Engedj közelebb(Teljesen átírva)

11.rész

-Hogy érzed magad Jamsenél?-kérdezte bátyám.

-Jó náluk lakni.-válaszoltam szűkszavúan. 

-Na és miujság a munkahelyeden?-tette fel a következő kérdést.

-Mike mi ez a sok kérdés?-vontam fel a szemöldököm.-Soha nem érdeklődtél ennyire utánam.-néztem rá.

-Csak hiányzik az ikertestvérem.-állt félre az autójával.-Hiányzol Millie és mindig is érdekelt mi van veled és anyira sajnáltam hogy nem tettem semmit féltem apától aztán pedig olyan lettem mint ő.-könnyesedett be a szemem.-Nem tudom elhinni hogy megtettem és bántottalak.-nézett rám meggyötört arcával.-Valaha meg tudsz nekem bocsátani?-tette fel a kérdést.

-Nézd Mike én eddig se haragudtam rád hiszen az ikertestvérem vagy.-néztem rá.-De rosszul esett hogy nem segítettél viszont valahol tudtam hogy félsz apától de reménykedtem hogy nem leszel olyan mint ő.-mondtam szomorúan.

-Annyira sajnálom  Millie.-ölelt magához szorosan és sír és csak sírt borzalmas volt őt így látni.

-Most pedig apa rákos és ez a az egyik szívfájdalmam azután hogy bántottalak.-nézett rám bűnbánóan.

-Nézd Mike apa többet és jobban is bántott mint te valószínű kell egy kis idő mire elnézem ezt mindkettőtöknek.-néztem rá komolyan mire bolintott hogy folytassam.-Sajnálom hogy apa rákos de használjuk ki azt a kis időt ami maradt hisz én se halogathatom neki a megbocsátást.-küldtem felé egy mosolyt.

-Szóval hazaköltözöl?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Arra még nem lennék képes ne haragudj.-hajtottam le szomorúan a fejem.

-Nem haragszom megértelek.-mondta.-Merre menjünk?-kérdezte.

-A kórházba beszélnem kell apával.-mondtam mire a kórház felé vette az irányt.

15 perc kocsikázás után szintén pa kórterme előtt álltam és éppen benyitni készültem mikor is James jött ki.

-Ohh sziasztok.-mosolygott rám és bátyámra.-Csak volt ebédszünetem és gondoltam ránézek apukátokra és utána kérdezek.-mondta.-Van egy jó hírem.-kezdett bele.-Mivel elég időben észrevettük a daaganatot ezért egy műtéttel megúszhatja apukátok.-mondta és várta a rekciónkat.

Hirtelen nem tudtam mit gondoljak hiszen ez lehet egy jel az újrakezdésre Mikenak nekem és apának de belül rettegek hog bántani fognak. Viszont ha nem bocsátok meg apának és vele valami történni fog magamat fogom ostorozni. Erre még aludnom kell egyet.

-Gyere Millie menjünk be.-mondta Mike őszinte boldog mosollyal az arcán.-Szia apa.-köszön Mike vidáman.

-Szia apa.-eresztettem felé egy mosolyt.

-Gyerekek sziasztok.-örült meg nekünk.-Mi járatban?-kérdezte.

Apám elég sokat változott az évek során ami nem tűnt fel.Stötétbarna hajában itt-ott észrevehető egy-egy őszhajszál. Barna szemei mintha egy kicsit sötétebbek lettek volna. Testalkata pedig éppen megfelelő se túl vékony se túl duci pont a megfelelő.  

-Beszélni szerettem volna veled.-észleltem fel bámulásából.

-Hallgatlak kicsim.-mondta.

-Gondolkoztam apa és arra jutottam adok neked egy eséyt.-mondtam és vettem egy mély levegőt a folytatáshoz.-Úgy gondolom hibáztál de még meg tudod oldani ha nem bocsátok meg neked és veled valami történne magamat ostoroznám.-ráztam nemlegesen a fejem.-Ez pedig nem történhet meg.-Kell idő ahhoz hogy jobban megbízzak bennetek de azt hiszem menni fog.-mondtam és ránéztem apámra.

-Tudod Millie örülök hogy így gondolod.-mosolygott rám.-Megértem hogy idő kell hozzá igyekezni fogok hogy helyrehozzam.-mondta.-Megölelhetlek?-kérdezte.

-Persze.-mondtam kicsit félve.

Odamentem és öelésbe húzott szívemet pedig melegség járta át hisz éreztem hoy szeret és igyekezni fog hogy rendbehozza  a dolgokat kettőnk közt.

Tudom sokan azt gondoljátok hogy jézusom 15 évig bántott és én ilyen hamar megbocsátok neki. 2 hónapig nem találkoztunk gondolom az élettől kapott agy pofont egy daganatot hogy rájöjjön ez így nem lesz jó.

Őszíntén szólva nem érdekel más véleménye az ikremről és apámról van szó szeretem őket és idővel de újra bízni fogok bennük.........