Tej és Kakaópor - [Yoi-ff.]-[karbantartás miatt zárva]

🍵6🍵

Lassan kinyitottam a szemem. A felkelő nap sugarai csiklandozták az arcomat. Felé fordultam majd még jobban odabújtam alvó lényéhez. Ja, ez egy másik történet.
Az enyém úgy kezdődik, hogy kinyitom a szemem, majd vissza is csukom. Sajnos a napsugarak nem cirógattak, csak kisütötték a szemem. Picit még fetrengenék, de nem lehet. Hiszen vendégségben vagyok. A tegnapi nap történései egyszerre rohamozták meg agyamat és egy pillanat alatt kiverték szememből az álmot. Nagyot nyújtóztam, eleve fájó kezemet beverve az ablakba. Remek reggel mondhatom. Amúgy hány óra? És hol van Yuri? Otabek haza ment már?
Mi tényleg egy ágyban aludtunk? Soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet velem. Keljünk fel és zabáljuk ki Yurit a vagyonából!

Ki is másztam a jó meleg ágyból és lassan, de annál biztosabban tapogatóztam a konyha irányába. Amint beértem, arra lettem figyelmes, hogy Yuri valamiféle kaján ügyködik. Több-kevesebb sikerrel. Ha egy szóval kéne jellemeznem a konyhát, akkor az a katasztrófa lenne.

- Mi jót csinálsz édes tündér bogaram! Hm? Még a végén magadra gyújtod a konyhát. Engedj oda. Fogtam magam és egy jól irányzott csípő billentéssel arrébb löktem a döbbent fiút.
- Hé, én akartam. Itt töröm magam a palacsinta sütéssel, erre hát nem ellöknek!

- Ha később jövök, talán már nem élsz, csak égsz.

- Tch. Ugyan, semmi bajom nem lett volna.

- Hidd el látom, amit látok!

- Aha. Én is látom, amit látok.
Tekintetét végig futtatta rövid pólós énemen. Azonnal elpirultam. Az oké, hogy nem vagyok annyira szégyenlős, de basszus elfelejtettem, hogy egy szál semmiben vagyok.

- Főzz magadnak.
Mondtam, és kirohantam a pólót lejjebb húzogatva.
Összepakoltam magam után és vissza húztam a ruhámat. A nadrágot már át vettem és épp' a pólót húznám le, amikor a szoba gazdája nyit be.

- Ja. Bocs. A fölsőt megtarthatod. – hadarja, majd irtózatos sebességgel viharzik ki a szobából. Az ajtót természetesen becsapva.

- Nahát. Csak nem zavarba van valaki.
Nem tudom erre mi lett volna a megfelelő reakció, de kölcsön kenyér vissza jár. Az viszont biztos, hogy én már megint zavarba jöttem. De egy idegesítően ciki helyzet ez.
Fogtam a cuccaimat és kiléptem az ajtón. Yuri ott állt mellette. Érkezésemre megugrott, hisz' gondolom nem számított arra, hogy ilyen gyorsan kész leszek.

- Azt hiszem, indulok. Meg kell találnom a kulcsomat.

- Nem is eszel? Frissen sült!

- Még nem óhajtok öngyilkos lenni.

- Héééé! Jól főzök ám. Amúgy a kulcsodat segíthetek megkeresni. Nem tudod hol hagytad el?

- Nem tudom. De tudod mit? Hagyom a francba. Majd megkérem a tulajdonost adja oda a pótkulcsot és lemásoltatom. Csak a kulcstartóimat sajnálom. Na de. Éppen indulni készültem. Még egyszer köszi a tegnap estit.

- Ugyan, ne hálálkodj!
Mondta majd, elsuhant mellettem. Hát ez gyors volt. Ki sem enged? Hát mit futkorászik az orrom előtt, mint egy versenykerékpár.
Még a konyhából hallottam hangját, ahogyan átkozza a palacsintákat.

- Akkor, szia? Kinyitottam az ajtót és kiléptem a lakásból. Elindultam lefele a lépcsőn. Remélem annyira nem bántottam meg, hogy nem ettem vele. De basszus az ösztön, hogy fiú és lakás és nincs rajtam nadrág.

- Várj. Szólt utánam Yurio és a kezembe nyomott egy halom alufóliát. Azaz ahogy a hő fokából ítélem alufóliába csomagolt palacsintát.
- Túl sokat csináltam és hát... izé... bocsi a fura megjegyzésért. Nem úgy értettem... azaz de. - Habogott össze-vissza.

- Semmi baj én reagáltam túl. Igazából a balett dressek is ilyenek... és hát te is csak srácból vagy.

- Ez így kínos. De tudod mit, tegyünk úgy mintha nem történ volna semmi. Mindenkinek jobb lesz. Edd meg a palacsintát és érj haza épségben.

- Rendben, igyekszem. - Nevettem el a beszélgetést oldva a feszültséget.
- Akkor szia! Még biztos találkozunk valamikor.

- Hát persze. Tényleg. A telefonszámodat elkérhetem? De csak azért, hogyha a legközelebb ilyen történne, tudj valakit hívni.

- Igen persze. Tessék itt a telóm írd be a számod.
Elvette és gyorsan bepötyögte.

- Majd csörgess meg, hogy nekem is meg legyen a tiéd.
Megvárta, amíg leérek a lépcsőn. Az ajtón kilépve azon morfondíroztam merről is jöhettem. De azt hiszem, megvan a helyes irány.

Ez a srác nagyon furcsa. Egyik pillanatban még cuki, a másikban morcos a harmadikban perverzebb, mint én. A negyedikben meg egyenesen hülyének néz. Bár ez az állítása igaz. Egyszóval majdnem olyan fura, mint én. Bár az én észjárásomat általában senki sem érti. Néha még én sem.

Sikeresen hazataláltam. Szerencsére a karom kevésbé fáj már. Újrabekopogtam a portásnál. Remélve, hogy itthon van és beenged a mester kulccsal. Azúr rettenetesen kiakadt. Hiába meséltem el a történteket, nem hallgatott rám.De legalább kinyitotta az ajtóm. Lassan és fáradtan ballagtam a lakásomba.Hiába volt szombat, ez a fejmosás lemerített. Gyorsan összepakoltam ésátöltöztem. Kibontottam a Yuriotól kapott palacsintát. Picit megégett ésszakadt is volt. Előkerestem a nutellát a polcomról és betöltöttem vele azelsőt. Reméljük az íze jobb lesz, mint ahogy kinéz. Meglepetésemre nem is voltolyan rossz. Csak egy kicsit csomós. De hát, amíg ehető addig oké. Majdmegtanítom, hogyan kell jó palacsintát csinálni. Megettem amennyit tudtama többit pedig a hűtőbe tettem, nehogy megromoljon.
Azzal elindultam a háztulajdonoshoz a pótkulcsért.