Tej és Kakaópor - [Yoi-ff.]-[karbantartás miatt zárva]

🍵4🍵

Péntek van. Mindjárt hétvége.
- Ezaaz!! Ordítottam fel a terem közepén.

- Mitől vagy ilyen boldog?
Hallottam a már jól ismert hangot. Miután kedden elbeszélgettünk, másnap is találkoztunk. Elmentünk egyet forró csokizni. Egész jó kijöttünk egymással. Ha bele kéne sorolnom valamelyik kategóriába, akkor talán a barát és a kedves ismerős között lenne. Bár nem tudom. Ilyen rövid ismeretség után meg lehet vajon ítélni valakit?

- Semmi. Csak örülök, hogy végre hétvége van.

- Aha. Hát, ha van kedved elmehetnénk hétvégén valamerre vagy ilyesmi.

- Oké, benne vagyok. Úgysem volt programom.

- Ez remek. Csak ennyit akartam. Na, cső - intett. Éppen kilépett volna az ajtón, amikor szerencsésen nekiment egy alaknak. Aki történetesen a csapatom egyik tagja volt. Név szerint Felix. Igen, ő a csapat másik férfi tagja.
Yuri egyszerűen csak tovább ment, ezzel fölnyomva a pumpát a nem mellesleg igen csak izmos srácban.
- Nem kéne bocsánatot kérni?
Kérdezte paprikánál is vörösebb fejjel. Yuri felnézett, olyan jeges és kifejezéstelen arccal, hogy az ember azt hinné, a korcsolyában direkt fejelik le a jeget, csak azért, hogy így nézzenek ki.

- Nem. Mondta ridegen. Türkizkék szeme haragtól csillogott. Gyanítom valami olyasmi játszódhatott le benne, hogy most komolyan ennyi miatt állítottál meg?

- Pedig illene! Felix fején már kidagadtak az erek. Jézusom mi lesz itt.

- Bocs. Mosolyodott el fölényesen. Azzal tovább ment.
Hát ez gyors volt. De hát végülis bocsánatot kért.

- Az a kis... - Felix ökölbe szorította kezeit és már lépett volna ki ő is az ajtón gondolom, hogy elkapja a grabancánál a nála egy fél fejjel alacsonyabb srácot.

- Most mit vagy úgy oda? Csak neked ment egy picit. Mondtam, ezzel elterelve a fiúról a figyelmét. Basszus lehet, nem ilyen hangnemben kellet volna.

- Tudod mit?! Igazából a te barátod. Úgyhogy nehogy itt pattogjál nekem, mert nem félek egy lányt megütni.
Szája erőltetett mosolyra húzódott és lassú léptekkel megindult felém. Azaz csak indult volna, mivel belépett a tánctanár mögötte a többiekkel.

- Hát maguk mit csinálnak? Kérdezte kis éllel a hangjában, ami számunkra nem sok jót jelent. Gondolom látta, hogy mire készült Felix.
- Ne itt legyenek hős szerelmesek. - Ügyes húzás tanárnő! Most viszont akár plusz pontot is szerezhetek Felixnél azzal, ha bevédem.

- Köszönöm Tanár nő igazából mi csak-

- Magácskát nem kérdeztem Miss Kleine-Fische. Nézett rám ezzel belém fojtva a szót.

A Tanár nő nem szereti a konfliktust, mert negatívan hat a koreográfiára. A külföldieket sem szereti. Igazából nem tudom, mit szeret.

- Ehhez mérten ma dupla annyit fognak dolgozni. Világos?!

- Igen. Hangzott az egyhangú felelet. Bár a többiek arcát elnézve megint zuhantam egy nagyot a szemükben. Megvető vagy épp' mérges pillantásokkal illettek. Mert ugyebár nyilván ez is az én hibám.

Ez az egész dupla dolgozósdi úgy nézett ki, hogy kétszer annyi ideig nyúz a hölgyike bennünket.
Ennek hála sötétben kell hazamennem. Úgy utálom...
Áthúztam az utcai ruhámat és elindultam volna, amikor is eszembe jutott egy ötlet.
Rövidítsünk. El is indultam az ellenkező irányba. Erre lakik Yuri is nem? Mint az kiderült ez rossz döntésnek bizonyult. Egy ideig ismerős volt az út, de azt hiszem valahol rossz helyen fordultam be. Így szerencsésen eltévedtem. Össze-vissza kóvájogtam, amikor is megcsapta orromat az ittas emberek oly' jól ismert, felettébb fullasztó szaga.
A szaghoz ember is társult, és amint látom a részegségnek már igencsak előre haladott állapotában van. Na, ezt jól megszívtam. Az illető úr, ezt a pillanatot választotta arra. hogy "lecsapjon" rám. Ebben a helyzetben a megfelelő szó inkább a dőlés lett volna. Na de kinek van ideje nyelvtanra, ha éppen egy totál részeg és nem túl könnyű pasas nehezedik rád teljes testsúlyával.

- Hova szaladsz? Nem bántalaaakh~

- Egy. Lehetőleg minél hamarabb haza. Kettő. Hát maga nem is úgy néz ki, mint aki vigyázni akarna rám!

-Ne rakoncátlankodj. Úgy se menekülsz. Megfogta az eleve is fájóskarom és jól megszorította. Éreztem a friss kötés lebomlását. Ez nagyonfáj. De ez most nem tudott érdekelni. Minél hamarabb el kell mennem.
Azzal egy jól irányzott mozdulattal sípcsonton rúgtam és beleharaptam akezébe. A csávó nyekkent egyet és egy pillanatra lazult a szorítása. Azonnalkitéptem magam a karjai közül és elkezdtem rohanni, az isten tudja merre. Máregy jó ideje futhattam, amikor ismerős környékre értem. Végre tudom, hol vagyok!Nagy nehezen hazataláltam. Ránéztem az órára. 01:26. Remek. A zsebembe nyúltama kulcsért. Nem volt benne. A táskámban is megnéztem, majd amikor ott semtaláltam már pánikolni kezdtem. Ha nincs meg, hogy fogok feljutni? Ésegyáltalán mi a francot kezdjek egy fájós kézzel és egy lemerült telóval?
Teljesen kétségbe estem.
Leültem a bejárati ajtó előtti lépcsőre és gondolkozóba estem.