BARÁTZÓNA | GILINSKY HU

tizennégy

Casey

A mindennapi ébredésnél, tudva, hogy anyám nem alszik a szobájában az enyém mellett, kibaszottul összetör. Úgy érzem nem figyeltem rá eléggé, és ez olyan valami, amit soha nem bocsátok meg magamnak. 

Az időzítés sem lehetett volna jobb. Amikor a legjobban szükségem lett volna rá, elmegy. Tudtam, hogy a nagymamám nem maradhat itt velem örökké, ezért vagy vele kell mennem, vagy be kell költöznöm egy nevelő családhoz. Egyik sem hangzott túl vonzónak, mivel a nagymamám Ausztráliában élt, és egy nevelőcsalád sem az amire igazán vágyom. 

- Drágám - szólt a nagymamám hangja az ajtó mögül. - Igen? - nyitottam ki az ajtót. - Később beszélnünk kell, nem folytathatod így tovább az életed - dörzsölte meg a karom. Tudtam, hogy ez beszélgetés egyszer megtörténik, csak több időt szerettem volna még. Egy héttel anyám halála után, ez túl korai. - Igen, persze - vállat vontam és vissza mentem a szobámba. 

A nap felét a Tumblr-ra fordítottam mert nem volt más dolgom. Vártam a nagyit minden pillanatban, hogy feljöjjön és beszéljünk arról, hogy mi fog történni az életemmel. Ehelyett hallottam, ahogy valaki kiabálja a nevem. Nyitott ablakomhoz sétáltam, és kidugva a fejem Sammyt láttam a kocsifelhajtón állni, virággal és csokoládéval a kezében. 

- Lehetne, hogy le jössz a lépcsőn? - bólintottam és kiléptem a hálószobámból. Amint kinyitottam az ajtót Sammy azonnal bocsánat kérésbe kezdett. - Csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom amiért felemlegettem az anyádat a beszélgetésünk közben, durva és felesleges volt - Sam befejezte és átadta a csokoládét meg a virágokat. - Meg engeded, hogy elvigyelek enni? - kérdezte. 

- Oké, Wilkinson - csíptem meg az orrát, és besiettem vázát keresni a virágoknak. - Nagyi, egy barátommal leszek, pár órán belül vissza jövök - mondtam nagyanyámnak és vissza siettem Samyhez. - Jó leszek így? - kérdeztem és le ellenőriztem a ruháimat. Fekete vékony farmert viseltem egy laza pulóverrel. 

- Igen - Sammy megragadta a kezemet, és elvitt az autójához ami távolabb parkolt. - Hova viszel? - kérdeztem amikor már mindketten a kocsiban ültünk. - Majd meglátod - felelte. 

Fél órával később egy családi étterem előtt parkoltunk le. Sam kinyitotta az ajtót és megragadta a kezemet, miközben bevezetett az étterem ajtaján. Mindenki ki öltözött, én pedig hülyének éreztem magam. - Sam, tudtam, hogy ruhát kellett volna cserélnem - bokszoltam a karjába, Sammy pedig kinevetett. - Baszd meg - suttogtam. - Később bébi.

- Asztal két főre? - kérdezte a pincér, Sammy bólintott. Egy hátsó asztalhoz vezetett minket, az ablak mellé. Sam mellé ültem. Miután rendeltünk, úgy éreztem Sam nagyon bámul, ezért felnéztem, mire ő idegesen kacagott. - Mit nézel? - kérdeztem, miközben az asztalra rakott szalvétával játszottam. - Egy szépséget - Sam mormogta, bár eléggé hangos volt ahhoz, hogy meghallgassam. 

- Annyira sajtos vagy - súgtam vissza. Soha nem voltam jó a bókolásban, és soha nem is leszek.