Engedj közelebb(Teljesen átírva)

2.rész

Már 1 hete nem vagyok hajlandó kimozdulni a lakásból ez által iskolába se megyek. Szerencse hogy anya orvos és mindent le tud igazolni.

-Millie suliba kell jönnöd.-mondta Mike.

-Nem megyek suliba.-válaszoltam flegmán.

-De suliba kell jönnöd le fogsz maradni.-mondta kicsit idegesen.

-Mike nem megyek hagyjál már.-horkantam fel.

-Apa miatt nem jössz?-kérdezte.

Mikor nem kapott választ ezt mondta:

-Majd én megvédelek.-mondta full komolyan.

-Na de vicces ma valaki.-nevettem fel gúnyosan.-Akkor se védtél meg mikor kllett volna nemhogy most.-néztem rá.

-Ez nem igaz.-cáfolt rá.

-De igaz elég későn jöttetek rá hogy tenni kell valamit.-mondtam.

-Kezelhetetlen vagy elegem van belőled.-emelte fel a hangját.

-Nekem is belőled utállak.-kiabáltam mire akkora pofont kaptam hogy majdnem leestem az ágyról.-Gratulálok.-simogattam meg a sajgó területet mire kiment a szobámból.

5 perccel később pedig valaki kopogott a szobám ajtaján.

-Gyere.-mondta egyhangúan.-és ki más toppant be mint Nancy a bátyám barátnője.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Nem veszekedhettek örökké.-mondta.

-De képzeld igen.-forgattam meg a szemeim.

-Ikrek vagytok.-mondta.-Azt is el kéne fogadnod hogy Mike ragaszkodik az apjához.-mondta és szerintem az állam koppanását lehetett hallani a padlón.

-Nancy most menj el.-mondtam idegesen.

-Most mi rosszat mondtam?-húzta fel a szemöldökét.

-Szóval azt mondod fogadjam el azt hogy Mike szereti apánkat.-nevettem fel idegesen.-Azt az embert szereti aki bántalmazta az ikertesóját és te pedig azt várod fogadjam el.-horkantam fel.-Sőt azt várjátok fogadjam el holott vert és ti pedig semmit nem tettetek ellene bazdmeg ezt te se gondoltad komolyan.-néztem rá idegesen.

-De komolyan gondolom.-állt fel idegesen.-Csak is Mike miatt.-háborodott fel.

-Takarodj te ribanc.-mutattam az ajtó felé.

Nem kellett többször mondjam el is hagyta a szobámat.

Miután békén hagytak a faszságaikkal bedugtam a fülesem és bekapcsoltam egy Bebe Rexha lejátszási listát és beletemetkeztem az írásba.

2 óra írás után úgy döntöttem lenézek a konyhába ugyanis a hasam jelzett hogy éhes. Nagyba kutattam a hűtőbe mikor kopogtak az ajtón. Lassan odabattyogtam és kinéztem azon a kis lyukon (nem tudom mi a neve xd).

-Tudom hogy az ajtó előtt vagy Millie.-szólalt meg.

-Hagyjál békén.-kiabáltam.

-Te sem gondoltad komolyan.-mondta.

-Menj már el utállak.-sírtam el magam a következő pillanatba pedig betörte az ajtót.

-Na idefigyelj te kis cafka.-mondta és a nyakamnál fogva a falhoz nyomott.-Az lesz mit én csinálok megértetted!?!?-kiabálta az arcomba.

-I..i..gen.-dadogtam.

-Nem hallottam!-szorított oda jobban.

-Igen.-mondtam hangosabban amennyire csak tudtam.

-Engedje el.-mondta Noah.

-Ki vagy te öcskös?-kérdezte az illetőt.

-Noah vagyok.-mondta a megmentőm.

-Nos Noah jobb ha elmész nincs itt keresni valód.-horkant fel.

-Takarodjon innen vagy hívom a rendőrséget.-mondta idegesen.

-Jól van.-tartotta fel a kezeit.-Elmegyek de nem örökre ugyanis itt lakok a szomszédba.-rúgott hasba és pedig összegörnyedtem.

-Mocskos féreg.-köpte a szavakat apám felé.

-Noah.-mondtam.-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem nehezen.

-Meg akartalak látogatni de úgy érzem jól tettem.-rohant oda hozzám.

Noah felkapott felvitt a szobámba és befektetett az ágyba.

Már éppen indult volna mikor utána szóltam.

-Maradj velem.-mondta ő pedig visszajött befeküdt mellém és elaludtunk.