serein - [nct dream] » fordítás

f o u r | eltűnt

  ❝ szép a naplemente. ❞     

az nap, mindenki másnak tűnt mark számára. kifejezetten jisung, aki olyan szavakat ejtett ki, amiket előtte soha.

jisung sosem volt az, aki elámult a naptól, vagy a hótól. sosem fogadta el a kezdetet, hogy egyáltalán kipillantson az ablakon egészen eddig, ahogy az évszak változott. szokatlan gyerek volt, de mindenki imádta őt a velejéig. 

mark látta, ahogy a házmester az irányukba halad, az erkély felé, ahol mindannyiuk arca narancssárga csíkokban volt foltos a melegtől.  de ő úgy érezte egész keze jéghideggé változik, ahogy tekintete találkozott a házmesterével.

zsebébe helyezte a tenyerét, és nézte, egy furcsa érzés kavargott gyomrában. jisung, mellette, lefele tekintett, és készen állt a felszólítására, de ez nem történt meg, meglepetésére.

" jeno, beszélhetek veled: "

minden szem jenora szegeződött, aki felettébb zavarodott volt, de azért bólintott.

" igen, uram. "

a két tag elhagyta az erkélyt, és a kellemes melegség, amit percekkel korábban éreztek, visszatért. mark akaratlanul is kiengedett egy sóhajtást a megkönnyebbülés végett, amikor megérezte a gyengéd rántást a pólója ujján.

" hyung, mi fog történni jenoval? "

mark vállat volnt jisung szavaira, és hirtelen aggódni kezdett. végigsimított a másik koszos szőke loknijain, és látva jisungot remegni, egy kicsit még nyugtalanabb lett.

" valami baj van? "

de jisung nem válaszolt, inkább kihúzta magát mark karjaiból és jeno szobája felé indult, ahol jeno és a házmester tartózkodtak. 

amint szembe állt a zárt ajtóval, háromszor kopogott félénken és, és halvány hallgatás volt, mielőtt " gyere be " volt hallható. 

jisung azt tette, amit mondtak neki, de úgy érezte, kényszerítve volt a belépésre, mintha inkább egy követelés lett volna, felajánlás helyett. lábai összhangban csoszogtak a másik kettő felé, akik egymással szemben ültek az asztalnál.

jisung látta, ahogy a házmester megint elővesz valamit a zsebéből. ez alkalommal, egy zárt csomag műanyag volt, benne két darab rágógumival.

kibontotta a csomagot, és egy-egy darabot adott nekik.

" egyetek. "

jeno riadt tekintettel meredt jisung irányába, de jisung ezt egyáltalán nem vette észre. egész idő alatt maga elé bámult, bele a fekete semmiségbe, ahogy a rágógumi darab hozzáért az ajkaihoz, és eltűnt a szájéban.

jeno rá meredt, aztán a házmesterre, és azon gondolkodott, miért is volt ennyére engedelmes minden szavához, amit mondott. tudta, hogy egyértelműen volt valami szokatlan a szituációt illetően, de nem igazán volt alternatív választása, hogy másképp tegyen.

és így, jeno engedte lecsukódni a szempilláit ahogy az leereszkedett, abban a pillanatban, amint a rágógumi a szájába került. de aminek a realizálásában megbukott, hogy abban a pillanatban a házmester, és jisung eltűntek.