Jeff The Killer szobalánya

3.fejezet

Korán ébredtem a stressz miatt. Végül is, ha valamit elrontok, akkor sincs semmi baj, max kibeleznek, a vesémet megeszi E. Jack, Jeff mosolyt vés az arcomba, szóval semmi komoly(ha érted az iróniát). Mivel a hálóhelységemben nem volt óra, csak tippeli tudtam, de mivel hajnalodott, kb 5 óra körül lehetett.

Amennyire a rácsok engedték, kihajoltam az ablakon, a napfelkeltében gyönyörködve. Mindig imádtam nézni, amikor a nap sugarai áttörnek a súlyos felhőrétegen, fénybe borítva az ébredező világot.

Ekkor vettem észre, hogy a rács nem stabil. Természetesen feszegetni kezdtem, és egy kis próbálkozással ki is jött a helyéről, ahhoz képest halkan.

Szélesre tártam az ablakot, annyi friss levegőt engedve be, amennyit csak tudtam. Persze megfordult a fejemben a szökés terve, de el is vetettem. Miért fussak, ha egy csapatnyi profi gyilkos üldöz, esélyem sincs.

Addig elmélkedtem, amíg azt hallottam, hogy felettem is kinyílt egy ablak. Óvatosan kihajoltam, megnézni, az illető látható e, és ha igen, ki az. Ott volt, és ő is a kilátásban gyönyörködött. Szerencsémre nem vett észre.

És vajon ki volt a felettem lévő szobában? Természetesen Jeff.Na most mit tegyek? Ha becsukom az ablakot, meghallja. Ha nem, meglátja. Jajj! És ha rájön, hogy leszedtem a rácsot, biztos szól Slendynek. Aki meg megtenne csicskának, vagy WC pucolónak. Vagy megöletne a többiekkel. Simán kinézem belőle!

Ám ekkor Jeff megpillantott, amint gondjaimba merülve túlságosan kihajolok az ablakon. Nem adott ki semmilyen hangot, csak szimplán leugrott egy emeletet, beugrott hozzám, elképedt arcomra se pillantva, majd leült az ágyamra. Nem nézett rám, és én ezt rossz előjelnek vettem. Bűntudatosan becsuktam az ablakom, és jó kislány módjára a rácsot is visszaraktam. Ott tébláboltam Jeff előtt, zavartan. Most biztos azt hiszi, hogy meg akartam szökni, vagy öngyilkos akartam lenni.

-Végig figyeltelek.-törte meg a kínos csendet.-Hallottam, ahogy leszedted a rácsot-francba, ilyen hangos volt?-és azt is, ahogy kinyitottad az ablakot. Csak úgy tettem, mintha akkor ébredtem volna én is fel.-szupi, ezek szerint nem hiszi, hogy szökni akartam.-De! Ugye te is tudod, ez nem maradhat titokban...-jól hallottam a kajánságot a hangjában?-Így két választásod van. Megmondjuk Slendynek, aki Isten tudja mit fog csinálni, vagy...-előre féltem- elvállalod, hogy ammellett, hogy gyilkos vagy, megteszel néha nekem pár szívességet... Például kitakarítod a szobám, meg hasonló kis apróságot...-ugye mindenki látja, hogy nagyon nincs választásom. Természetesen a második opcióra voksoltam. Jeff mintha ezt különösen jó néven vette volna, na mindegy.

Ezek után elmondta, hogy hogy adjuk be Slendynek a mi kis ,,mesénket" hogy elhiggye. Azután lementünk a nappaliba, külön, hogy ne keltsünk feltűnést. Az eredmény a várható volt, felvettek a proxyk közé. Majd félrehívtam az arctalant, és felmondtam neki a betanult szövegem. Furcsállkodva, de elhitte. Jeff eközben magában somolyogva ücsörgött a kanapén.

Mindenki boldogan üdvözölt a körükben, és kiderült, hogy majd, ha lemegy a Nap, akkor kimegyek majd Tobyval gyakorolni, és kitalálni, milyen fegyver illik hozzám. De addig is van egy kis idő, és ilyenkor mindenki azt csinál, amit akar.

Fel szerettem volna menni az emeletre, a szobámba, de Keff karon ragadott, feljebbvonszolt még egy emeletet, és belökött a szobájába. Nem akartam hagyni, de jelentős erőfölénnyel rendelkezett. A többiek pedig nem láttak belőle semmit, így hát segítségre sem számíthattam.

-Itt az idő takarítani, baby!-utasított. De ezt már magamtól is megtettem volna, mert olyan bűz és rendetlenség volt, hogy csoda, hogy túlélte.

Éppen neki láttam volna a munkának, amikor...
-Nem felejtettél el valamit?-kérdezte gunyorosan. Fogalmam se volt, mire gondolt. Amíg ki nem vett egy szatyorból egy ruhát. Odaadta azzal az instrukcióval, hogy vegyem fel. Betuszkolt a fürdőjébe(igen, volt neki) és én magamra zártam az ajtót, majd vetkőzni kezdtem. A ruha felvevésénél viszont meglepődtem.

-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?!-ordítottam ki, amire válaszul csak huncut röhögést kaptam. És vajon mi volt nekem ennyire kiakasztó? Hogy a ruha, amit adott, csicskaruha volt! Tele fodrokkal meg szalagokkal. De nem volt mit tenni, ha nem veszem fel, elárul a többieknek, persze az eredeti történetet egy picit elferdítve.

Kinyitottam az ajtót. Jeff az ágyán ült, és elismerően bámult.
-Ha ide jössz, mindig ezt kell felvenned-mondta-magyarul szólván, az egyenruhád lesz. Akkor el is kezdhetsz takarítani.-parancsolta.

Durva két óra múlva minden makulátlan volt. Jeff az egészet a háttérből figyelte, és látszott, hogy a látvány nem volt ellenére. Hát persze, mivel a lámpát is le kellett porolnom, és mivel elég magasan volt, csak létrával értem el. És nem volt cicanadrág a ruhámhoz, szóval......

De szerencsére végeztem,így indulni is akartam, szerintem jogosan. Tiszta por és piszok voltam. De Jeff nem engedte. A falnak lökött, és kezeit kitartotta, hogy ne tudjak elmenni. Frászt kaptam. A feje egyre jobban közelített felém, én meg egyre jobban hasonlítottam egy paradicsomra.

Majd megtörtént... Mármint megcsókolt, ne tessék rosszra gondolni! És a legcikibb az volt, hogy ellenkezi alig bírtam, és talán még egy picit élveztem is... De csak egész picit. Ez volt az első csókom. Még szép, hogy zavarba jöttem. Éppen ezért, amikor elengedett, egy rakéta sebességével lőttem ki az ajtón, magam mögött hagyva őt és az idegesítő vigyorát is.

A szobámba rohantam, és meglepve konstantáltam, hogy a rácsot leszedték. Ennek örültem, de most éppen lelki traumán mentem keresztül. Nem bírtam nyugton maradni, ezért amiután letusoltam, és hajat mostam, lefeküdtem aludni. Még volt pár órám, ki szerettem volna használni. De elalvás előtt is Jeff arca lebegett előttem. Nem lehet! Nem lehetek szerelmes Jeffbe!!!

Köszi, hogy elolvastad! Írd meg lécci kommentbe, hogy mi volt a véleményed, és csillagozd! Köszi!😻

Körülbelül így nézhettem ki, szobalányruciban. Tudom, a haj hossza és színe nem stimmel, de ez most nem lényeges, jobbat nem találtam.
Mégegyszer köszi, hogy elolvastad!
😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻