Family is power ∆ A család hatalom

[13.] Szupercsapat

Mikor dr. Saltzman és Hope egy egész napra eltűnt, Emily jóformán meg sem lepődött. Kicsit zavarta a dolog, hogy Alaric nem vonta be, bármibe is mesterkedtek, helyette a városi rendőrrel kellett beszélnie. A Mikaelson lány ezer éve nem tudott találkozni a Donovan fiúval. Az iskola kertjébe megbeszélt találkozópont körül sétált fel alá Emily. Kissé idegesen harapdálta a szája szélét, miközben a fiút várta.
- Emily? - szólt mögüle a jól ismert hang. A szőke lány az ujjait tördelve fordult meg és egyik lábáról a másikra dülöngélt. - Minden rendben? Idegesnek tűnsz...
- Persze minden rendben, Sheriff - szakadt ki a lányból, miközben egy lépést hátrább lépett. A fiú oldalra biccentette a fejét és közelebb lépett a Mikaelson lányhoz.
- Em? - Finoman vonta az ölelésébe, miközben Emily bele-bele remegett az érintésekbe. - Mi a baj?
- Nem, nem tudom - szólt remegő hangon, miközben a fiú egyenruhájába kapaszkodott. Matt fiatal kori emlékei pörögtek át az agyán, mire a levegőt kapkodva lökte el magától a fiút. - Az emlékeid - kapkodta továbbra is a levegőt.
- Mi van az emlékeimmel? - ráncolta össze a szemöldökét a fiú.
- Nem csak a tieid! Ha valamihez hozzáérek látom az emlékeit! - Donovan elképedve nézte a lányt, aki remegett az idegességtől. A fiú erőteljesen húzta magához és nem engedte, hogy a lány kiszabaduljon a szorításából.
- Jól van. Jól van. Minden rendben.

Az igazgató újabb gyűlést hívott össze.
- Tegnap egy újabb malivore-i tárgy került a birtokomba. Reménykedtem, hogy el tudom zárni, mielőtt bevonz egy újabb szörnyet, de mivel ez egy rendkívüli gyűlés, biztosan rájöttök, hogy sikerült-e. - Emily elhúzta a száját, miközben az egyik falnak dőlve vizslatta a férfit. - Biztosak lehettek benne, hogy minden óvintézkedést megteszünk. Donovan sheriff megnyitotta nekünk a Lockwood kastélyt, úgyhogy Mr. Williams és Ms. Tig már meg is kezdte a kisebbek evakuálását.
- Miért nem evakuáljuk a tetves varázstárgyat? - szólalt fel Kaleb.
- Itt jobban tudunk kezelni egy szörnyet, mint a külvilágban. - Emily csak halkan felhorkantott. - Ha megtudjuk, hogy mivel van dolgunk, és a veszélyt elhárítottuk, akkor foglalkozhatunk a varázstárggyal. Aki szeretne kiköltözni, beszéljen Doriannal vagy Emmaval. De a vizsgaidőszak nem marad el, bárhol is vagyunk! - A diákok felhördültek és mozgolódni kezdtek. Emily is szitkozódva rázta meg a fejét, mivel az egyik vérfarkasos tesztet még össze kellett volna állítania. - Tudom. Sajnálom. Csak nem mondhatom a megyei oktatásügynek, hogy szörnytámadás miatt elhalasztjuk a vizsgákat. Megoldjuk. Ígérem! Próbáljatok pihenni, rendben? Jó éjt!

Aznap éjjel Emily nem aludt. Első körben összeállított egy feladat sort a farkasoknak, majd a szobájából kisurranva, Ogennel az oldalán a városi rendőrőrse igyekezett. Kettőt kopogva Donovan irodájának az ablakán, a fiú pár perc múlva hétköznapi ruhába kilépett az őrs ajtaján, majd kulcsra zárta azt.
- Mehetünk? - kérdezte a lányt, miközben megpaskolta a farkas fejét.
- Persze. - Egymás mellett sétáltak el a fiú lakásáig. A kissé régies épület ismerősen villant fel Emily-ben, a fiú emlékeiből ráismert az épületre. Matt beütve a kódot felterelte a két látogatóját az emeletre, ahol kinyitotta nekik az ajtót. Ogen egyből a kanapéra ugrott, mire Emily kettőt csettintett a nyelvével.
- Pajti! Azonnal húzzál le a kanapéról!
- Ugyan - karolta át a derekát a Donovan fiú. - Maradjon csak. - A lányt a konyhába vezette, ahol egy csésze teát adott a kezébe. Vele szembe a pultnak dőlve pislogott a saját teája mögül, amin a lány elmosolyodott. - Ric simán elengedett? - A lány pimasz mosolyra húzta a száját, mire a fiú felnevetett.
- Nem igazán tudja, hogy itt vagyok. Holnap vizsgák vannak és én vagyok az egyik felügyelő tanár szóval...
- Szóval pihenned kéne - csillantak meg Matt szemei. Maga mögé rakta a poharát és a lány elé lépett, odaszorítva a konyhapultnak. Emily is óvatosan lehelyezte a teáját maga mellé, majd felvezette a két kezét a fiú nyakán. Lejjebb húzta magához, de mielőtt megcsókolta volna az ajkaira suttogott.
- Igen. Pihennem.