Never Back (Vkook BTS ff.) [BEFEJEZETT]

Chapter 8. ~

Jackson int, mi pedig befelé kezdünk nyomulni. Talán pár perce érkeztünk ide, és azonnal átöltöztünk. Furcsa, nagyon furcsa ezekben a göncökben járkálni fel, s alá, de le nem vehetem, hacsak nem akarok meghalni. A kütyüket már kiosztottuk, így úgy-ahogy meg is tudom magamat védeni. Azért igyekszem majd.

Az épületen belül minden kamera és érzékelő ki van kapcsolva, már csak egy-két biztonsági őr járkál a folyosókon, amit a műszer mutat Jungkook kezében. Hangtalanul futunk be egy fal mögé, mikor beszédet hallunk meg, de amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan mennek is. Füstbombákat helyezünk el minden sarokban, amik mozgásra aktiválódnak, s robbannak mérgező füsttel, ám rajtunk van maszk, ami megvédi a légzőszerveinket. Nem rajongok ezért a sok hacukáért, nehezek és fárasztó velük futni, pláne nekem, aki nem rendelkezik olyan fizikummal, mint Jungkook vagy Jackson.

A társam kettőt int előre, aztán még több füstbombát elhelyezve, egy ajtóhoz érünk. Most rajtam a sor, Kook fedez, én pedig nekiállok feltörni a zárat. Bő öt percbe telik, majd kitárom a bejáratot. Velünk szemben egyből észreveszem Chanyeolt és Baeket, akik hasonlóan hozzánk most jutottak be. Jobbról Yeri és Wendy, míg balról Jacks és Mark érkezik. Közelebb sétálunk, persze Kook még mindig engem fedez hátulról, ahogyan Wendy, Chanyeol és Jackson is ezt teszi.

- Hogyan tovább? - kérdezem a kütyü segítségével, mi nem ad hangot a külvilágnak, ám a mikrofonnal és a fülesekkel veszik az adást.

- Wendy megbütyköli a zárat azon ott - mutat Mark az üvegburokra, mi a terem közepében áll. - Joshua pontban nyolckor kikapcsolja az áramot, szóval a riasztó sem indul majd be.

- És mennyi az idő? - kérdem megállva az üveg előtt.

- Ötvenkilenc.

Nem kérdezek ezután, csendben várom a kikapcsolást, ami be is következik egy halk zúgás miatt. Wendy azonnal helyet cserél Yerivel, s esik neki a zár feltörésének. Mikor sikerül kinyitnia, a tartalék generátor bekapcsol, ezzel együtt a kamerák és az érzékelők is.

- Baj van, Jacks! - szól a fülembe Joshua, mit igazából a legjobb barátomnak mond, azonban mindenki hallja.

- Vernon jöjjön be a hátsón, és hozza a dinamitot. Siessen, te meg törd fel a központi rendszert, és tedd tönkre! - adja ki az utasítást hangosabban, zihálva az idegességből.

- Bro, hatalmas a baj - hallom meg Jungkook mérges hangját, mire tudom, hogy nem kellene, ám hátrafordulok. A füstbombák aktiválódtak, így a fehér köd pillanatok alatt fedi be a folyosókat. Meglepő, de nem csak a mi oldalunkon van ilyen helyzet, hanem az összesen. Két percre sincs szükségünk, fegyveresek rohannak felénk, de mielőtt elkaphatnának minket, Joshua menti a helyzetet, és minden oldalon teljes lezárást csinál, mi körülbelül annyit jelent, hogy az ajtókat bezárja, plusz még azzal a vas izével is lecsukja.

- Jacks! - szólal meg Mark, amire ismételten hátraarcot vágok, s a fiúra nézek. A tető kupoláját valaki kilövi, mire az darabokba hullana szét, rám, ránk, csakhogy Jungkook mozdul, és a földre ránt maga alá. Pillanatnyilag nem foglalkoztat más, csak az ijedtség és Kook közelsége.

- Mindenki egyben van? - kérdezi a vezetőnk, a válasz rá pedig egy egyhangú igen. A társam felsegít a földről, s mielőtt a középen leeresztett kötéllétrán felmásznánk, valaki kirobbantja a balszárnyat.

- Ha most elmentek, nem marad móka! - nyüszít Vernon az adón keresztül. Ezek szerint ő ez a beteg állat, aki most ölt meg tíz embert a dinamit segítségével.

- Nyomás fel Hansol, nincs idő játszani! - mondja mérgesen Jacks, mire az említett elindul felfelé.

Szerencsére sikeresen kijutunk az épületből, bár azt nem mondom, hogy szerencsésen is. Valamiért kezdem egyre frusztráltabban érezni magamat, mit furcsállok, hisz' eddig semmi bajom nem volt. A furgon szerencsére még ott áll, ahol hagytuk, úgyhogy amiatt nem lehet érdekes érzésem. Pillanatokon belül be is következik a baj, meglátjuk azt a sok fegyverest, akik bent voltak, most is hasonlóan körbevesznek minket. Még mielőtt az egyik levenné magáról a sisakot - ami a gáz ellen van -, Joshuát szó szerint bedobja közénk, aki egy nyögés kíséretében áll fel. Vernon már készül megindulni, azonban Jungkook kirakja a kezét, miszerint maradjon egy helyben.

- Fogd vissza magad, Hansol. Nem lépünk, amíg ők sem. Egyes pont - néz rá Jackson, mire bólint, és inkább megöleli a szerelmét. A fickó, ki a vezetőnek néz ki, lekapja a sisakját, én pedig majdnem elájulok. Látványosan megszédülök, de Kook kapcsol, és megállít a zuhanásban, s észhez térít kicsit.

- Az apám... - suttogom remegő hanggal, mire Jacks is belemorog, hogy igen, látja, tudja. Nem tudom, hogy volt erre képes. Konkrétan minket, a családot hanyagolta, anyával is kibaszott, engem még úgy, ahogy felnevelt, de Taeyeon? Rá nem is gondolt? Mégis... mi ez az egész?

- Nos, ha már én kedves voltam, és felfedtem magam, rajtatok a sor! - pillant rajtunk végig. Jackson vacillálva, de leveszi ő is magáról, ahogy apa kérte, s rá mosolyog.

- Mr. Kim, rég találkoztunk - villant egy gúnyos mosolyt a legjobb barátom. Nem hagyjuk abba, már mindenki felfedte magát, csak én nem.

- Az is mozogjon, vagy nem lesz tárgyalás, és rögtön a börtönbe végzitek - bök felém, mire egy sóhajt kicsalva magamból, leveszem a sisakomat, utána pedig megrázom a hajamat. Ridegen nézek felé, mire ő meghátrál, az arcán viszont kiül a meglepettség. - Neked nem anyáddal kellene lenned? - kérdezte rögtön, amire keserűen felnevetek.

- Egy ideje egyetemre járok, de ne is zavartasd magad. Mindenki tudja, hogy szar apa vagy, csak anya nem.

- Fogd vissza magad, kölyök! - vált át a durva, dorgáló apa stílusra, ám nem sokáig bírja, nekem hajít valamit. - Pénz.

- Minek ez nekem? - kérdezem undorodva, miközben a kezembe fogom a borítékot.

- Örökség. Holnap már nem leszek, szóval Taeyeonnak is viszek, anyád azonban elfelejtheti a lóvét. Nem vagyok arra a kurvára kíváncsi!

- Ki is fogja vissza magát? Megvártad, amíg Taeyeon átlépi a megengedett korhatárt, és te lettél kezelhetetlen, nem ő! Állj le, mert a nyelvem megered, és olyat mondok, amit még nem ettél ezen a földön! - kelek ki magamból, s már indulnék felé, hogy bemossak neki egyet, de az utolsó pillanatban Jungkook megragadja a kezemet, és visszaránt maga mellé.

- Gyerünk, védd meg azt a szajhát! Bánom is én mit csinálsz, a szememben nem lesz több, csak egy rongybaba, aki lesi minden kérésemet - köp a földre kettőt, amivel a szememben még undorítóbbá válik.

- Nem is tudom, ki miatt romlott meg ez a házasság, és ne próbáld meg beadni, hogy anya tehet róla, te vagy az oka mindennek. Megfutamodtál a bajok elől, illetve minden este mást kúrtál! Nem vagyok hülye, van szemem, fülem is, de Taeyeon még kicsi! Váltál volna inkább el! Az talán elviselhetőbb, mint az undorító képed, amivel hazaállítasz jópofizni!

- Kellett nekem felcsinálnom azt a némbert...

- Mit mondtál? - kérdezem dühösen, amit ő is észrevesz, s elvigyorodik.

- Anyád egy szajha, akinek csak a pénz kell. Úrinő akart lenni, tessék, megkapta - csap a combjaira, mint aki elvárja, hogy megváltozzon a véleményem.

- Csak te látod így, de nyugalom, holnaptól nem lesz apám. Dughatsz akárkit, pöcsfej - köpöm felé a szavakat, mire megindul, ám mielőtt elém érne, valaki fejen lövi, ami miatt ő holtam hull a földre. Azért elég szar látni, hogy a saját apád a lábaid előtt haldoklik, még akkor is, ha nem volt jó kapcsolatotok. Azért még térdre esek, de eszembe sem jut sírni.

- Halál beállta, este tíz óra, negyvennyolc perc - hallok meg egy ismeretlen hangot magam mellől, amire rögtön odakapom a fejemet, azonban nem ismerős. Valószínűleg a másik csapattól valaki, akiknek az egyik tagjával Jackson nevetve beszélget.

- Ez egy terv volt. Mármint... senki sem tudta, hogy ki a vezető, mi a neve, azt meg pláne, hogy az apád, de... ez a sok fegyveres, az egyetem szövetségi iskolájának egy gyakornoki csoportja. Ők segítettek elterelni az eredeti ellenséget. Én sem tudtam róla, csak Jackson és Mark. Apukádat meg sajnálom, de egy köcsög volt - teszi a vállamra a kezét Jungkook, amitől kiráz a hideg, s ránézek.

- Hazamegyünk? - kérdezem a szemeibe nézve, egy fáradt mosollyal.

- Haza.