Never Back (Vkook BTS ff.) [BEFEJEZETT]

Chapter 1. ~

Békésen fekszem az ágyban kora reggel, pontosan fél hatkor. A húgom visítására ébredtem, ami azt jelenti, hogy Weekly idolt néz, valószínűleg valami hizlaló nasit majszol közben, vagy esetleg csak a körmét rágja és visítozik, hogy az a sárkány milyen jól néz ki.

Fantasztikus, hogy a főiskolai életem első évét így kell kezdenem. Illetve, ez bonyolult. Kettőt dübörgök neki a falon, hátha felfogja, hogy itt nem csak ő lakik. Csend lesz. Ilyenkor jön elő a naivságom, mert fél perc múlva ismét felvisít. Nagy sóhajtás kíséretében, úgy döntök, inkább kikelek az ágyból. Fáradtan vetem be az alvóhelyem, majd veszem magamra a széken lógó sötétkék, már-már kissé fakó színekben pompázó köntösömet, aztán kinyitom az ajtóm, s elcsoszogok a konyhába, ahol vár a jó meleg tea, édesanyámmal együtt. Nem vesz észre, nekem háttal áll, de innen is látszik, hogy mennyire megviseli apám viselkedése. Anya tud apa eseteiről, szokta is mondani azt a bizonyos; "Mindig ment a nők után" mondatát. Apa nem hűséges anyához, ezek ellenére mégis együtt van vele, mondván, hogy ő szereti, és sokat köszönhet neki. Igen, valószínű, ha apa nincs, akkor én sem, valamint, akkor a húgom sem születik attól az utcalánytól. Úgy hiszem, egykének terveztek, de apa megfektetett valami lotyót, s tőle született Taeyeon, aztán szépen a szüleim nyakába varrta. Ezzel nincs gond, hiszen én édestestvéremként tekintek rá, mert együtt nőttem vele fel. Akkor 12 éves voltam, ő pedig négy esztendős. Azóta 11 év telt el, Taeyeon pedig semmit nem tud a származásáról, csak azt, hogy nem anyám gyereke, és ezt minden veszekedés alkalmával a fejéhez is vágja. 15 éves, de mintha néha érettebb lenne nálam.

Igen, szóval iskolai élet. Igazából, itt állok 23 évesen, a szüleimnek hazudok, miszerint jogi egyetemre járok, de eddig ez nem történt meg. Nem járok semmiféle egyetemre, soha nem is akartam jogász lenni, de apám mellett muszáj elköteleznem magam. Az iskola, amit mutattam nekik, miszerint "oda járok tanulni", valóban létezik, csak épp a belvárosban, amit én semmiképpen sem tervezek megközelíteni. Kollégista vagyok elvileg, de kollégium helyett mindig a legjobb barátomhoz megyek, aki valami fura iskolában végzi a tanulmányait. Amíg ő az intézetben volt kollégista, én nála laktam és dolgoztam, hogy tudjam fizetni a "lakbért", amit sosem kért, pusztán azért, mert a szülei megvették, valamint fizetik neki a lakást. Mondanom sem kell, tehetős családja van. Ezzel nem azt mondom, hogy mi nem tehetünk meg akármit, de van, hogy össze kell húzzuk magunkat egy kicsit. Jackson általában mindig szívesen lát magánál, de körülbelül két hete oltári nagy baromságot talált ki, miszerint menjek vele a "helyre", mert ezt csak egy hely.

- Kisfiam! Miért álldogálsz ott, miért ilyen korán? - zökkent ki anya hangja, amelynek csilingelése megbizseregteti a testem. Rövid fürtjei a füle mögé tűrve, de pár kósza szál még így is az arcába lóg. Kedvesen mosolyog rám, bár látom, hogy ott csillog a szemében a kíváncsiság egy apró szikrája.

- Taeyeon megint a sárkányokat nézi - sétálok közelebb hozzá, majd egy puszit hintek a homlokára, s kiveszem a kezéből a gőzölgő teát. Kortyolok párat, aztán visszaadom neki és inkább töltök magamnak is egy pohárba.

- Jaj, az a lány... - sóhajt fel gondterhelten. - Mostanában kimaradozik sokáig, és gyanítom, nem is alszik egész este.

- Én is ilyen voltam? - kérdezem, miközben egy bögrét halászok ki a szekrényből, amibe aztán belecsurgatom a forró teát.

- Rosszabb... Neked kék hajad volt, az ő korában! Hozzád képest, ő semmi! - vicceli el a dolgot, hisz nekem sosem volt kék hajam, ellentétben a húgom mostani hajviseletével.

- Jó látni ilyennek - fordulok meg, hogy letudjak ülni az ebédlőasztalhoz, anyával szembe. 

- Ez cseppet sem igazi - legyint. - Apád este megint kimaradt. Ha az irodában éjszakázott volna, már itthon lenne... De, ha annál a nőnél van, akihez mostanában sokat jár, akkor természetes, hogy nincs itthon - nevetett fel keserűen, utalva a fájdalmára. Az egyik kezemmel megragadtam az övét, s egy pöppet megszorítottam.