Engedj közelebb(Teljesen átírva)

4.rész

Éppen hogy kiértem a kórházból máris apámmal és Mikeal találtam magam szembe.

-Mit akartok?-néztem rájuk unottan.

-Na idefigyelj kölyök.-lökött meg apa én pedig a földre estem.-Megmondtam hogy elkezdem amit befejeztem nemde?!?!-rúgott belém én pedig felszisszentem.-Azt hitted el tudsz menekülni de kurvára rosszul hitted te kis ribanc.-rúgott belém még egyet.

-Menjen a közeléből uram vagy hívom a rendőrséget.-hallottam meg a megmentőm hangját Dr.Cooper hangját.

-Ki maga?-nézett apám az orvosomra.

-A lánya kezelőorvosa.-mondta.-Megkérem hogy távozzon!-kiabált.

-Nekem csak ne mondja meg mit csináljak.-mordult fel apám idegesen.

-Még egyszer mondom menjen a közeléből!-kelt ki magából Dr.Copper.

-Jól van fiam de még visszajövök ezért a cafkáért.-rúgott egy utolsót belém.

-Jól vagy Millie?-kérdezte aggódva James.

-Fogjuk rá.-mondtam majd felálltam.-Hazamegyek.-indultam meg de James nem engedett.

-Hazaviszlek összepakolod a cuccod és hozzám jössz ne engedem hogy azokhoz hazamenj.-mondta és megrázta a fejét.

-Ez kedves de alig ismerjük egymást.-mondtam.

-Majd most megfogjuk.-mondta és a kocsija felé húzott ami egy  fekete Rnge Rover volt.

Beszálltunk a kocsiba lediktáltam a címet 10 perc múlva pedig megérkeztünk a házunkhoz.

-Bemegyek veled.-mondta és előkotorva a kulcsomat bementünk a házba ahol anyával találtam magam szembe.

-Szia anya.-köszöntem és kikerülve felszaladtam a szobámba Jamesel a nyomomba.

Előszedtem az ágyam alól a bőröndömet és elkezdtem bele pakolni a ruháimat és a fontosabb dolgaimat. Miután kész lettem James megfogta a bőröndömet és lecipelte berakta a csomagtartóba.

-A többi cuccodért majd később eljövünk.-mondta.

-Nézd értékelem hogy kiszabadítasz a rossz körülmények közül de majd a nagyiékhoz költözöm.-kamuztam ugyanis nagyiék már nem élnek de nem akarok a nyakán lógni.

-Márpedig nem engedem hogy onnan elmenj van egy vendégszobánk anyáékat egyáltalán nem fogod zavarni imádni való emberek.-mondta mosolyogva.

-Maradok egy hetet aztán pedig hazamegyek.-mondtam.

-Szó sem lehet róla oda többet vissza nem engedlek azt lesheted.-mondta idegesen és a gázra taposott.

-Sehogy se tudlak meggyőzni?-sóhajtottam fel.

-Nem és ne is próbálkozz szökéssel vagy egyéb más módszerrel.-mondta és befordultunk egy gazdag negyedbe.

2 perc után pedig leparkolt egy bordó ház előtt. A ház 2 szinte és csodaszép előkerttel rendelkezett ami látszik hogy rendbe van tartva.

-Csukd be a szád belerepül a légy.-mondta és a cuccomat kivéve a kocsiból a bejárat felé indult de mikor látta hogy nem megyek megtorpant kézen fogott és maga után húzott.

-Megjöttem anya!-kiabált amint beértünk a lakásba.

-Szia kincsem.-jött ki a konyhából egy negyvenes éveiben járó nő vállig érő szőkésbarna haja össze volt tűzve világoskék szemeivel pedig engem vizslatott.-Kit hoztál magaddal?-mosolyodott el kedvesen.

-Beszélnünk kell.-mondta komolyan James.

-Gyertek a konyhába.-mondta és bementünk a konyhába ami szintén csodaszép volt újabbnál újabb felszerelések helyezkedtek el a pultokon és a domináló szín pedig a kávébarna volt.-Kérsz valamit inni aranyom?-kérdezte kedvesen.

-Köszönöm nem.-hajtottam le a fejem.

-Ne félj nem harapok jut is eszembe Teresa Cooper vagyok.-mondta.

-Millie Anderson.-mutatkoztam be szégyenlősen.

-Miről szeretnétek beszélni?-kérdezte.

-Milie 2 napja a kórházba került a testvére megverte ma pedig arra mentem ki hogy az apja veri azonnal el kellett abból a közegből hozzam 18 éves nem élheti le így az életét.-mondta James.

-Ez borzalmas.-mondta.-Millie csillagom figyelj rám.-mondta én pedig ránéztem.-Van egy vendégszobánk nyugodtan lakd be szívesen látunk itt téged megígérhetem hogy soha többet nem kell oda visszamenned.-mondta én pedig elsírtam magam.

-Annyira köszönöm de nem lakhatok maguknál hiszen nem is ismerem magukat és nem akarok anyagilag a terhükre lenni én nem tudom mit csináljak csak el akarom felejteni őket nem akarok oda visszamenni de maguk terhére se akarok lenni.-magyaráztam zokogva Teresanak aki átölelt és úgy vigasztalt.

-Ugyan kincsem anyagilag egyáltalán nem vagy a terhünkre de engedd hogy segítsünk neked csak jót akarunk.-simogatta meg a fejem.

-Keresek magamnak munkát és a szükséges dolgokat én veszem meg magamnak csak ezzel a feltétellel megyek bele a dolgokba.-adtam be a derekam.

-Mit tanulsz?-kérdezte James.

-Tetoválóművésznek tanulok.-töröltem le a könnyeimet.

-Figyelj tudok egy helyet ahol dolgozhatsz de ahhoz le kell tedd az érettségit.-mondta James.-Jövőhéten le tudod tenni a szakmai érettségit az ismerősünknél.-mondta.

-És a többivel mi lesz?-kérdeztem.

-Anya tanár nála leérettségizhetsz.-mondta vállat vonva.

-Hát jó vágjunk bele.-mondtam.

Így történt az hogy lettem az érettségit beálltam dolgozni és beköltöztem a Cooper családhoz.