🔔 Ha a harang megszólal 🔕 [Átírás alatt]

🔔 Harang szó. 15. 🔔

Az ajkaimra hajolt, és erőszakosan hatolt be számba, amit viszonoztam nagy nehezen, majd felültetett a korlátra, innen tudtam, nincs kiutam, csak egy mód. Magammal kell rántanom.....

De ez az elképzeléseimmel szemben másképpen alakult. hamarabb lépett, és lelökött, én pedig a cserepes tetőn siklani kezdtem le a végzet felé. Még éppen időben megtudtam kapaszkodni a templom víz elvezető csövébe, ami meg is hajlott a hirtelen súlytól. Nehezen, de tartom magam. Keresem a kiúti lehetőségeket, de hirtelen lerugaszkodott hozzám Ő, az aki lelökött engem.  Hallom a lépteit ahogy felém közeleg a ferde cserepeken könnyed szerrel. Mikor elém ért, hirtelen erősen rálépett a kezemre vastag tüskés bakancsával, amit a randinkon választott ma magának. Hogy nem vettem észre a szándékait? Az a Tulok elvonta a figyelmem, hogy azt akarom tudni honnan tud rólam annyit, és a saját csapdám foglya lettem. Egyre erősebben lép rá kezemre ami egyre inkább elengedné a csövet a fájás miatt, és kifakadó sebeim miatt, melyekből a pulóverem és pólóm alá folyik a vérem. Ez szégyen. A Vadászt az Áldozata legyőzte, egy oltári nagy Tuskó...legalább méltósággal, és kitartással döglöm meg.

- Engedd már el Chris, és fogadd el ezt elvesztetted. Vagy nem éneklenél nekem esetleg? Énekelj! - taposta tovább a kezeim, amikről tudtam, ha az egyiket elveszem, hogy lelökjem, én is zuhanok, és meghalok. Egyik szituáció se jobb a másiknál, vagy éneklem, vagy meghalok.

- Fejezd már be a dumát! Itt valaki szeretne méltósággal megdögleni! - vágtam hozzá a fejéhez, mire elvigyorodott, és elővett egy kisebb pisztolyt, és tett bele töltényt a dzsekije alól. A rohadék, elvette tőlem a fegyverem, akkor ez volt furcsa, a pisztolyom nem nyomta egy ideje a farzsebemet. A mocsok.

- Hát akkor, megkapod azt a dicséretes halálodat! - nevette és nekem szegezte a fegyvert - Ha a fájást kibírod, ezt is viseld el míg zuhansz. - készült elsütni a fegyvert, én pedig teljesen kétségbe estem. Mit kellene tennem? Bármit tennék ugyan az a vége. Nem akarom, hogy ez legyen a vége a Vadász karrieremnek!

- El a kezekkel a nőmtől! - hallottam egy furcsa hangot, és hirtelen átfúródott egy vas Kevin hasán. Mi a..? Végül össze esett, és lezuhant, engem meg az a bizonyos valaki felhúzott - Amúgy se fizetett a drogért, megérdemli a csicska ezt a halált. szerelmem jól vagy? - fordult felém aggódva Lucas, az egyik drog iker, az igazi neve nem számít elég a Lucas, de Luke hol lehet? Álljunk meg egy kicsit. Ez le nőzött?

- Én nem vagyok a nőd! - ordítottam neki, úgy se hallja senki, mert csak ketten vagyunk itt a cserép tetőn a templomon, meg egy átszúrt hulla a talaj szinten. Jó mi?

- De hát a nőknek szokása a hiszti, úgy hallottam hisztiztél neki. - mondta vigyorogva és beszívottan. Ez komoly?

- Nem hisztiztem! - morogtam rá.

- Akkor most miért hisztizel? - na ebbe a logikába még én se köthetek bele. - Na mindegy a fő, hogy vége, menjünk vár a drog meló, ami hulla jó. Érted? VÉGE így HULLA JÓ! Érted? - nevette el magát, tipikus drogos. Végül elindultunk hát a kikötőhöz mihamarabb el a halott Kevin közeléből. Jobb ha senki nem jön rá, hogy mi öltük meg, azaz Lucas, de legalább én voltam az elterelő fél. Mikor oda értünk megpillantottuk Luke-ot a másik iker felet. Lucas oda futott házzá, és testvére helyett az oszlopot ölelte meg. Az idióta. Ennyit szívni, már ehhez is tehetség kell.

- Lucas, kicsit jobbra vagyok...- kuncogta Luke, mire Lucas átölelt egy utcai kis cicát hozzá lefeküdve. A fekete cica nem volt elragadtatva, és mögém bújt. Egész szép jószág. Óvatosan kezeimbe vettem, és dorgálni kezdtem. Velem barátságos, de mindenki másra fúj. A kis édes, tudja ki a főnök. Erre a gondolataimra elvigyorodtam, és néztem tovább a két szerencsétlent, míg nem jön a hajó amin a szállítmányunk van. Az ő szállítmányuk pontosabban, de muszáj besegítenem nekik. De így bele gondolva aggódom, mi van ha találkozok az Ütőssel, aki elvit magához, illetve kevin fogadott bátyjával. Igaz, mondta nem érdekli, ha az öccse megdöglik, de ő is megölne engem, pláne, hogy itt vagyok.

A hajó befutott végül, igaz messze volt még, de látó távolságba. Pont hajnali kettőt ütött a templom órája. Tökéletes idő érzék mondhatom. Ennél jobb már csak lehet. Elnéztem a két ökör palántát, ahogy szenvednek még, de amint közelebb ért a hajó, abba hagyták, és mindent komolyan vettek. Ez annyira szokatlan náluk, mint az, hogy sírni lássam Tulkot. Bár még őt tényleg nem láttam sírni. jeleztek nekem, így a cicát leraktam ölemből, aki türelmesen maradt a láda tetején rám várva, hogy majd vissza mennyek. Mikor oda értünk a hajó leengedte hídját, hogy felmehessünk illetve le jöhessünk. De éreztem, hogy valami, de inkább valaki forral valamit fenn a hajón. És kezdem sejteni, hogy ki lehet az. Mikor felértünk két fickó hozzánk jött.

- Itt a pénz, ide az anyag részünkkel. - mondták egyszerre az ikrek, de a másik kettő csak mosolyogtak.

- Sajnálom törpék, emeltünk az áron.

- Azt leszarjuk, ide a drogot, vagy ezt az üzlet ágazatot elfelejthetitek. - felelték határozottan, hogy ebből mi sül ki arra kíváncsi leszek.

Na ennyi lett volna a mai rész, igen tudom megint csúsztam, de tegnap elmerültem a Martin szemszöge sztorim írásába bocsánat! ha tetszett vote és komment, holnap vagy még ma fent lesz a következő rész, hogy kárpótoljak :3