban felé, de ő hirtelen a nyakamba harapott amire nyögtem egyet. - Hé! Eressz!

- Csitulj. És felelj. - suttogott érzékien a fülembe amire megborzongtam. majd elmondtam az ikrek regényét amit nekünk szántak, azaz Tuloknak, én csak tudakolódtam. - Hm nem rossz.

- Na akkor ki vele! Honnan ismersz? Honnan tudsz rólam ennyi mindent?! Az alku, az alku! - vágtam a fejéhez szavaim, majd elengedett, és kezét állára tette, majd vakargatta. Szinte hallom agytekervényeinek kattogását. Rám emelte tekintetét, és elvigyorodott.

- Ha tudni akarod, akkor adj nekem valamit. - mi a fene? Hiszen már kiderítettem neki, erre még mindig kér valamit!? Azért nem vagyok ekkora kurva, bár elnézést - Egy csókot. A múltkor is olyan finomak voltak az édes ajkaid. - kuncogta. Nekem ez nem vicces. De ha tudni akarom, úgy tűnik muszáj leszek ezt megtenni. Na és ha csapda ez is? Lassan felém hajolt, az arcomon meg pír jelent meg, ami Tuskónál egyáltalán nem eddig. Legalább is annyiszor nem, de ha ez hajol felém oktalanul is elpirulok, és ver a szívem. Mi ez?

Végül megtörtént másodjára is. Párnáit az enyéimnek tapasztotta. Lassan kezeivel átkarolta derekam, és közel húzott magához, hogy ágyékaink súrolták egymást. Istenem, mikbe nem keveredek a melóim során? Rámarkolt a fenekemre, és  tapizni kezdte, közben ajkait elkezdte mozgatni, és nyelvével érzékin végig nyalt alsó ajkamon. nekem nem, de a testemnek annyira hívogató volt, hogy kénytelen voltam bejáratot adni neki. Galamb mozgású nyelvét becsúsztatta hozzám, és gyorsan pörgette. Azt hiszem itt helyben elalélok tőle...Mi?! Na, nem! Ő az ellenségem, csak tudni akarom, honnan ismer ennyire kész! Elkezdtem gyengéden vissza csókolni, és így harcba fogtunk, majd elhajolt.

- Milyen vad vagy kis Törpe, a múltkor még megvoltál illetődve ám! - nevette nagy kedvvel.

- Kuss! Inkább bökd ki amire kíváncsi vagyok Tulok! - szorítom felsőjét, de ő szélesen elvigyorodott, és ujját szája elé tette, mint aki titkot mondana el ezzel.

- "Amit tudni akarsz kockázatos."..nem rémlik az iker pár beszéde szívecském?

- Nem érdekel mond el! Az a szöveg is akkora kamu volt, mint hogy a szüleim szerettek volna! - kiabálom kikelve magamból rá, mire megdöbben, de hamar rendezte arc vonásait felém, és megpuszilt amire én is ellazultam valami csodás módon.  - Ki vele! Ne játszadozz velem!

- Sajnálom Törpém, én becstelen vagyok, és egy becstelen ember az is marad! - ezzel elengedett és a gördeszkán ott hagyott engem. Ugye most csak szívatsz? Mekkora egy...

Gyorsan utána kezdtem futni, és láttam merre tart, így követtem, nem veszíthetem el, tudnom kell, honnan tud ennyit rólam. Ahogy követtem egyre beljebb, majd a másik kijáratnál kiment az útra, és onnan tovább, én meg a kocsik között ugrálva követtem, arra is figyelve, hogy ne üssenek el. Erről azért rossz menni, mert itt vasárnap is közlekednek a szállító furgonok meg egyebek. Mikor átértem a négy egymás mellett lévő út túl felére, már elvesztettem. Igaz dudáltak is rám egypárszor meg rá is, de mind ketten túl éltük sikeresen az elgázolást elkerülve. De hiába, ha nem tudom már hol van.

Már épp indultam el a járdán onnan, de hirtelen meghallottam a gördeszka hangjait az egyik kisebb sikátorból, így oda vettem az irányom, és mikor oda befordultam ahonnan hallottam egy hosszú metszetet láttam zsákutca nélkül melynek végén az a kávézó volt, ahova azon az estén magával vitt, vagyis ő hozzájuk.

Így hát oda vettem az irányt, és ott elől meg is láttam a gördeszkáját leláncolva a korláthoz, így gondolom ma még megy valahova. Mikor benyitottam a kávézóba minden szem rám meredt, és még valakié....

Nos ennyi lett volna, remélem tetszett, és várom a véleményeket! :3 Sietek a kövi résszel jövőhét Péntek estére! :3