serein - [nct dream] » fordítás

f i v e | hibbant

❝ hyung, valami baj van. ❞

miután kiköpte a rágógumit, jeno azonnal az öt másik fiúhoz sietett, és mark után kutatott.

" nyugodj meg, jeno. mond el pontosan mi történt. "

bólintott, és szabadjára engedett egy sóhajtást, melyet túl sokáig tartott magában. mark csupa fül volt, ahogy jeno beszélt, minden egyes részletre figyelt, és csupán libabőr elterjedését érezte, ahogy a történet kibontakozott.

" a rágógumi, amit találtunk az nap... azt hiszem valami örült varázslat van benne, hyung. mikor miszter megkért tegnap, hogy kövesse, adott egy darabot, és mikor rágni kezdtem, nehéznek éreztem a fejem. én- "

jeno pupillái ide-ode jártak, de jisunggal ellentétben, ez az idegesség és a pánik jele volt. mark megtudta mondani, hogy ez biztosan nyomasztotta őt, hisz ritkán viselkedett így. amikor szemeik találkoztak, azt hitte az örület határán v

bólintott, és szabadjára engedett egy sóhajtást, melyet túl sokáig tartott magában. mark csupa fül volt, ahogy jeno beszélt, minden egyes részletre figyelt, és csupán libabőr elterjedését érezte, ahogy a történet kibontakozott.

" a rágógumi, amit találtunk az nap... azt hiszem valami örült varázslat van benne, hyung. mikor miszter megkért tegnap, hogy kövesse, adott egy darabot, és mikor rágni kezdtem, nehéznek éreztem a fejem. én- "

jeno pupillái ide-ode jártak, de jisunggal ellentétben, ez az idegesség és a pánik jele volt. mark megtudta mondani, hogy ez biztosan nyomasztotta őt, hisz ritkán viselkedett így. amikor szemeik találkoztak, azt hitte az örület határán van.

" minden homályos volt és elakartam ájulni, de é- én... azt hiszem l-láttam a családom, h-hyung. "

mark szemei elkerekedtek a kijelentésén. de egyiküknek sem volt családja, mind elhagyott gyerekek voltak, feleslegesek, hogy otthonuk legyen. lehetetlen volt,  és jenot leginkább meghibbantnak hívta volna, miután megette a rágót, de a kérlelés a szemeiben, hogy higgyen neki, valahogy erre késztették.

" hyung-?"

" szeretnék hinni kened jeno, igazán, de akármit is mondtál, az egy kicsi-"

" akkor had mutassam meg, hyung. "

aztán, egy másodpercnyi hezitálás nélkül, jeno csuklójánál fogva megragadta markot, egészen jisung szobájáig rángatva, ahol a doboznyi rágót rejtegették. bezárta maga mögött az ajtót, és elővette a dobozt jisung ágya alól. elővéve egy darabot, marknak nyújtotta.

mark a kezébe vettem, és egyből a szájába helyezte, lassan és várakozóan rágva a darabot, valamiféle hatásra várva, amiről jeno beszélt. de semmi nem változott.

" hyung, valaki kopog az ajtón. "

de mark nem hallott semmit. abban a pillanatban, tényleg hibbantnak akarta hívni jenot. a rágónak nagyon réginek és lejártnak kellett lennie ahhoz, hogy ily módon veszítse el az eszét.

és hirtelen, jeno a padlóra borult. tenyereit a fülére szorította, és mark észrevette, hogy légzése egyre nehézkesebb. 

egyéb lehetőség hiányában, mark az ajtóhoz sétált, ahonnan jeno hallotta a kopogást. és amint kinyitotta, a szíve majd kiugrott a helyéről, ahogy élete legnagyobb sokkjában volt része.

mert ott állt jisung, álmosan szemeit dörzsölve, és minden normálisnak tűnt, amíg... ezt nem mondta:

  ❝ hyung, mikor mehetünk haza? ❞