BARÁTZÓNA | GILINSKY HU

kilenc

Casey

Körülbelül két hónapja nem szóltam Jackhez. Később a többi emberhez is alig szóltam amikor megtudtam, hogy ő és Lily járni kezdtek. Ez szó szerint egy pofon volt az arcomon. Nem szólt semmit, és ez azért bántott mert ő tudott minden kis apró részletet az életemről. 

Azóta az életem zuhanásnak indult. Az átlagom romlott, kevésbé foglalkoztam a kinézetemmel, és az anyám is nagyon beteg volt az utóbbi időben. 

És Sam... Néha megpróbált beszélni velem, de senkihez sem szóltam. Még Samhez se. Hálás vagyok neki, de nem tudnám kezelni a beszélgetést. Különösen miután elvesztettem életem legfontosabb emberét. Olyan volt, mintha Lily kimosta volna Jack agyát. 

- Minden rendben van Casey?  - kérdezte Mrs Muller miközben az íróasztalom előtt állt. - Igen - suttogtam miközben próbáltam elrejteni magam az előttem Jack és Lily tekintete elől. Mrs Muller furcsa pillantást vetett rám, majd Jackre pillantott. Bólintott egyet és visszament az asztalához. 

- Jól van, ma páros feladat lesz. Én választom ki a párokat - jelentette be és rám kacsintott. Kérem ne mondja, hogy azt teszi amire gondolok.

- Gilinsky és Wilson egy pár - félelmetes. Pontosan azt tette amire gondoltam. - Tanárnő, sajnálom de én nem tudom Jackel dolgozni - furcsa volt két hónap után kimondani a nevét. - Sajnálom Casey, a választásom rátok esett - Mrs Muller rántott egyet a vállán majd folytatta a partnerek kijelölését. 

- Tehét ezt csináljuk...

- Nem - szakítottam félbe és megragadtam a papírt amit Mrs Muller osztott. Elkezdtem feldolgozni a kérdéseket magamban miközben Jack bámult. - Hadd segítsek - ajánlotta fel és közelebb húzta a széket. - Te normális vagy? - kérdeztem és a tollat a papírra dobtam. - Hogy érted? - Jack kérdezte és még mosolygott is. - Lassan egy millió darabra törsz és úgy teszel mintha minden rendben lenne? - próbáltam hűvös maradni. 

- Casey én... - próbálta megmagyarázni de én újra közbe szóltam. - Nem jack, fogd be a szádat - sziszegtem és tovább töltöttem a papírt. 

Jack

Casey úgy érzi mintha szar lenne. Talán egy fasz vagyok igen. De volt valami Lilyben amit nem akartam elengedni. Caseyvel lehetnék most ha nem zár be a barátságzónába. Minden alkalommal amikor Caseyt díszes vacsorákra vittem, mind egy randi volt, de nem jött rá. 

A következő óra Angol volt. Gyűlöltem ezt az órát, mert általában esszét kellett írnunk vagy könyvet olvasnunk és hülye kérdéseket megválaszolnunk. 

- Üljetek le - Mr Ronald várt amíg az osztály elcsendesedik. - Jól van. Ma felteszek egy kérdést egy véletlenül választott személynek, szóban válaszol rá és írnia kell egy esszét az adott kérdésről jövőhét keddre - Mr Ronald magyarázta közben az osztályt figyelte, hogy ki válaszoljon a kérdésre. 

- Casey - mutatott rá, közben Case valahol máshol volt a gondolataival. Olyan kimerültnek tűnt fizikailag és szellemileg. -Casey, ha egy mondatban kellene leírnod az apádat mi lenne az és miért? - Mr Ronald minden gond nélkül kérdezte. 

Már régóta tudtam Caseyről, hogy soha nem ismerte az apját. Soha nem volt ott az apja az életében, ezért egy napon megmondtam neki, hogy nyugodtan tekinthet az apámra a sajátjaként mert rosszul éreztem magam. Figyeltem, ahogy Casey küzd a szavakkal és keresi a helyes választ. 

- Elnézést tanár úr - szóltam, mert nem akartam, hogy Casey sírni kezdjen az egész osztály előtt. Utálná magát miatta. - Akit megkérdez az kiválaszthat egy másik témát? - kérdeztem és megpróbáltam világossá tenni számára, hogy Casey nem volt abban az állapotban, hogy válaszoljon erre a kérdésre. Mr Ronald vetett rám egy pillantást, vállat vont és elfordult egy másik ember felé, hogy válaszoljon a kérdésére. 

Valahogy reméltem, hogy Casey rám néz majd és köszönetet mond, de inkább a szemeit a jegyzetfüzetén tartotta és az isten tudja mire gondolt.

 - Ez remek példa volt Jimmy, most a diákok erről írják az esszéjüket! - szólt Mr Ronald.