Tej és Kakaópor - [Yoi-ff.]-[karbantartás miatt zárva]

🍵3🍵

--- vissza emlékezés vége ---

A telefonomon megszólalt az ébresztő, én pedig ösztönből nyomtam ki és fordultam a másik oldalamra. Soha nem fogok hozzá szokni. Nagy nehezen felkeltem és becéloztam a konyhát. Megettem vagy három meleg szendvicset. Próbálok néha egészségesen enni. De a jelenlegi életvitelem mellett ez kissé nehézkes. Fogat mostam és felöltöztem. Mint a démon szállta macska viharzottam ki lakásból. Rossz szokásom a késés. Amint beértem a kávézóba, megcsapta a fülemet a munkatársam beszólása, miszerint két teljes percet késtem. Látszik, hogy nem állt sorba, amikor az észt osztogatták. Öt percet késtem, nem kettőt. Lepakoltam a cuccomat a sarokba, ezután pedig átvettem az egyenruhát, ami egy fehér műszálas ingből állt és világ életemben gyűlöltem. Beraktam a sütőbe a croassant-okat és kinyitottam az üzletet. A csaj csak ült a pult mögött és a telefonját nyomkodta. Amikor felé néztem felemelte a fejét, és egy 'Mit nézel?' kérdés után megrebegtette a két műszempilla vakondot a szem héján. Csodálom, hogy eddig még nem repült el.

- Hol rontottam el?

- Ott hogy megszülettél!

- Egy. Ez egy költői kérdés volt. Kettő. Ki kérdezett?

- Senki. Csak az igazat mondtam.

Ránéztem egy olyan 'Kiütlek, mint Pistikét az erjedt almalé' nézéssel. Majd nyugtáztam magamban a gondolatot, miszerint:
Ilyen személyiséggel azt sem érdemli meg, hogy hozzászóljak.

Megérkeztek az első vevők, ezáltal nem szándékoztam több figyelmet fordítani a sirálycsajra. Egészen délig kiszolgáltuk a kávézni kívánó embereket. Hálát adtam az égnek, hogy végre elmehetek. Összepakoltam a táskám és egy elcsórt forró csoki társaságában átlibegtem a táncterembe. Átöltöztem majd megittam a tej és kakaópor mennyei keverékét. Bemelegítettem és vártam, hogy megjöjjön a tánctanár. Legnagyobb bánatomra nem ő, hanem Luka és a barátnője Julija jöttek enyelegve, cseppet sem figyelve a külvilágra. Ilyen érzés a szerelem. Vajon én is így fogok kinézni majd szerelmesen? Mondjuk, nem hiszem, hogy lesz olyan ember, aki el tud majd viselni. És mint mindig, most is beletörődtem abba, hogy vagy a sárgaházban, vagy huszonöt macskával fogok meghalni. Igazából imádom a macskákat, de sajnos a lakásom portása nem engedi a háziállatok tartását.
Lassan beszivárogtak a többiek is, majd Luka leült a fal mellé és kezdődhetett az óra.

- egy durva edzéssel később -

- Yurio vajon itt van? Gondolkodtam hangosan miután már csak én voltam a teremben.

- Itt. De ha te is itt vagy, akkor már megyek is. - Támaszkodott az ajtófélfának.

- Na kösz. Neked sem kell a társaságom.

Olyan értetlen fejet vágott, hogy nem bírtam megállni. Így aztán hangos hahotába kezdtem. Csak úgy feltört belőlem tüdőmet feszítő kacaj. A nevetéssel együtt a feszültségem is elszállt. Megnyilvánulásomra még értetlenebb fejet vágott. Erre már a földön gurultam oda-vissza. Mikor végre abbahagytam ráemeltem a tekintetem és elmosolyodtam.
- Bocsi. Nem akartalak kiröhögni, de olyan értetlen fejet vágtál, hogy nem bírtam kontrollálni és csak úgy kijött.
- Te tényleg nagyon fura vagy. Pont, mint hallottam... - Mondta, miközben ajkaira félmosoly húzódott.

- Te utánam kérdeztél ezektől? - Felvontam a szemöldököm és most én vágtam értetlen fejet.

- De csak, mert a legutóbb ott hagytál és azóta nem láttalak. Luka pedig felajánlotta segítségét és válaszolt a kérdéseimre.

- Aha, mit kérdeztél? - Ez egyre érdekesebb lesz.

- Hát tudod...

Elbeszélgettünk. Igaz az idő felében csak oltogattuk a másikat, de ahhoz képest, hogy csak néhány napja ismerjük egymást ez már haladás.
- Amúgy hány óra van? Lusta vagyok elővenni a telefonom.

- Én is.

Tovább feküdtünk a földön, majd egymásra néztünk.

- Lusta dög!

Mondtuk ki egyszerre és újra röhögni kezdtünk. Az ember valahogy sokkal őszintébben nevet, ha fekszik. De lehet, ez csak azért van, mert fekve nehezebb nevetni.

- Mindegy. Indulok haza, nem szeretek sötétben járkálni.

- Ne kísérjelek haza? Kérdezte. Szemeit lesütötte és idegesen hajába túrt. A szőke tincsek lassan estek vissza. Úgy megsimogatnám. Elbambulhattam, mert csak kis késéssel válaszoltam kérdésére.

- Nem muszáj. Nyilván te is fáradt vagy és nem szívesen tennél kerülőt. Meg gondolom várnak otthon.

- Oké. - Zárta le ennyivel a dolgot.

Egy szó nélkül keltünk fel és pakoltunk össze. Miután készen lettünk kinyitotta az ajtót és intett egyet. Kisétáltam előtte ő pedig kulcsra zárta az ajtót. Lefele a lépcsőn menet hallgattunk. Valószínűleg mindketten a gondolatainkba merültünk. Yuri leadta a kulcsot a portán és mindketten egy viszlátot elmormogva kiléptünk az ajtón.

Kint álltunk a bejárat előtt.
Egymásra néztünk.

- Nem is vagy te olyan furcsa. - húzta mosolyra ajkait, majd megcsapkodta a vállam.

- Hé! - méltatlankodtam és cserébe a fejébe húztam a sapkáját. Hátrébb léptem néhány lépést, mert tartottam tőle, hogy ez vissza csap. Lerántotta a fején lévő kék, kötött sapit és egy gyilkos pillantás kíséretébe tett felém egy lépést. Azt hiszem ezt most jól megcsináltam. Léptem hátrébb én is és kínosan elmosolyodtam. Közben egészen közel ért hozzám. Behunytam a szemem és összébb húztam magam, felkészülve a csapásra. Ám várakozásommal ellentétben ez nem történt meg. Egy kezet éreztem a fejem tetején. Megsimogatott. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és felnéztem rá. Egészen közel hajolt hozzám és a szemembe nézett. Megigézett a kék szempár és bárhogy is akartam nem tudtam másfelé nézni. Azt sem vettem észre, amint mindkét kezét lassan az arcomhoz emeli és megfogja azt. Majd egy jól irányzott mozdulattal megszorongatta. Úgy meglepődtem, hogy felháborodni is elfelejtettem. Mikor aztán magamhoz tértem, sértetten keresztbefontam a karom és felfújt arccal bámultam rá. Pillantásomba pedig a lehető legtöbb fenyegetést próbáltam belesűríteni.
Yurio eközben jóízűen kacagott és most ő lépett hátrébb.

- Bocsi, de ezt muszáj volt, olyan puhának tűnt. De én megyek is. Még haza kell érnem! - hadarta és szaporázott léptekkel indult meg feltehetőleg a lakása irányába. Egészen addig szuggeráltam, amíg be nem fordult a sarkon és el nem tűnt a látóteremből.

- Hát ez meg mi volt? Kérdeztem magamtól hangosan és kezemet ösztönösen az arcomra raktam. Még mindig picit fáj. Az a kis rohadék... ezt még megkeserüli. Hú de lehűlt a levegő. Kellett neked nem átöltözni mi?! És még csodálkozok, hogy idefagy a seggem. Jaj de hideg van. Igen-igen hideg, vagy csak én forrósodtam fel...

Hazafele indultam.
Mire a lakásom elé értem teljesen kihűltem.

Jégszoborként caplattam fel a harmadikra, majd törtem be az ajtót. Bosszúsan konstatáltam, hogy bent ugyanolyan hideg van, mint kint.
Amilyen gyorsan csak tudtam levetettem rám fagyott ruháimat és a fürdő felé vetem az irányt egy forró zuhany reményében.