Family is power ∆ A család hatalom

[1.] Üdv a családba kicsilány!

Dear Diary... – kezdte volna írni a lány, de megakadt. Sehogy sem tudta volna folytatni. A neve Emily. Emily Mikaelson.
Épp a New Orleans-ba tartó vonaton ült. A gondolataiba merülve nézte a tájat. A szülein gondolkozott. Az az igazság, hogy kiskorában elszakították tőlük. Eredetileg nem is születhetett volna meg. Aranyos nem igaz? Az édesanyja Rebekah Mikaelson. Igen, az ősi vámpír. A vámpír, akinek gyereke lett.

Nos mint tudjuk, a vámpíroknak nem lehet gyereke. Ez is egy negatívum a sok-sok mellékhatás közül. Szóval, hogy is történhetett? Nem, nem tört meg a varázs és épp nem a boszorkány testben volt Rebekah. Azon a napon a boszorkányok ünnepelték a halottiakat és őseiket a francia negyedben. Valószínűleg elhangzott egy varázslat, ami lehetővé tette a megfoganását. Ha minden igaz emiatt nem csak vámpír vér folyik az ereiben, hanem boszorkányé is. Most kérdezhetitek, hogy akkor él-e a varázslás lehetőségével. Ahogy életre kelt magzat formájában elvették édesanyjától. Az egyik Aratás lány, úgy nevezett Davina Claire érzett valamit és megkereste. Rájött, hogy Rebekah terhes, úgyhogy a magzatot átrakta egy boszorkány társába. Miután megszületett Emily, sajnos meghalt a boszorkány. Ezután Davina és Vincent Griffith nevű boszorkányfiú nevelték egészen 4 éves koráig. Mint kiderült, a későbbiekben megint háború kezdett dúlni a boszik és a vámpírok körébe, ezért elküldték Mystic Falls-ba, Sheila Bennett-hez, aki történetesen szintén boszorkány volt. Ő nevelgette a kislányt és segített elsajátítani neki minden boszorkányságot. Nagyon nehéz volt abban a városban élnie. Senkivel nem találkozhatott csakis Bennett nagyival. Eközben problémái voltak a vámpírsággal. Öregedett, amit, mint tudjuk nem szokás a vámpírok körében. Mikor betöltötte a 18. életévét Sheila néni varázslatot bocsátott rá, ami miatt aktív lett ez a képessége is. Négy évvel később azonban Davina felkereste. Felajánlotta, hogy menjen vissza New Orleans-ba. Emily beszélgetett Sheila nagyival erről, aki támogatta a lányt a döntésében. Szerette volna, ha Emily ismeri az igazi szüleit, ahogy a lány maga is fel akarta őket keresni. Előtte még találkozhatott búcsú ajándékként az unokájával, Bonnie Bennett-tel és az egyik barátjukkal, Matthew Donovan-nel. Bonnie hihetetlen egy teremtmény volt az biztos. Elmondása szerint a barátai imádnák. Sokat mesélt róluk. A Mikaelson lány is imádná őket. Megbeszélték, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Matt–tel is jót beszélgetett. Csoda, hogy emberként túléli egy ilyen városba. Gyorsan eltelt az idő, indulni kellett az állomásra. Mind a két Bennett elkísérte. Azóta pedig itt ül a vonaton. Elmélkedik a szüleiiről. Rebekah-ról. Bonnie-ról és a barátairól. Matt-ről. A kialakult helyzetről.

Éppen megállt a vonat a végállomáson, mikor Matt Donovan hangját hallotta miközben leszállt a vonatról.
– Emily! Várj már meg! –mondta Matt. Vagyis kiabálta. Abban a pillanatba oda is ért mellé mire megölelte. Kérdőn fordult hozzá:
– Matt! Te hogy hogy itt vagy? Nem Bonnie-val kéne lenned?
– Nem akartam, hogy egy ilyen veszélyes városba egyedül legyél –jelentette ki. Kétkedve ránézett a kezére, amiben egy sporttáskát szorongatott. Meg is pillantotta a Gilbert gyűrűt, amit keresett a tekintetével. Tudni illik, a nélkül végérvényes meghalhatna, nem csak öt percre és mondjuk, egy ősi vámpírokkal teli városba ez nem árt, nem igaz?
– Örülök, hogy itt vagy. Már a nevemre írattam egy lakást a Mikaelson-ékkal szemben. Gyere! – végül pedig mindketten elindultak a leendő lakhelyük felé. Miután tettek vettek a lakásba, leültek és megbeszélték, hogy átíratják a házat Matt nevére a biztonság kedvéért. Mikor a lány lakótársa végzet a papírokkal, beinvitálta és megkínálta egy kis bourbonnal.

Másnap már korán látogatójuk érkezett Davina személyében. Láthatóan jó kedve volt. Láthatóan. Teljesen megdöbbent a fél pucér Donovan–en a konyhába és papolt nekik arról, hogy szólhattak volna neki Matt érkezéséről. Miután lenyugodott és a lakásban lévő fiú is hajlandó volt felvenni egy pólót, Davina elárulta miért ilyen feldobott a hangulata.
– Ma meglátogatjuk a Mikaelson-ékat. Ha minden igaz Marcel és Vincent is ott lesz. Nem kell kiöltözni de, könyörgöm, pólót vegyetek fel. – Azzal felállt és elhagyta a lakást. Matt elkezdett megállíthatatlanul nevetni ezen a hihetetlenül rossz poénon, majd miután lenyugodott elment bourbont venni. Dél körül Emily elkezdett készülődni. Egy fekete pólót és farmert vett fel. Miután késznek nyilvánította magát, Davina érkezésével el is indulhattak az ősiekhez.

Mire átértek Rebekah-ékhoz előtört Emily-ből az izgalom. Félt, hogy nem fogják elfogadni. Davina állította, hogy imádni fogják. A Mikaelson lány reménykedett benne, hogy igaza lesz. Mikor beértek a kapun egy barnás bőrű férfi lépett eléjük, majd megölelte Davinát. Feszengve érezte magát a szőke lány. Tisztába volta vele, hogy valószínűleg az apja áll előtte. Marcel Gerard. A férfi rá pillantott, majd a kezét emelte felé és üdvözlés képen kezet csókolt:
– Üdvözöllek New Orleans-ban. Marcel Gerard vagyok. Személyedben kit tisztelhetek?
– Emily – itt várakozóan rá pillantott, hogy folytassa –Emily Mikaelson.

Mikor ezt kimondta, mintha megállt volna az idő. Klaus és Elijah egyszerre fordult a lány felé, ahogy Vincent is. Az utóbbi valószínűleg rájött, hogy ki ő és visszafogottan intett egyet. Rebekah lépett Marcel mellé és kérdőn nézett rá. Végül Elijah törte meg a kínos csendet, ami a helyiségre telepedett, ezzel növelve a fiatal lányba lévő feszültséget:
– Emily, üdvözöllek nálunk. Kérlek, elmagyaráznád nekünk, hogy miért Mikaelson a vezetékneved és hogy miért most bukkantál fel nálunk?
Itt kétkedve pillantott az említett Davina-ra, aki bátorítóan rá mosolygott és megszorította a kezét:
– A családotokba születtem és kivételesen nem az apától kaptam a vezetéknevet, hanem édesanyám után – itt Elijah kezdte megfejteni a szituációt és döbbenten fordult Rebekah felé.
– Tehát ha jól sejtem az egyikünk leánygyermeke vagy – nyögte ki Elijah, majd folytatta –és az elmondásod alapján édesanyádtól örökölted a vezetékneved –itt megint Rebekah-ra pillantott.
– Így van –talán ez után a mondat után eshetett le Klaus-nak is a helyzet és nyíltan rákérdezett a legfontosabb kérdésre áthasítva ezzel a megint kialakult csendet:
– Te Rebekah lánya vagy?
– Igen.

Mindenki lefagyott. Nyugtalanító volt a beállt csend. Rebakah maga elé bámult, kerülte a tekinteteket. Elijah-t is nyugtalaníthatta a kialakult helyzet mivel megtörte a csendet a torok köszörülésével:
– Tehát Rebekah lánya vagy? –kérdezte meg újra a kérdést. Nem jöttek ki a szavak Rebekah lánya szájából, úgyhogy bólintott mintegy visszajelzés képen. Rebekah végre felemelte a fejét és megszólalt:
– Kaphatnánk egy kis időt négyszemközt? – kérdezte. Elijah rá nézett Emilyre, mire ő bólintott, mint egy megnyugtatás képen. Mindenki eltűnt pillanatok alatt körülöttük. Végül Davina is felsétált Marcel-lal az emeletre így ketten maradtak. Rebekah fel alá járkálhatott már öt perce. Egyszer csak megállt és a lányára nézett. Emily félt tőle és ő érezte is ezt. Végül elsötétültek a szemei és a falnak lökte teljes erejéből és a kezét a torkára szorította. Kezdett fogyni a fiatalabbik Mikaelson levegője.
– Nem lehetsz a lányom. Vámpíroknak nem lehet gyerekük. Hazudsz! –ordította a képébe Rebekah. A kisebbik szőke kezdett kétségbe esni, de eszébe jutott, hogy bele tud nézni az elméjébe és akkor rájöhet az igazságra.
– Rebekah, nézz bele az elmémbe kérlek – könyörögött az anyjának. Erre elengedte a torkát majd a kezével a fejéhez nyúlt és elkezdett keresgélni az emlékei között.
*Emléközön: Emily megfoganásának a napja. Mikor Davina átrakta egy boszorkány testébe. A megszületése. Ahogy Vincent–tel nevelték. Sheila Bennett-hez kerülése napja. Az ott töltött évei is lepörögtek. Felugrott Matt és Bonnie arca. Davina amikor felhívta, hogy visszamehet New Orleans-ba. Matt a vasútállomáson. Mikor bemutatkozik Marcel. Emlékezés vége*
Rebekah elengedte és hátrébb lépett. Ahogy végre nem voltak fájdalmai megtörten csúszott le a fal mentén. Szépen lassan gurultak le a könnycseppek az arcán Emily-nek. Nem is a fájdalom miatt, sokkal inkább a Rebekah reakciója miatt. Fájt neki, hogy nem mondott semmit. Háttal állt neki és nem mozdult. Egyszer csak Elijah suhant le az emeletről, nyomába Marcel-lal és Davina-val. Davina egyből a falmentén lecsúszó lányhoz lépett, míg Marcel Rebekah-hoz. Elijah először Rebekah-ra majd Emily-re nézett. Végül hozzá lépett és ennyit mondott:
– Üdv a családba kicsilány - ezután kilépett a kapun minden köszönés nélkül.