Engedj közelebb(Teljesen átírva)

7.rész

-James.-keltem fel arra hogy alig kapok levegőt.

-Mi a baj?-kérdezte ijedten de én nem tudtam kinyögni semmit csak köhögtem és levegő után kapkodtam.

James megnyomta a nővérhívót magára kapta a felsőjét és fogta az ágyamat és betolt a műtőbe.

-Azonnal tolják a műtőbe levegőt kell kapjon!-kiabálta James de nem sokat érzékeltem a valóságból.

Csak levegő után kapkodtam de nem ment nem tudtam levegőt venni. A valóság érzékelése is nehezen ment. Arra se emlékszem hogy hogyan kerültem vissza a szobába.

-James hogy kerültem vissza?-kérdeztem.

-Miután levegőhöz juttattunk azután kaptál egy kis altatót hogy pihend ki magad.-mosolygott rám aranyosan.-Már reggel 6 óra van.-nézte meg az időt.

-Mitől lehetett ez?-kérdeztem.

-Nos kialakulhat akkor is ha stresszes vagy a te esetedben ez pedig érthető nyugalomra van szükséged és sok pihenésre.-mondta.

-Akkor vigyél a műhelybe had csináljak neked egy tetoválást.-mondtam ő pedig kidülledt szemekkel nézett rám.-Van is egy ötletem.-tápászkodtam volna fel az ágyról ha nem lettem volna odakötve a egy csomó géphez.

-Rendben de annyi kikötésem van hogy ne legyen nagy és feltűnő.-mondta és leszedett a gépekről.

Felöltöztem a Teresa által hozott ruháimba és a műhely felé vettük az irányt.

-Szóval neked ez a pihenés hogy tetoválhatsz?-kérdezte vezetés közbe.

-A legjobb pihenés számomra.-mosolyodtam el halványan.-Van elképzelésed?-kérdeztem.

-Igen.-mondta.

-Na és mi lenne az?-kérdeztem kíváncsian.

-Egy kisebb rózsát ami egy rombuszba van.-mosolyodott el izgatottan.

-Miért pont azt?-kérdeztem.

-Ha eljön a ideje megtudod.-mondta titokzatosan.

-Na és hova szeretnéd?-kerestem a műhelykulcsot.

-A kézfejemre.-mondta és leparkolt.

-Akkor csapjunk bele.-mondtam izgatottan.

-Azt szeretném hogyha te rajzolnád és úgy tetoválnád rám.-mondta és lehuppant a székbe.

20 perc múlva előkészítettem a dolgokat és odaültem James mellé.

-Pattanjon a székbe doktor úr.-nevettem el magam.

-Igenis hölgyem.-mondta és leült a székre.

-Bocsi ne haragudj.-léptem rá a lábára és valószínűleg egy paradicsom is megirigyelhetné most a fejem

Már lassan a végénél jártam a mintának amikor is felhozott egy olyan témát amit nem akartam.

-A tegnapi csókot nem ártana megbeszélni.-mondta feszülten.

-Beszéljünk.-mondtam szintén feszülten.

-Szerintem felejtsük el csak egy gyenge pillanat volt.-nekem pedig ebben  pillanatban tört darabokra a szívem.

-Ja szerintem is.-vontam meg a vállam mintha nem érdekelne pedig igenis érdekelt.-Amúgy se vágyom most kapcsolatra.-horkantam fel.

-Akkor ezt megbeszéltük.-mosolyodott el.

-Meg.-mosolyogtam rá vissza.-Kész is vagy.-gurultam arrébb a székkel.

-Ez egyszerűen gyönyörű.-nézte csillogó szemekkel a művem.-Mennyivel tartozom?-kérdezte.

-Szerintem már rég kifizetted azzal hogy befogadtál a családoddal együtt.-mosolyodtam el.

-Ugyan már nem maradhattál abba a környezetbe.-rázta nemlegesen a fejét.

-Ma nem dolgozol?-néztem az órára ami reggel kilencet ütött.

-Nem ma nem kellett bemenjek.-vonta meg a vállát.-Mehetünk?-kérdezte és felkapta a kocsikulcsot.

-Nekem munka van.-fordítottam meg a táblát ami azt jelezte nyitva vagyunk.

-Ohh tényleg akkor hozok reggelit meg kávét és megvárom amíg lejár a munkaidőd.-mondta és már az üzletbe se volt.

-Jogreggelt miben segíthetek?-hallottam meg hogy nyitódik az ajtó de bár ne nyitódott volna.

-Beszélnünk kell kislányom.