Jeff The Killer szobalánya

4.fejezet

Slendy ébresztett fel. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nekem ma még programom van! Gyorsan felkapkodtam magamra a ruháim, majd nyomás le a földszintre! Toby már indulásra készen várt rám. Egy beljebb eső erdőrészt szemeltünk ki gyakorlásunk színteréhez. Akkor még nem is sejtettem, hogy valaki suttyomban követni fog, az árnyak között maradva.

Jeff szemszöge(ezt csak így tudtam normálisan megírni, nem szeretem annyira a szemszögesdit):

Elindultak. Senki sem gyanít semmit. Nyugodtan figyelhetem őt. Még mindig nem értem, mi tetszik benne. Sötét haj, barna szem. Semmi extra. De olyan finom a vére íze! Természetesen megkóstoltam. Kíváncsi leszek, milyen fegyvert választ majd.

Eközben már megérkeztek a terepre. Jobban teszem, ha én is kiszemelek magamnak egy szimpatikus fát. Gondolom nem öt percre jöttek ide.

Lucy szemszöge:

Itt vagyunk, végre! Toby nagyon cuki! Menet közben a gofrikról beszélgettünk. Nagyon megértjük mi egymást ilyen ügyben!

Elkezdtük a gyakorlást. Először egy baltát választottam. Persze, Toby legyőzött, lévén a balta az ő fegyvere. A szikékkel ugyanez volt a helyzet. A kések túl rövidnek bizonyultak. A bombákkal viszont jól boldogultam. Ekkor történt valami rettentően furcsa!

Toby-t akartam éppen lebombázni, csak ő félreugrott, elég messzire, így a robbanószerkezet egy közeli fát talált el (nem azt, amin Jeff volt-a szerk.). Gyorsan kellet cselekednem, mert egy következő támadás volt kilátásban Toby részéről. Felkaptam egy földön heverő katanát (japán kard, ha valaki nem tudná) és felé keztem futni. Ekkor egy villanás történt, és én egy közeli tóban találtam magam, Tobyval együtt.

Nem tudtuk mire vélni a dolgot, meglepetten néztünk egymásra.
-Na végre!-mondta Slendy, kilépve egy elég magas fa mögül(ezen se volt Jeff).
-Ez a te nagyszerű képességeidnek egyike, el tudsz teleportálni. Persze ez fejleszthető képesség, és azt várom, hogy ezt is tedd!-magyarázta szigorúan. Ekkor esett le, hogy tulajdonképpen a ,,nagyszerű képességeimnek" köszönhetően veszettem el mindenkit az életemből. Szupi, nem?

Elmondtuk Slendynek, hogy a bombákat és a katanát választottam fegyvernek. Örült neki. Éppen ecsetelni kezdte volna, hogy mennyire boldog, hogy találtam hozzám illőt, amikor is egy nagy reccsenést hallottunk, és Slendy a földre terült egy ismeretlen eredetű ütéstől. Amikor jobban megnéztem az illetőt, aki lezuhant a fa tetejéről, a karcolások és piszkok mögött Jeff arcát véltem felfedezni.
-Jeff!-ordította el magát Toby. Nem gondoltam volna, hogy ezt is tud. Eközben Slendy feltápászkodott, és a csápjai segítségével a magasba rántotta a fiút. Jeff könyörögve nézett ránk.
-Hogy merted az engedélyem nélkül elhagyni a kastélyt?!-rivallt rá Slendy. Jeffen látszott, hogy totál be van tojva, megszólalni se mert, csak a szemeivel könyörgött nekünk segítségért.
-Hagyd,Slendy! Most az egyszer nézd el neki. Többször nem fog előfordulni, kezeskedek érte.- magam is meglepődtem, hogy kiálltam zsarolóm mellett. De olyan könyörgően nézett rám a nagy kék szemeivel, hogy muszáj volt ezt tennem. A többiek is furán néztek rám, Jeff viszont hálásan. Megtette, amit mondtam, és Slendy elengedte a rúgkapáló fiút. Majd szépen lassan hazaindultunk. Senki nem szólt a másikhoz.

A kastélyban elhatároztam valamit! Befestem a hajam feketére! Elegem lett abból, hogy olyan vidámnak nézek ki a hülye barna hajammal. Valami misztikusabbat akartam, valami sötétet. Bezárkóztam a szobámba, és előkészítettem a ruháimat, amit majd a közeljövőben mindig viselni fogok. Tudjátok, valami egyenruhaszerűt. Kértem Slendytől hajfestéket. És volt neki! De hogy honnan és miért, azt nem tudom, és nem osztotta meg velem.

Először befestettem a hajam. Jó sokáig volt rajta a festék, közben halálra untam magamat. Kb 1 óra múlva lemostam a festéket. Elégedett voltam az eredménnyel. Éjfekete haj, ami úgy csillog, mint az obszidián. Gyönyörű!

A szemem színével is akartam valamit kezdeni, így ismét Slendyhez mentem kék kontaktlencséért. Itt is sikerrel jártam, adott. Ezt se értem, mit kezdett egy kontaktlencsével, ha nincs is szeme?

Berkaktam a szemembe. Jól állt. Aztán felvettem egy fekete iskolai egyenruhát, szakadt harisnyával. A hajamba piros csatot tettem. Lélegzetelállítóan néztem ki! Legalábbis Ben ezt mondta. Bár szerintem nem annyira figyelt rám mert épp a Majora's Mask-jával játszott. Lementem a konyhába. Eyeless Jack majdnem kiköpte a vesét, amit éppen eszegetett. Sally nem ismert meg. De amikor rájött, ki vagyok, boldog lelkesedéssel ugrott a nyakamba.
-Szép vagy!-mondta egyszerűen.

Mindenki az új külsőmet dicsérte, de L. Jack nem állta meg perverz kifejezés nélkül. És nem, nem írom le! Csak Jeff nem jelent meg. Mert Slendy szobafogságra ítélte. Úgy éreztem, fel kell mennem hozzá. Megkaptam rá az engedélyt.

Felcammogtam a másodikra, és bekopogtam Jeff szobájába.
-Bejöhetek?- kérdeztem félve. Morgás volt a válasz. A Slendytől kapott kulccsal kinyitottam a zárat, majd kitártam az ajtót.

Jeff berántott, majd visszacsukta az ajtót.
-Naa!-méltatlankodtam- Azért ne ilyen durván!-szóltam rá. Ekkor jött rá, hogy a kinézetem egy kicsit megváltozott.
-Wow!- csak ennyit tudott kinyögni a meglepetéstől.
-Tetszik?- kérdeztem félve. Nehogy már csak neki ne tetsszen!
-El se tudom mondani, mennyire!- mondta a szokásos kaján hanghordozásával.

Majd hagytuk a témát. Megkérdezte, hogy miért védtem meg kint az erőben, amire én azt feleltem, hogy magam sem értem. Elmondta, hogy végig figyelt, és hogy illenek hozzám a katana és a bombák. Megköszöntem neki a bókot.

Ekkor elővette a kését, a falhoz szorított, és megvágta a karomat! A lecsordult vért pedig teljes lelki nyugalommal lenyalta!

-M-mit csinálsz?!-mondtam félve. Választ nem adott, el volt foglalva azzal, hogy minél több vért igyon belőlem.
-Mi vagy te?! Egy vámpír?!- már rettegtem. Erre már reagált.
-Nem, egy normális ember vagyok.-felelte. De most komolyan. Egy gyilkos hogy lehet normális ember? Hmm?

Ellöktem magamtól. El akartam menni, de nem engedett.
-Ma itt alszol, velem. Slenderman már tud róla.-bepánikoltam. Ki tudja, mit csinálna az ágyban, ha értitek.
-De csak úgy egyezett bele, ha nem csinálok semmi illetlent. A perverzséget is beleértve.-nyugtatott meg. Hát ez a kérdés a tudtom nélkül dőlt el! Hú, de jó!

Vacsora után lefürödtem, és kénytelen-kelletlen felmentem Jeffhez. Slendy biztatóan nézett rám. A többiek is tudtak róla, sajnálkozva néztek engem. De hogy hogy ezközölte ki ezt Jeff Slendytől, azt nem értem.  Viszont fent már vártak rám....

Jeff már ágyban volt, az egyetlenben a szobában. Egy ágyban Jeffel... Én is bebújtam mellé, a lehető legtávolabb tőle. Ő viszont magához húzott, majd pár perc múlva már békésen szuszogott mellettem.

Ekkor jutott eszembe! Hisz én tudok teleportálni! Csak a megfelelő időt vártam....

Hát, mára ennyi lett volna, köszi, hogy elolvastad! És bocsi a kimaradásért!

Így néz ki az új outfit. Szerintem szép!
Mégegyszer köszi, hogy olvasol!😻