🔔 Ha a harang megszólal 🔕 [Átírás alatt]

🔔 Harang szó. 21. 🔔

Lassan eldöntött az ágyon. Finoman cirógatott. Ahhoz képest, hogy megerőszakolt a nevelőm kell az érintése. Bárhol is ér hozzám perzsel a bőröm. A pólóm alját motoszkálja és segítek levetni azt magamról. Végig cirógat szájával elválva ajkaimtól. A felső testem kezdte puszilgatni. Lassan harapdálni kezdte kulcs csontom, ami alapból egy gyenge pontom. Megszívta ott bőröm, mire nyögtem élvezettel. Elvesztettem a józan eszemet és a rózsaszín köd magába fogadott. A látásom egyre rosszabb lett. Miért? Mert Tulkon már semmi nem volt egy alsón kívül, és a teste maga az izom bomba. Nem az a kigyúrt de annál izgatóbb. A mellbimbóimat kezdte keményre kényeztetni. Ahogy haladt a nadrágom birizgálta. Megemeltem a csípőm, de em vette le rólam az anyagot. Mi a franc?

- Á-á! Nem veszem le amíg nem hallom. - kuncogott és fülcimpámra harapott, majd  nyalt bele lágyan.

- Tépd már le! - nyöszörögtem nehezen, de nem tett semmit csak tovább kényeztetett. Férfiasságát enyémhez dörzsölte. Azt hittem megőrülök. - Vedd már le kérlek! - könyörögtem kegyelméért. Úgy tűnik ez hatásosabb volt, mert egyből meztelen lettem alatta. Végig vezette tekintetét és férfiasságomon megállt.

- Gyönyörű vagy. - hajolt ajkaimra majd ő is levette alsóját.

- Ne mond ezt! - kértem rá halkan - Ilyet nem mondanak fiúknak.

- Akkor szokj hozzá. - vigyorgott és tágítani kezdett - Tudni akarod honnan ismerlek és tudok rólad tényeket, igaz?

- I-igen..hh..- nyögtem a fura érzésre. Sose tágítottak csak betették azt hali. De ő mégis vigyázik rám.

- Mert a lelkünk össze van kötve Törpém. A nyakláncod elég magyarázat. - érintette enyémhez medálom párját. Összeillettek. De hogyan? - Ezek a nyaklámcok a lelkeinket színbolizálják. És mi össze vagyunk kötve.

- Ahg..- nyögtem a második ujj érzeténél magamban. - Deh..hogyan, és..miért..h?

- Mert összetartozunk. Ismersz csak nem tudsz hova tenni. Èn is ismerlek, mert kifigyeltelek. Az esteket rögzítettem. Tudom ki vagy. De hogy te tudod-e, hogy én ki vagyok azt kétlem bogaram. - berregte. - Ez a nyaklánc csak neked és egy számodra fontos embertől van. Csak ki kell derítened én ki vagyok neked.

- De ezt, hogyan kéne? - húzta ki ujjait majd elmélyült bennem tartva magát.

- Ismerj meg. - csókolt nyakamra. - Tudni fogod.

- Kuss és mozogj már...- fújtam föl magam. Utálom a révuszokat. Főleg ezt a hülye rejtvényes énjét. Olyan, mint az ikrek voltak! Csak ez idegesítőbb.

- Jaj, Chris! - azzal mozogni kezdett, minden lökése élvezettel vitt el. Oda ahol nincs és nem kell gondolkodni. Kiürült az agyam és csak az érzés maradt előttem. Minden ami jó. Az ágy nyikorgott, én szabadjára engedtem ribanc énem, Martin mozgott egyre ütemesebben, hirtelen ajtó nyitást és csapást hallottam de pont leszartam! Ne, ne hogy véget érjen ez a perc! Olyan jól, és mélyen mozog bennem. Az érzés elrepít. De mint minden ez se tart örökké. Elélveztünk és fáradtan bújtunk egymáshoz.

.....

Reggel ijedten ébtedtem. Nem tudtam hol vagyok, de Tulokra lenézve már tudtam is. Írtam neki üzenetet és cuccaim fogva leléptem. Mikor a bolthoz értem néztem mennyim.... vagyis néztem volna, ha lenne pénz tárcám. De hol van?! Baszki nincs meg! Elhagytam volna?

Várjunk egy percet. Az ikrek azt mondták: Gyilkos és Tolvaj ha összefog.

Tolvaj. Nincs pénz tárcám.

Ezeket átgondolva rájöttem. Steve ezért mondta, hogy abba a kávézóba ne menjek mert tolvaj lak. Tulok is az ezek szerint. Lefeküdt velem és kilopott?

Bassza meg minek hagytam magam neki?!

Oké kellett az infó, de akkor is..Meglopott. Hagytam magam a vágyainak és enyéimnek. Stevehez nem mehetek haza. Megver megint vagy megerőszakol, mert Martin még él. De pénzem meg nincsen!

- Hé segíthetek? - kérdezte meg Egy magas fehér hajú, fekete szemű és ruhás srác. Szaggatott volt a farmere. Cipője hosszú szárú bakancs volt. Jobb kezét fekete karkötők, míg nyakát nyakláncok, fülét pedig fülbevalók ékesítették. Bal oldali orr cimpájában volt egy karaika, és haja egyik oldalt egy hagyag cofban volt kötve. Nem az a bazi hosszú, de nem is az a kurva nagy haja volt, inkább ez a váll felettig érő típus. A mosolya, mondjuk úgy hogy slampos a külsejéhez képest. Ő itt Duce. Duce Macleim. Félig japán, félig angol. De tud magyarul is. Kedvenc eggyüttesei a Fall Out Boy, Linkin Park, Imige Dragons, Drop és még sorolhatnám, de főképpen a Metal és a Rock N Roll fanja. Imád basszus gitározni. Igen. Mindenkit ismerek.

Mégis...

Martint mintha...

Egyáltalán sosem...

Ismertem volna.

- Hahó? Kérdeztelek töpszli! - rázott vissza a valóságba.

- Mit akarsz Meszelő? - vágtam oda közönyösen és sarkon fordulva indultam haza. Nem érdekel ki ez és mit akar. Húzzon a gethásba.

- Hé! Várj! Ki vagy? Ismerlek? - Honnan ilyen ismerős ez a helyzet? Már tudom. Tulok is ezt csinálta. - Szeretek barátkozni. Az öltözésedből ítélve szereted te is azt amit én!

- Mondták már neked Meszelő, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem a cselekedetei? - néztem rá ridegen - Nem? Kár. Most már tudod. Takarodj! - indultam tovább nem foglalkozva a jövevénnyel nyomomban.

Helló emberi nép! 😁 Igen tudom régen volt rész. Na de nem mentegetőzök. 😟😵

Nyelvtani hibákért sorry! 😅

Uncsi volt? 😦 Várjátok még a kövit? 😞😌