Jeff The Killer szobalánya

2.fejezet

Az utolsó , ami megmaradt, hogy Jeff felém hajol, mutatja, hogy maradjak csendben, majd a számra tapaszt valami büdös folyadékkal átitatott koszos kendőt. Valami méregbe lehetett mártva, mert pár másodpercre rá már nem voltam eszméletemnél.

Egy ágyban tértem magamhoz. Rendesen be voltam takarva, de mégis fáztam. Ekkor jutott eszembe, hogyha ez nem az új otthonom(és nem az volt) akkor én most nagy pácban vagyok. Logikus, nem?

Körülnéztem. Semmi extra, egy ágy, egy asztallal, székkel. Ablak is volt- más kérdés, hogy berácsozva. Azért ezt nem kellett volna, kikérem magamnak!

Ekkor ordibálást hallottam fent, majd ajtócsapkodást. Meg lépteket, amik erre haladnak. Az ajtó kinyílt(már megint XD), és belépett...

Egy durván 3 méter magas, arc nélküli valami. Nem kellett az agytekervényeimet hosszabban dolgoztatnom ahhoz, hogy rájöjjek: Slenderman áll előttem, teljes valójában. Bakker, ez valami álom, vagy mi a fene?!

-Látom felébredt a mi kis vendégünk!
-mondta kedvesen. Azta, tud kedves is lenni? Ez meglepett. Nagy valószínüséggel kiült az arcomra a kérdésem, mert megvakarta a fejét.
-Wow, te most tényleg Slenderman vagy?-kapott el a fangirlösködés.-És a többi creepypasta is itt van? És bemutatnál engem nekik? És ugye nem öltök meg? Mert szeretnék azért élni! Ja, és hogy kerültem ide?-árasztottam el kérdések hadával.
-Igen, Slenderman vagyok,itt vannak a többiek is, és ha eljön az idő, találkozhatsz is velük.-válaszolgatott buzgón kérdéseimre- Nem ölünk meg, mert egy bizonyos személy a tudtunkra adta, ha megtesszük, ő csinál ki minket, saját kezűleg.-nézett sunyin félre.- Na, és a legfontosabb-nézett mélyen a szemeimbe- már régóta figyelünk. Feltűnt, hogy nem vagy mindennapi. Rejtett képességekkel születtél, és szüleid el akarták ezt titkolni, mindenféleképp. Ezért láttuk szükségesnek, hogy Jeff megölje őket.-lesokkoltam. Mi van?! Meghaltak? Ők is?! Viszont a húgod  vére nem a mi kezünkön szárad. -folytatta, nekem pedig ömleni kezdtek a könnyeim. Megállíthatatlanul. Ezt látva Slendy mellém ült, és vigasztalni kezdett a hátam simogatásával. Persze, most nem érdekelt, hogy egy tömeggyilkos ül mellettem.

-A szüleid ölték meg a húgod. Miattuk gyulladt fel az óvoda. És azért tették, mert látták, hogy a húgoddal eltöltött idő folyamán az erőd egyre erősödött. -nem értem, miért mondta el ezt nekem, de semmit se segített. És ezt ő is tudta.

Már éppen egy újabb sírásrohamot indítottam volna el, amikor újból bejött valaki. Egy bizonyos Clockwork.
-Csak szólni akartam, hogy elkészült az étel-mondta, majd kihátrált a szobából.
-Gyere le te is, jót fog tenni, meglásd! - invitált Slendy.
-J-jól van!- hüppögtem. Kíváncsi voltam a többiekre.

Egy lépcsősoron lementünk kb 1 emeletet. Már mindenki lennt volt, rajtunk kívül. Ben, Sally, Laughting Jack, Eyeless Jack, Ticci Toby és Clockwork. Na meg Jeff. Ő ölte meg a szüleim, akármit is tettek ők azelőtt, attól még ők adták az életemet, vagy tévedek? Rá se bítam nézni.

-Nahát, megjelent a mi kis szendergő szépségünk!-kacsintott rám a bohóc.
-Remélem, nem vagy nagyon szomorú a történtek miatt!-aggódott Clockwork is. Nahát itt mindenki ismer?
-Sz-szia!-integetett Toby is.
-Hellósztok...-mondtam elhaló hangon. Na ja, többre nem futotta.
-Szia!-köszönt Sally.-Ugye játszol majd velem?-kérdezte reménykedve.
-Igen, persze-válaszoltam halkan.
-Jippí, de jó!-rikkantotta a fülembe. Hogy hogy került oda, nem tudom.
-Helló!-üdvözölt Ben is. Mindenki szólt legalább egy bíztató szót. Kivéve Jeff. Ő tüntetően félrevonult, és a késével szórakozott.

-Vele mi van?-nézem kérdőn a többiekre.
-Bevágta a durcit, mert nem csak vele foglalkozol- felelt E. Jack.
-Nem is igaz!-pattant fel rögtön az említett, vöröslő orcákkal. Egyazon lendületből felszaladt az emeletre, mint a nyúl. Ekkor világosultam meg.
-Ő volt az, aki azt mondta, hogy ne bántsatok, ugye?-kérdeztem, és feltevésem helytállónak bizonyult, mivel nem egyen bólogatni kezdtek.
-Nem mintha ki akartunk volna csinálni-mentegetőzött Slendy.-de most kérlek, menj vissza a szobádba. -(persze azóta ettem, csak nem írtam le)- Azt fogjuk megvitatni, hogy részletesebben mi legyen veled. Tudod, nem mindegy, gyilkos vagy csicska.-viccelődött. Nem vitatkoztam, visszamentem a szobámba, és becsuktam az ajtóm.

Fél óra múlva bejött Slendy és közölte:meg van a döntés. De csak holnap mondja el. Majd kiment. Én pedig érzelmekkel teli aludtam el. Az ajtómat azért kulcsra zártam! ;) Jé, most jutott eszembe! Azt se tudom, milyen nap van!

Köszi, hogy elolvastad!😺😸😻