serein - [nct dream] » fordítás

s i x | könnyek

  ❝ hyung, mikor mehetünk haza? ❞  

mark majdnem megfulladt a saját nyálában, ahogy meghallotta jisung váratlan szavait. habár, már önmagában az is furcsa volt, hogy csak jeno hallotta őt kopogni az ajtón.

" haza? "

még mindig nem tudott hinni füleinek. jisung rendes gyerek volt, sosem érdeklődött a családja iránt, habár legbelül tudta, hogy eldobott volt, de senki más nem hozta fel a témát, mert ők is ugyan olyanok voltak. ezek a szavak fájdlamt okoztak marknak.

az árvaház lett az egyetlen otthonuk. mégis miről beszélt akkor?

jisung bólintott szavaira, túl fáradtan, hogy akármi mással válaszoljon. hangja így is erőltetettnek és fáradtnak tűnt, és már percek óta mozdulatlanul állt. mark azt hitte éppen elveszti az eszét a kevés alvás miatt, szóval egyből az ágyához húzta jisungot.

jeno, aki még mindig a padlón volt, tenyerével részben takarva fülét, jisungra meredt mozgás közben, szemei egy pillanatra sem hagyták el őt. rögtön azelőtt, hogy jisung elfeküdt volna ágyán, tekintetük találkozott.

és jeno felsikított.

mark kezei elszakadtak jisungtól a hang hallatán, szemei kávés csésze nagyságúra tágultak. valami nem volt rendben jenoval; sosem mutatta jelét szorongásnak, és mindig mosolygós volt.

" h-hyung, n-ne ér-r-j h-hozzá- "

az egész teste reszketett, és mark gyorsan jisungra terítette a takarót, és kirángatta jenot a szobából. mikor becsukta az ajtót kívülről, jeno reszketése azonnal abbamaradt.

" mi történt? "

ő csak vállat vont válaszkánt, abban a hitben élve, hogy semmi sem történt. úgy tűnt jeno visszatért az ő nyugodt, normális énéhez.

" é- " úgy tűnt teljesen elveszett ezután, egyenesen mark szemeibe bámulva. " nem... emlékszem, hyung. "

" ne hazudj nekem, jeno. "

mark elakarta tesztelni, hogy jeno tényleg ugyan olyan volt-e mint normál állapotban.  nem haragudott volna meg, ha jeno hazudott volna neki. még mindig volt valami furcsa abban, ahogy szemei az övéire meredtek, de megkönnyebbülve felsóhajtott, amikor meghallotta a válaszát:

" tényleg nem emlékszem, hyung. "

és hirtelenjében, léptek voltak hallhatóak a folyosó végéről, és mark megint megragadta jeno karját, hogy visszahúzza őt a szobájába, mielőtt a házmester elkapja őket, de jeno arrébb lökte tenyerét.

" menj előre, hyung. nekem beszélnem kell a miszterrel. "

mark végig nézte, ahogy jeno a házmester elé siet, felhúzva szemöldökét kíváncsiságában, hogy mégis miről kell neki beszélnie vele. de a végén úgy is megindult a szobája felé. 

" hyung? "

egy vékony hang volt hallható, amit kinyitotta a szobájának ajtaját. megdöntötte a fejét, hogy a hang tulajdonosára tudjon nézni. 

" jisung? nem alszol még? "

jisung válaszként megrázta a fejét. szemhéja alacsonyan ült, és valami azt suttogta marknak, hogy talán a fiú kényszerítve volt az ébren maradásra. látta, ahogy egy könny végig futott orcáján, és a képbe nem illő darabok ellenére, mark egy szoros ölelésbe vonta őt. 

" mi a baj, jisung? " kérdezte kedvesen, ahogy érezte, amint a pólója nedvessé válik. 

bár, nem tudta figyelmen kívül hagyni jisung halk sírásának furcsa érzését. szipogása csupán puszta lélegzetvételek voltak, és a könnyei, mint a futó víz.

" hyung, én... én haza akarok menni. "