Engedj közelebb(Teljesen átírva)

12.rész

-James ezt te sem gondoltad komolyan.-mondtam idegesen.

-Nézd Millie én csak óvni akarlak lehet hogy Mike őszinte de az apádba már kételkedem és az hogy így eljársz vele Mike nélkül ez veszélyes dolog.-nézett rám komolyan.

-Apám megváltozott.-vontam meg a vállaim.

-Nem érted a lényeget.-sóhajtott fel.

-De értem nem akarod hogy találkozzak apámmal mert veszélyes alak.-forgattam meg a szemeim.

-Igen szóval megkérlek hogy ne találkozz VELE!-nyomta meg a vele szót.

-Nem kérhetsz ilyet hiszen beteg ki tudja mikor hagy itt minket.-mondtam szomorúan.

-Millie értsd meg hogy veszélyes nem bízhatsz benne hiszen 15 évig bántalmazott nem nézheted el neki!-kiabálta James.

-Te csak ne kiabálj velem nekem te senkim nem vagy hogy megmond mit csináljak és kivel találkozzak!-dobbantottam idegesen

-Minden rendben?-kérdezte Ariana.

-Nem semmi sincs rendben a bátyád kikészít.-túrtam bele a hajamba idegesen.

-James hagyd rá igaza van az apukája adnia kell neki egy esélyt.-mondta Ariana.

Hogy honnan tudja a dolgokat? Elmeséltem neki és Tomnak mindent a tegnapi nap folyamán. Ariana velem értett egyet viszont Tom ugyanígy ellenezte a dolgokat mint James látszik hogy testvérek.

-Ezt nem értheted Ari hiszen megerőszakolta és verte.-mondta aránylag nyugodtan James.

-Igen de az apukája és esélyt szeretne adni neki az újrakezdésre.-állt ki mellettem Ari.

-Igen de veszélyes és ki tudja mit fog tenni Millievel és most már Mikeal is.-jelent meg Tom a nappaliba.

-Hát ez nem hiszem el.-lettem idegesebb.-Majd én eldöntöm hogy kivel találkozok James hagyj élni bazdmeg!-kiabáltam.-Ne szólj hozzám ne érj hozzám és ne csókolgass ne hitegess hogy lehet köztünk valami mert én elhittem és pofára estem met tudom hogy nem érzel irántam semmit.-vallottam be mindent ami nyomasztott az elmúlt időszakba.

James köpni nyelni nem tudott ezért kikerültem és felmentem a szobámba.

-Bejöhetek?-nyitott be a szobámba Tom.

-Persze.-mondtam és megpaskoltam a mellettem lévő helyet.-Miben segíthetek?-kérdeztem.

-Szerelmes vagy az öcsémbe?-kérdezte hirtelen.

-Igen.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Nagyon félt téged ugye tudod?-kérdezte.

-Tudom de meg kell értenie hogy ő az apám és haldoklik.-csuklott meg a hangom.

-Jajjj Millie.-ölelt magához.-Nem sok ideje ismerlek de a hugom ként tekintek rád ugyanolyan fontos vagy nekem mint a családom kérlek szépen vigyázz magadra apukád közelébe Jamesel pedig beszéljétek meg a dolgokat hisz ez egyikőtöknek se jó.-mondta.

-Ígérem Tom.-néztem rá.-Szeretlek batyi.-öleltem magamhoz jó szorosan.

-Én is szeretlek húgi.-mondta majd kiment a szobámból.

5 perc sem telt el James jött be az ajtómon és magához ölelt.

-Anyira sajnálom Millie.-mondta.

-Én is sajnálom James.-sírtam el magam.-Nagyon fontos vagy nekem.-zokogtam fel.

-Ne sírj kicsim.-nyomott puszit a homlokomra.-Itt vagyok és soha nem hagylak el.-mondta majd ringatni kezdett.

-Annyira fáj James annyira de annyira.-zokogtam.

-Tudom kicsim érzem.-mondta.-De minden rendben lesz.

-Annyira hiányzik Noah én ezt nem bírom szét szaggat belülről ez az egész és most apám aki rákos és istenem nem tudom mit kezdjek.-néztem rá.

-Millie kicsim én itt vagyok neked és segítek átvészelni ezt a nehéz időszakot de hagyd hogy segítsek neked.-nézett bele mélyen a szemembe.

-Szeretlek James nagyon szeretlek.-mondtam könnyes szemekkel.

-Én is szeretlek.-mondta.

-Igen mint barátot.-sütöttem le a szemeim.

-Nem inkább mint a szerelmemet.-mikor ezt kimondta a szívem eszeveszett tempóba kezdett verni a hasamba pedig felébredtekk a lepkék.

Nem tétlenkedtem hanem megcsókoltam Jamest.....