Jeff The Killer szobalánya

6.fejezet

Az elkövetkező pár napban semmi érdekes nem történt. Párszor összefutottam Szabival, de Jeffet nem láttam azóta, mióta új tag került közénk. Kiderült, az én helyemre került volna. És hogy miért hitték azt, hogy meghaltam? Egyszerű. Nem találtak sehol, a cetlit se vették észre, így arra következtettek, hogy eltűntem, és megöltek. Na mindegy...

Slenderman azonban érdekes bejelentenivalóval állított be a szobámba. Azt közölte velem, hogy elmehetek gyilkolni egy általam választott személlyel!!!

Nem is tudtam, mit reagáljak erre... Kivel menjek? Jeff nem jó, még arra sem hajlandó, hogy megkérjen, hogy kitakarítsam a szobáját. A többiek meg nem érnek rá. Maradt Szabi. De sajnos ő nem volt elérhető, senki nem tudta, hol van. Egyedül kellett mennem. Ennek egy picit örültem. Hisz ha bénázok, senki nem fogja látni...

Nem voltam  tapasztalt, így annál maradtam, hogy egy magányos ember lesz az áldozat. Kimentem a városba, nézelődni. A kiszemelt fiatal lány nem lehetett több 25-nél. Követtem a házáig. Egyedül volt. Senki, semmi, sehol.

Kivártam a megfelelő pillanatot a támadásra. Lefogtam, és utasítottam, hogy üljön le egy székre. Egy katanával a nyaka mellett bárki megtenné, nem?

Erősen odaszikszalagoztam az ülőalkalmatossághoz. Nem örült neki, de ez van, könyörgöm. Ezután picit tanakodtam, mit csináljak, de mivel nem volt ötletem, improvizálnom kellett.

Egyszerűen vettem a katanámat, és levágtam a nyelvét. Mert úgyis csak beszélt volna. Vagy mi van ha sikoltozik, és kijönnek szomszédok? Vagy a rendőrök?!

Az egész lénye idegesített. És furán nézett rám. Ettől borultam ki igazán. Egy utcai ribi ne bámuljon engem, attól függetlenül, hogy meg akarom ölni! Mi van, ha nem csak az ellenkező nemhez vonzódik? Nem vagyok homofób, de most pont a hátam közepére kívántam volna.

Először a katanámmal vágásokat vágtam rajta. A vére undorító volt, és nyálkás. Majd a feje következett. Szépen levágtam a haját, mert irtózatosan féltette. Ezután nyúzni kezdtem. Szépen és precízen dolgoztam. Mikorra végeztem, már alig élt. De nagy ívből tojtam rá, elkapott az ölés szenvedélye. Kibeleztem, és az összes belső szervét kiszedtem a padlóra. Már halott volt.

Mindig imádtam kreálni. Ha tehettem, alkottam valami lélegzetelállítót. Most miért hagytam volna ki? A lenyúzott bőrből egy kis tasakot formáztam, majd mindent beleraktam, ami a padlón hevert. A szemgolyóit kivájtam, és a tasakra ragasztottam. Vérrel egy szájat rajzoltam rá, a csücskeit kicsipkedtem, és kész volt a cuki macska. A beleit átvezettem rajta, és felakasztottam az ajtó fölé. Egy kis meglepi annak, aki először belép.

A hullát kicsomagoltam a szikszalagból, és bepózoltattam. Egy fotelbe ültettem az én kis modellemet, mondhatni, elég jól festett az összhatás.

Mivel én olyan rendes vagyok, a vértócsákat felitattam egy ronggyal, belecsavartam egy vödörbe, és nekiálltam kifesteni a lakást.

Már éppen unatkozni keztem volna, amikor motozást hallottam az egyik ablak körül. Támadásra készen vettem fegyverem a kezembe, és épp le akartam sújtani az alakra, amikor megállította a kezem, és a szemembe bámult.

Jeff volt. Teljesen kiakadtam. Minden kis kiruccanásomra követni fog, vagy mi?! Egy másik alak is követte. Szabi elképedve bámult körbe a kidekorált szobában, úgy mint Jeff, aki megveregette a vállam.

Mindkettem gratuláltak az első igazi gyilkosságomhoz. Jeff megjegyezte, hogy nagy a képzelőerőm ezen a téren.

Elvégeztem az utolsó simításaimat. Mármint, hogy a már megszáradt falra újabb réteg vért vittem fel, de viszont most szavakat írtam fel rá. Úgy döntöttem, minden gyilkolási helyszínem falára ezt fogom írni.

,, A rémálmaid elől nem menekülhetsz!"

Jeff megdicsérte, Szabi meg eltüntette a nyomokat. Már éppen indulni készültünk, amikor ordibálás szűrődött át a szomszédból, majd egy elég feldúlt pasit láttunk rohanni felénk. Volt kulcsa a bejárati ajtóhoz. Valami nevet rikoltozott. Menekülni akartunk. Én voltam az utolsó, aki kimászott az ablakon.

Belépett a szobába. Meglátta a hullát, a belső szerveiből készült díszt és a feliratot is a falon. Elővette a telefonját, és mivel pont felé néztem, lefotózott! Ezt a pechet!

Rohantunk. A hülye csávó az egész utcát riasztotta. Elleptek mindent a rendőrök. Bajban voltunk. A srác valószínüleg az áldozatom pasija volt.

Szerencsémre Jeff ismert egy rövidebb utat hazafelé. Arrafelé senki nem járkált. Mindenki az áldozat háza köré csoportosult. Megúsztuk!

A kastélyban Slendy rossz hírrel szolgált - felismertek a kép alapján! És hogy  ki vallott töredelmesen rólam?! Még szép, hogy Felicity! Szitkok áradatát zúdítottam mindenkire. Felrohantam a szobámba, és nekiláttam élezni a katanám.

Meg van a következő áldozatom!!!

Hát, ez a rész is elég erőltetett lett, ne harizzatok! Hamarosan jön a kövi rész, addig is vote-oljatok, és ha van valami észrevételetek, azt írjátok meg kommentbe! Pusszancs!😸