Tej és Kakaópor - [Yoi-ff.]-[karbantartás miatt zárva]

🍵5🍵

Semmi más nem jutott eszembe, minthogy visszamenjek azon az úton amerről jöttem. Csak hát ugye az nem nagyon tudom merre is van. Egy biztos a táncteremnél még megvolt így arra fele vettem az irányt. Az épület, mily' meglepő zárva volt. Úgy tűnik ma este virrasztanom kell, és utána majd elmegyek a pótkulcsért a ház tulajdonosához. Nemcsak fáradt és nyúzott, de a sok futásnak és a dupla órának köszönhetően rettentő szomjas is voltam. Ráadásul a karom is fáj. Tudtam, hogy a közelben van egy éjjel-nappali. Céltudatosan is arra vettem az irányt. Legalább valami élelmet szerezzek. Beléptem és intettem a nő felé, aki feltűnően bámult valamit. Ezt betudtam annak, hogy nyilván ő is és én is fáradt vagyok. A kis automatához léptem és aprót előszedve gondolkodtam milyen italt vegyek. Végül is a jól megszokott forró csokit választottam és az apró be dobálasa után kinyertem hőn szeretett italomat a gépből. Még valami enni valót kéne szerezni reggelik. Nézelődtem és befordultam az üzlet hátuljában lévő sorba. Meglepő látvány fogadott. A rágcsálni valók mellett ugyanis egy ismerős szőkeség állt és nagyon elmélyülten nézte a gumicukrok polcát. Akkor az eladó arc kifejezése nyilván erre utalt. Nyilván már egy ideje itt van és még mindig nem választott. A döntésben az érkezésem zaja zavarta meg. Felpillantott, majd tekintetét enyémbe fúrta. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme. Valahogy mindig elveszek benne.

- Csövi. Ennyi telt tőlem. Nem tudtam mást kinyögni.

Yuri szemszöge

Ma este át jött Otabek. Igazi horror néző estét akartunk csapni. Nem csak egy filmet, legalább hármat meg akartunk nézni. Már kettőn túl voltunk. Az egészben az volt a vicc, hogy felzabáltuk az egész konyhát. Így kénytelen voltam, fél kettőkor, haverom unszolására lejönni az éjjel-nappaliba valami rágcsálni valót venni, amíg ő a harmadik filmet kalózkodja le valahonnan. Éppen a gumicukrokkal szemeztem, amikor nyílt az ajtó. Ki a franc az, aki ilyenkor vásárol. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, gondolom valami alkesz hajléktalan. Visszanéztem a polcra és tovább szemeztem a zacsikkal. Melyik legyen? A cseresznyés, amit Otabek vagy a kólás amit én szeretek. Esetleg mind a kettő? Nem az túl drága. Ráadásul nem is szabadna ennem.
Valaki éppen akkor fordult be az én soromba. Rápillantottam.
Emma. Várj mi? Mit keres ő itt. Végigmértem és tekintetem a szokásosnál tovább időzött barna szemeinél. Nekem mindenki azt mondja milyen gyönyörű és különleges a kék szem. Szerintem a barna sokkal szebb. Olyan mély és sejtelmes.

- Csövi. - nyögte ki.

- Csövi. - vigyorodtam el. Hát ez kínos. Muszáj valamit kérdeznem.

- Mi jót csinálsz itt éjnek évadján?

- Őszintén? Meg akarom kímélni az eladót, gyors leszek. Mivel sötét volt, amikor végeztem le akartam rövidíteni az utat hazafele. Szerencsésen eltévedtem, majdnem megerőszakolt egy random részeg, átrohantam a fél várost és nagy nehezen haza találtam. Be akartam menni, aztán kiderült, hogy nincs meg a kulcsom. A portás túl mélyen aludt és nem tudtam felkelteni. Arra gondoltam hátha a táncterembe lesz a kulcs. Persze nem tudom, hogy ott van-e, mert zárva van. Elfáradtam és mivel nagyon kivagyok, úgy gondolom, kijár egy is kényeztetés. Úgyhogy vettem egy forró csokit. - hadarta el egy szuszra az egészet.

- Az szép. Neked aztán jó napod lehetett.
Nevettem, bár igazából nagyon megsajnáltam. De mit tudnék én csinálni ebben a helyzetben?

- Van hol aludnod? - Csak van egy rokona, barátja, akinél ott tud aludni.

- Nincs. - az idegességtől egyre szaporábban vette a levegőt.

A pillanat tört része alatt döntöttem.

- Gyere!

Emma szemszöge