serein - [nct dream] » fordítás

s e v e n | család

    ❝ mi hozott ide, mark? ❞   

a házmester szemei a laptopja kijelzőjére voltak ragadva, és mark azon gondolkozott, honnan tudhatta, hogy ő az, csupán a lépéseiből. egy szót sem szólt.

" szerettem volna tudni, mit tett a gyerekekkel, uram. "

ez arra késztette a házmestert, hogy felmeredjen rá, és jelezte marknak, hogy foglaljon helyet a kanapén mellette. 

" melyik gyerekekkel? "

mark visszatartotta a lélegzetét. talán szívesebben látogatná meg inkább a sátánt. 

" jisunggal és jenoval, uram. mit - mit tett velük? "

a házmester felsóhajtott. " mi késztet arra, hogy ... azt gondold tettem velük valamit? "

" nem voltak jól, miután beszélt velük, uram. "

a házmetser egymásba fűzte ujjait, és érdeklődéssel tekintetében rájuk hajolt. mark reakcióra várt, egy válaszra mely megmondja hogyan hozzák vissza normálisba jisungot és jenot, de természetesen, semmi sem jön könnyen.

de ahelyett, hogy egyáltalán egy szót kiejtett volna, elővett egy dobozt, és marknak adott egy darabnyi rágógumit. gyanakvóan megfigyelte mielőtt a házmester vissza helyezte a dobozba a reakció hiányában.

" mond meg, mark, " szólalt meg végre, csapdában tartva a másikat erős tekintetével. marknak össze kellett szorítania az ujjait, hogy ne remegjenek. 

" hiányzik a családod? "

a szavai minden érzéket kiütöttek markban, ahogy hitetlenkedve a házmesterre meredt. nem tudta miért, de a szavai hatására harag kezdett halmozódni benne.

" miről beszél? "

a házmester kuncogott válasz gyanánt. a szó 'család' egy fajta gyengeség volt mark számára, mert a gondolatai áruláshoz vezettek, és egy hideg éjszakához, melyen csak egy vékony takaróba tudott burkolózni.

elakarta hagyni a szobát.

" család, mark. a legteljesebb van részed, mint a hét gyerek itt van. anyukád, apukád, szerettek a halá- "

mark hirtelen állt fel, és behúzott egyet a házmester arcába. ösztön volt, egy mozdulat, mely gyorsabb volt a gondolatainál. és általában az emberek megbánják az ilyen gondolkodás nélküli tetteiket, de mark végre megkönnyebbülve érezte magát.

ajkai széle egy görbületté váltak, és aztán elnevette magát - mely már olyan volt, mintha évezredek óta nem tette volna. 

" halálosan szerettek? halálosan szerettek? "

a házmester teljes sokkal meredt markra, túl szótlanul, hogy egyáltalán felfogja, amit éppen csak mondott. de ott volt az apró jele annak a mosolynak, az ismeretlen ábrázat alatt, és ez csak még jobban irritálta markot.

" ha halálosan szerettek, miért-?"

" mark, el kell, hogy menj. "

de mark nem hallgatott. " miért dobtak ki teljesen egyedül, az egyik leghidegebb téli éjszakán, uram?"

a házmester az ajtóhoz vezette markot, habár ez annyi erőt igényelt, amennyit nem akart belefektetni. végre elérték az ajtót, s a házmester hagyta, hogy egy zord mosoly teljesedjen ki az arcán.

" szerettek, mark. és minden emlék, amid van... hamisak. "

mark megemelte szemöldökét, és most először, csöndben maradt.

" nem ők voltak, akik elhagytak mark. te voltál az, aki távozásra késztetted őket. "

és ahogy próbálta megérteni a házmester lehetetlen szavait, megemelte mark kezét, és egy darab rágót helyezett bele.

" edd meg, ha nem hiszel nekem. "

és ezek voltak az utolsó szavak, amiket hallott, mielőtt az ajtó az arca előtt becsapódott volna.