serein - [nct dream] » fordítás

o n e | csönd

❝ tíz óra van, gyerekek. itt az idő ágyba menni. ❞

amikor a hét fiú visszament a saját szobájába, szabadjára engedtek egy sóhajtást. mindannyian gyerekek voltak még a tinédzser éveikben, és gyakorlatilag mindent csinálni akartak, csak aludni nem.

és természetesen, ez volt az egyetlen dolog, aminek ellenszegültek. persze, valószínűleg az ágyaikban feküdtek, de egyikük sem tudott elaludni.

egy dolog volt, amit egyikük sem értett; hogy a házmesterük miért helyezte őket külön szobákba. azt hitték nem bízik bennük, együtt, de talán más oka volt rá. 

de az nap este mindannyian mark szobájában töltötték az éjszakát, miután az volt a legnagyobb az összes közül. 

nyolc szoba, hét gyerek, egy házmester. ilyen módon ez logikus volt. de nem, a házmester a kanapén aludt a nappaliban, amely ugyan felkeltette mark kíváncsiságát, mint kilenc évvel korábban.

mire volt az a szoba? ha üres volt, miért nem aludt benne?

és miután elmondta a hat fiúnak a dolgokat a titokzatos szobával kapcsolatban a folyosó végén, elkezdték megközelíteni azt együtt. nem voltak annyira biztosak benne, hogy nem érik őket tetten, de miért ne tettek volna egy próbát?

" csöndben kell mennünk " utasította őket mark, ahogy a fiatalabbak bólogattak.

halk lépteket tettek a szoba felé, és az ismerős érzést, ahogy egyre közelebb értek, libabőrt okozott marknak. megborzongott, ahogy ujjai megérintették a hideg kilincset, és nyitásra tekerte azt. 

óvatos pillantásokat vetettek a a helyiség végében horkoló házmesterre, amint mindannyian beléptek a szobába. egyértelmű volt, hogy alszik, de mark úgy tűnt nem tudja kitörölni a jelentet a fejéből, mikor megjelent a semmiből.

ahogy az utolsó is belépett, mark gyengéden becsukta az ajtót, olyan halkan, ahogy tudta, és szembeállt a többiekkel. jisung megrángatta mark pólójának ujját pár pillanattal később, és rá mutatott arra, amit mark azóta bámult, hogy belépett a helyiségbe.

csak egy doboz volt a szoba közepén; egy fából készült darab, pasztell lilával lefestve, mely úgy nézett ki, sosem értek hozzá, még sem volt új. egy barna asztalon pihent, s semmi más nem látszódott.

donghyuck, mindig kíváncsi gyerek révén, mellé állt, marka pillantva engedélyért, hogy kinyithassa. mark bólintása után, sietősen kipattintotta a kapcsokat és feltárta a dobozt.

minden, mindegy mi volt benne, ragyogott. olyan fényes volt, hogy donghyucknak, egészen markig és jisungig, védeniük kellett a szemeiket, mielőtt megvakulnak. 

aztán hirtelen, a szoba hidegebbnek tűnt, mint előtte, annak ellenére, hogy a fény ragyogott. csak láthatóvá tette a tökéletes fehér falakat a sötétben.

mark várta a kincset. okostelefonok, fénykardok, akármi, tényleg. nem sokat adatott neki az élet, hogy valami nagyra számítson.

" hyung, mi az? " kérdezte jisung,  megdörzsölve a szemét, és szabadjára engedve egy néma ásítást.

mark közelebb lépett egy lépéssel, és az összes szem hirtelen rajta ragadt. volt ott pár tátott száj, felvont szemöldök, és csak jobban összezavarodott, mint valaha, amint végre maga is vetett rá egy pillantást.

rágógumi. rengetek apró darabocska belőle.

" én- "

éppen ahogy mark beszélni kezdett, a házmester horkolása abbamaradt.  a pánik fokozódott markban, ahogy jelezte a fiatalabbaknak, hogy térjenek vissza a saját szobáikba, kivéve jisungnak, aki inkább tűnt halottnak mellette, mint élőnek.

" tudsz segíteni cipelni ezt, jisung? "

mark az arcára csapta ujjait. jisung szemei elkerekedtek egy kicsit, mielőtt bólintott és kezébe vette a rágógumis dobozt.

" hyung, " monsta jisung, ahogy mark sikeresen becsukta az ajtót mindenféle hang nélkül.

" igen? "

" lépteket hallok. "

mark szemei elkerekedtek szavaira. megragadta jisungot könyökénél fogva, és szó szerint visszarángatta őt a szobájába, és bezárta az ajtót. jisung ügyetlenkedett egyet a dobozzal, mielőtt biztonságban az ágya alá rejtette volna azt.

" azt hiszem mennem kéne. a miszter nem lenne boldog, ha a szobámat üresen látná. "

jisung egyetértően bólintott és markra pillantott, ahogy visszasietett a szobájába, hangtalanul. és amikor meghallotta ajtajának csukódó hangját egy kattanással, az ágya alá bújt és kivett egy darab rágógumit a dobozból, és a szájába helyezte azt.