BARÁTZÓNA | GILINSKY HU

tizenhét

Casey

- Casey, kérlek beszélj hozzam - a nagymamám megpróbált velem beszélni, de én csak csendesen ettem a gabonapelyhet. Sőt, nem is igazán ettem, inkább csak kevergettem a kanállal miközben bámultam magam elé. Hallottam, ahogy sóhajt egyet majd visszament a konyhába. Bűnösnek éreztem magam, de nem akartam róla beszélni. Nem akartam senkivel sem találkozni, mégis vissza kellett mennem az iskolába.

Bárcsak anya még mindig itt volna, és segítene túljutni ezen a sok nyomorúságon. Tanácsot adott volna, és egyből észrevette volna rajtam, hogy valami nem stimmel. Annyira hiányzott. Néha minden annyira un-reálisnak tűnt, hogy már nincs itt, én pedig mégis azt várom minden pillanatban, hogy mikor jön le a lépcsőn és homlokon csókolva üdvözöl. 

Egy szót sem szólva megragadtam a hátizsákom, és csendesen kiléptem a házból. Amin Jack háza elé értem láttam, ahogy ő és Lily már az autóban ülnek készen az indulásra. Gyorsabban kezdtem el lépkedni, elkerülve ezzel a találkozást velük. Nem tudtam volna Jack szemébe nézni, azok után, hogy Lily így tönkretette az életem. 

 - Igen, ott van a f*szverő! - hallottam, hogy valaki kiabál, amikor megláttam Samet a barátaival az iskola épület előtt állni. Nem tudtam pontosan semmi leolvasni Sam arcáról, meghatározhatatlan volt. A fejemet megráztam, és egyesen az osztály terembe mentem, matek órára. Mintha  a napom nem lenne már így is elég rossz. 

- Hogy-hogy ilyen korán Miss Wilson? - meglepődtem, hogy Mr. Fray már az osztályteremben volt. Én csak vállat vontam és leültem egy hátsó padhoz. Mindig kényelmetlenül éreztem magam amikor egyedül voltam egy tanárral, így elővettem a notebookom és elkezdtem rajzolni valamit. Hamarosan megszólalt a csengő, és a terem is elkezdett diákokkal megtelni.

- Szabad ez a hely? - láttam egy kezet ami a mellettem lévő üres helyre mutat. Felismertem a hangot, így csak felnéztem, hogy lássam az arcát. Megráztam a fejem. Nem tudtam kimondani, hogy nem. Attól tartottam Lily bármikor észrevehet minket, így a tanárra figyeltem inkább. Lily valahol az osztály terem közepén ülhetett. 

- Casey - mondta Jack a nevem, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni. - Casey, nem csinálhatsz úgy, mintha nem lenne semmi baj - újra próbálkozott. Próbáltam érzelemmentesen rá nézni. Engem nézett, de most aggódást láttam a szemeiben. - Nem beszélhetünk - mondtam egyszerűen, hogy minél hamarabb lezárhassuk ezt a beszélgetést. - Miért nem? - kérdezte Jack. Nem adtam neki választ, hanem inkább helyet cseréltem egy fiúval aki hajlandó volt erre. 

Amikor a második csengő is megszólalt, Sam lépett be az ajtón. Éppen időben. Valahogy jobban örültem volna neki, ha ma mégsem jön iskolába csak hogy, elkerüljem ezt a kényelmetlen helyzetet. Útja hozzám vezetett és megállt a padom előtt. Sam öt perc múlva egy kis cetlit csúsztatott a padomra. Alig tudtam elolvasni rendetlen kézírását. 

- Beszélnünk kell, annyira sajnálom. 

Nevetnem kellett a kis üzeneten, megragadtam a tollat és vissza írtam. - Nem, köszönöm.

Vicces, hogy Sam úgy gondolja, hogy mindig amikor bocsánatot kér valakitől azonnal várja, hogy megbocsáss neki. Amit velem tett, az szörnyű és megbocsáthatatlan. Ő elhitetett velem mindent és elvárta, hogy megbízzak benne. Ám ő csak bele egyezett Lily beteg tervébe. Amint Sammy elolvasta a válaszom, csak mélyen bámult a szemeimbe. 

- Mi van? - kiáltottam rá. A tanár abba hagyta a magyarázást, és csak állt szigorú pillantásával egyenesen rám nézve. - Casey, ha úgy érzi, hogy az órám alatt kiabálhat, akkor nyugodtan kiabálhat az igazgatóval is - csattant fel a tanár, mire az egész osztály felém fordult. - Nem az ő hibája, felejtse el - hallottam, hogy Jack horkant egyet, mire az els reakcióm az volt, hogy egyből Lily felé fordultam, aki csak megrázta a fejét. 

Nagyszerű.

-

- Casey Wilson, végig fogsz hallgatni fiatal hölgy - ez volt az első alkalom amikor a nagymamám így rám pirított. - Beteg vagyok és fáradt, és szeretném tudni mi az a dolog amit így magadban tartasz. A robbanás szélén állok mondhatom - mondta miközben töltött magának egy pohár vizet.

- Csak az iskola az nagyi. Anya nélkül semmi sem ugyanaz - magyaráztam. Részben hazudtam. Lily volt az aki mindent egyre szörnyűbbé tett. 

Sikerült elmenekülnöm a nagyi elől, és bezárközni a hálószobámba. Amikor elakartam feküdni az ágyamon és bebújni a takaróm alá, titokzatos üzenetet kaptam. 

- Vigyázz, te kis kurva. Xxx