🔔 Ha a harang megszólal 🔕 [Átírás alatt]

🔔 Harang szó. 17.🔔

 - Nyugalom Törpém. De mit keresel itt, ezen a borongús éjszakán Hétfő hajnalán? - kérdezte arcomba hajolva kacér vigyorával, amire nem igen tudtam mit mondhatnék, nyitottam számat feleletre mikor eszembe jutott egy frappáns beszólás, de helyette gyors betömte szám nyelvével, és elfedte ajkaival azt. Nem zavartatta magát a két iker előtt akik csak nagy vígan néztek minket. Végül elhúzódott egy kaján mosollyal. Oh, ha tudnád milyen szívesen lesatíroznám ezt rólad! - Örülök, hogy nem esett bajod. - Mit mondott?

- Mi? - sokkolódtam le, én a Vadász leamortizálódtam! Nem, nem az nem lehet! Lassan magához húzott ismét, és derekamra karolt gyengéden, és a nyakamra harapott erősen amire nyögtem. - Tulok eressz el! - fogtam felsőjére, de nem engedett el, csak szájon puszilt hirtelen, majd a felsőm legombolta, ami nem igen volt ínyemre, főleg, hogy utcán vagyunk, és az ikrek is itt vannak - Martin! - erre rám nézett.

- Nyugalom Törpe, nem foglak bántani. - mosolygott gonoszul, és felvett félkarra, míg a megszerzett kis faládákat másik kezébe ügyesen, és lazán. - Köszönöm srácok.

- Nincs mit MK! - kuncogott a két ökör, majd Martin elindult velem hozzájuk. Mi a fenét tervezhet? Ahogy elnézem a tekintetét mély és önbizalmas, tudja mit és hogy akar.  Az izmai szinte feszülnek a nagy erőlködésében, ahogy engem és a drogot tartja. Arc vonása szinte elárulja mit akar, és hogy. Kapaszkodtam a vállába amit persze elértem, mert hát mégsem az én lábaimon vagyok most pillanatnyilag. Óvatosan mikor hozzájuk értünk szájába passzolva kulcsát kinyitotta az ajtajuk, és a cuccot lepakolta, majd előre vett az ölébe, de még tartott karjaiban, és így vitt fel a szobájába, ahol bezárta az ajtaját magunk után, és leültetett az ágyra, olyan sötét a tekintete most.

Mi ez az arca?

Ezt még nem láttam tőle...

Oda ment az éjjeli szekrényéhez, majd kivett valami tű szerűséget, és bement a zuhanyzójába, engem magamra hagyva.

Mi lelhette?

Magam sem tudom miért engedtem neki azokat amiket tett értem, de elfeküdtem az ágyon a legyengültségem miatt a történtek után amik ma voltak, eléggé sok volt nekem...de nem jött álom a szememre, majd eszembe jutott egy ismerős gondolat, mi van ha abban a tűben méreg van? Oda rohantam az ajtóhoz, és dörömbölni kezdtem rajta, nem tudom, eddig rajta kívül egy emberi élet sem érdekelt, még a sajátom se.  csapkodtam is már az ajtót, mire végre kinyitotta, de  tekintetét nedve s haja takarta, míg Ádám kosztümét semmi se, de ez nem fontos, elpirultam erről ennyit. Végig néztem rajta, de  tű elhasznált-lanul hevert a mosdó kagylón, ami nyugtató volt nekem. De az kevésbé vigasztalt a tudat, hogy nem mosolyog, mint általában. Vagy csak fáradt?

- Meddig fogsz még úgy bámulni rám, mint kecske a kést? - hallottam meg rideg hangját, ez új.  

- Mi a bajod? - érintettem meg arcát, de elcsapta a kezem, és levágott ágyára, majd felém mászott, nem igazán zavarta, hogy folyik a tus víz, és ő maga is vizes - T-tulok? - kezdtem félni, valami nagyon nincs rendben velem, ha vele vagyok. Mi ez? Negatív energiát áraszt szinte. Hirtelen számra fogott, amire nyüszögtem, és megnyaltam kezét de ekkor se engedett el. Szépen lassan levetkőztetett, és végig mérte sebeimet, amiket nevelő Steve okoz. 

Miért nem ereszt el?

Az alsómhoz nyúlt, és levette azt is, és látta  régen össze vart heget ágyékom mellett, nos igen egyszer azzal akart büntetni, hogy levágja a nemességem, de ficánkoltam, tehát nem jött össze, mázlimra ez közvetlen az egyik fő utcán volt, mikor beszóltam neki, így mentőt is hívtak és megúsztam.

Oda hajolt, és megpuszilta lágyan a sebemet, amire vörös lettem, majd felnézett felém, de most se látom a tekintetét, csak a komort, mivel szőke haja takarja. Felültem, lassan lefeszítve kezét számról, és az arcához nyúltam, de ráfogott kezemre, és hirtelen ajkaimra hajolt, úgy kezdett el falni, mint egy zsákmányt. Átvette a Vadász szerepet felettem a tetteivel, amik finoman fokozatosan törtek meg, ha közelében voltam. Olyan, forró van itt...

- Chris..- suttogta nevemet érzékin, és a nyakamat puszilgatta, és így haladt egyre lentebb, ami igen csak gerjesztőn hatott férfiasságomra, de hamar észbe kaptam, és ellöktem magamtól. 

- Ne érj hozzám!- ordítottam rá, és felkuporodtam lábaim átölelve az ágyon. Leült mellém, és átkarolt engem. - Mit nem értesz azon, hogy hagyj! - potyogtak már könnyeim a múlt szellemei miatt, amit tett velem, azok az éjszakák mikor Steve használt ki részegen, hogy molesztált, nem akarom.

- Nem kell félned, ő nincs itt. - puszilt fülemre, ami eléggé nyugattó hatású volt nekem, így ellazultam, és betakaróztunk, ő pedig le is kúszott a takaró alá, így elkényeztetve engem, és a csúcsra juttatva. Mikor felkúszott fölém a szemem láttán nyelte le a spermáim. Romantikus.

- Martin?

- Hm? - jött a rövid válasz.

- Láthatnám a szemeidet?

- Nem. - ismét rövid választ kaptam, mi a franc?

- De. - mondtam ennyit, és felhajtottam haját szemeitől, amikben elvesztem. lelketlen, és még is gyönyörű ég kék szemek, ebben a sötétben ragyognak. Eddig csak az áldozataimmal voltam együtt így, de ő mégis...más, mint a többi. Mert már nem akarom megölni. Hisz már Szerda óta tudtam, Steve-től, hogy ő a következő áldozatom. Martin William Kratt.

Nos, ennyi lett volna ez a fejezetecske! :3 remélem tetszett, ha igen vote és komment :3