Engedj közelebb(Teljesen átírva)

14.rész

1 hét telt el azóta hogy Noah elmesélte a dolgokat. A düh és harag ami bennem van csakis arra vár hogy apámon töltsem ki. Kijelenthetem hogy teljes szívemből utálom.

Miután Noahék elmentek azonnal tárcsáztam Mikeot akinek elmeséltem mindent ugyanúgy le volt döbbenve mit én. James szerint lehet hogy csak megjátssza de az ikrem és érzem és tudom mikor mond igazat és mikor hazudik.

-James ne kezd ezt megint.-néztem rá.-A testvéremről beszélsz.-mondtam.

-Apádnál is igazam volt akkor most mért ne lehetne igazam Mikenál is?-kérdezte.

-Tudod mindent túlkombinálsz.-mondtam.-Nem gondolod hogy egy kicsit túlságosan aggódsz értem?-fogtam meg a derekát és felnéztem rá.

-Tudod.-húzott még közelebb magához.-Ez csak azért van mert szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.

-Én is szeretlek baby.-csókoltam meg.-De bízz bennem kicsit.-mosolyogtam rá.

-Én bízok benned csak féltelek.-mondta.

-Elviszel a munkahelyemre?-kérdeztem.

-Persze kicsim menjünk.-mondta és felkapta a kocsikulcsot el is indultunk a tetoválószalonhoz.

-Hogyhogy ilyen korán kezdesz?-nézett az órájára ami 7 órát mutatott.

-Az egyik vendégem csak most tud jönni mert utána dolgozik hát gondoltam bevállalom.-mosolyodtam el.

-Te és a jó szíved.-mosolygott rám.-Megérkeztünk hölgyem.-nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.

-Ezt fel kell vennem.-vette magához a telefonját amiből Zayn hangja szólt.-Halo Dr.James Cooper.-mutatkozott be.-Miben segíthetek?-kérdezte.-Persze 5 perc és ott vagyok.-mondta és letette.-Mennem kell baby.-csókolt meg.-Frontális ütközés volt és egy csomó sérült van.-mondta majd beült a kocsiba és itt hagyott.

-Akkor kezdjünk bele a munkába.-mondtam magamba és kinyitottam az üzletet.

11 órával később:

-Szia kicsim.-köszöntem bele a telefonba miközben pakoltam.

-Szia baby végeztél?-kérdezte James.

-Igen.-mondtam.

-5 perc és ott vagyok.-mondta majd letette a telefont.

5 perc múlva dudaszó hangzott kintről ezért fogtam a műhelykulcsot bezártam és bepattantam James mellé az autóba.

-Alig vártam hogy lássalak.-csókolt meg.

-Én is.-mosolyogtam rá.

-Mehetünk haza hölgyem?-kérdezte szemöldökét vonogatva.

-Már alig várom uram.-haraptam be a számat.

-Ha azt szeretnéd hogy itt és most ne tegyelek magamévá ezt nem csinálod többet a jelenlétembe.-mondta mire felkuncogtam.

-Igenis értettem.-mondtam.-Milyen volt a munka?-kérdeztem.

-Csak a szokásos rengeteg baleset és rengeteg hallucináló drogos akik gyomormosásra vártak.-forgatta meg a szemeit.-Na és neked?-kérdezte.

-Nekem is csak a szokásos egy csomó ember aki fél a tűtől és csikis illetve be nem áll a pofája.-kuncogtam fel.

-Szóval elfáradtál.-mondta.

-Igen de gondolom te is.-néztem rá.

-Úgy ahogy mondod.-mondta és kipattantunk a kocsiból.-Meggyüttünk nép!-kiabálta James mire kapott az apjától egy tockost aki nem tudom hogy került oda olyan gyorsan.-Most ezt mé?-kérdezte tarkóját simogatva.

-Látszik hogy az a hülye gyerek  a bátyád.-mutatott Tomra aki éppen a kanapén döglött.

-Mi a kaja Louis?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-Milánói.-mondta én pedig már ott is voltam a konyhába hogy bekapjak egy két falatot.-Hmmmm ez isteniiiiii.-dobogtam a lábaimmal miközben élveztem a gyönyör ízét.

-Nehogy ettől élvezz el baby inkább tőlem.-nyomott puszit az arcomra James.

-Peig ez lehet több élvezetet okoz mint te.-mosolyogtam rá ártatlanul.

-Azt mondod.-húzott közelebb magához és nyálas puszikkal halmozta el a nyakam ami belőlem egy sóhajt váltott ki.-Szerintem is.-csókolt meg.

-Ravasz vagy.-nyújtottam ki a nyelvem.

-Fürge róka lábak surranó kis árnyak hipp-hopp jön Vuk.-kezdte James.

-Híres nagy vadászok jobb ha félre álltok hipp-hopp jön Vuk.-folytattam.

-Ő az éjszakától sohase fél bár a sűrű erdő csupa veszély-énekelte James.

-Azt beszélik róla ravasz mint a róka jön, lát, győz, fut.-énekeltük egyszerre.-Felragyog az ég is felkiáltok én is.-folytattuk szintén egyszerre.

-Hipp-hopp jön Tom!-kiabálta be Tom a konyhába mi pedig felröhögtünk.

-ennek örömére menjünk fürdeni.-mondta James és megindultunk fel.

Egy tökéletes nap lezárása pedig az hogy az ő karjaiba aludhatok el....