Family is power ∆ A család hatalom

[7.] A világra vagyok dühös. Te csak a része vagy...

Emily ijedten fordult a fiú felé.
- Ez nem lehet - suttogta.
- Emily? - kérdezte meg újra a fiú. Az kétségbe esett Mikaelson lány hihetetlen gyorsasággal köddé vált és eliszkolt a megilletődött seriff mellett, egyenesen Alaric-hoz és Hope-hoz. Amíg ők a buszt nézték és gondolkoztak azon, hogy mi történhetett, a szőke hajú lány az ablakon keresztül nézte az autójába beszálló seriffet. Már látható volt mindenki számára, ezért amikor Matt autója elment a busz mellett, a fiú pontosan látta a lány szomorú arcát. Ahogy elsuhant a járőrautó, Emily is visszafordította a tekintetét a buszra.

Már réges-rég az iskolába voltak, amikor Hope az ablakon keresztül nézte a városi gimibe járó fiúkat. Emily érdeklődve vizslatta a lányt, de semmi sem volt leolvasható az arcáról. Egyszer csak Alaric lépett be a lányok szobájába és Hope-ra majd a szoba másik végébe ülő Emily-re pillantott. Sóhajtott egyet majd belekezdett a mondanivalójába:
- Hope mint tudod most lesz a következő elbeszélgetésed nem igaz? - Emily imádta, ahogy a férfi próbálja elfedni a rosszul hangzó dolgokat. Ez esetben nem járt sikerrel. - Várj meg az ajtó előtt kérlek. - Azon nyomban elhagyta a helyiséget a lány. Ekkor Alaric Emily felé fordult és minden kertelés nélkül a következőket mondta neki:
- Hope-pal együtt fogsz járni ezekre az elbeszélgetésekre. Nincs vita, nekem is kell járnom. Na, nyomás. - Azzal kiterelte az ajtón a lányt, így mindkettő Mikaelson örökség elindult az iroda felé.

Először Emily nem is figyelte a tanár és Hope között folytatott beszélgetést, mind addig, amíg meg nem csapta a fülét Hope szarkasztikus hangja.
- Rövidke, ámbár rémes románcom a hazuggal? - Emily majdnem felnevetett, de inkább csendben maradt.
- Mi vitt rá, hogy fekete mágiával próbálkozz az iskolában? - szegődött újra Hayley lányának egy kérdés.
- Elhalaszthatnánk ezt az utánra, hogy elkaptam a fickót, akit kerestem? Minél tovább jár szabadon Landon Kirby, annál nagyobb a valószínűsége, hogy mesél az iskolánkról, és a lényekről, akik itt oltalomra lelnek. - Mikor az utolsó szó is elhagyta a lány száját, Emily hitetlenül nyögött fel. A szobában tartózkodók mind ránéztek, de végül újra elkezdődött a beszélgetés.
- Tudod, hogy jelet kapok, ha valaki fekete mágiát használ. Tudtad, hogy lebuksz. - Erre Hope csak így válaszolt, miközben Emily a fejét ingatta.
- Miután megtaláltam Landont. De nyomát vesztettük, engem meg kihallgatnak. De húzza csak az időt. Igazán nincs semmi tétje. - A szőke Mikaelson újra csak felnyögött és azon gondolkozott, hogy ha kiugrik az ablakon akkor megszökhet és nem kell tovább hallgatnia ezt a beszélgetést. Unokatestvére ingerülten pillantott feléje, de a vele szemben ülő nő rá sem hederített, egészen a következő mondatáig.
- Segített valaki a varázslattal? - Hope-nak rakta fel a kérdést, de teljesen a másik lány felé fordult. Emily csak felvonta az egyik szemöldökét és várta, hogy erre a másik lány mit fog reagálni.
- Nem. Mehetek már? - Egyre feszültebb lett a hangulat és mind a kettő fiatal kezdte kellemetlenül érezni magát.
- Hope, te csak egy diák vagy. Ez nem a te harcod. - mondta a nő. Emily nem reagált semmit. Tudta, hogy Emma, azaz a nő aki ezt mondta, rátapintott a lényegre.
- De igen is az, Emma. Landon miattam került be az iskola falai közé. Miattam fért hozzá a késhez amit ellopott. Miattam fenyeget minket a lelepleződés. Állíthatja, hogy ez csak a túlélők lelkifurdalása, a kartonom alapján, de akkor is segítek dr. Saltzmannak megkeresni őt. - Hope azzal a lendülettel felállt és elindult kifelé, azonban Emma nem hagyta annyiban. Emily még mindig a helyén ült és hatalmas figyelemmel követte az eseményket.
- Mi lesz ha megtalálod? - kérdezte meg a nő. Hope megállt egy pillanatra, egy kicsit megrázta a fejét, majd elhagyta a szobát. A szőke lány Emmára nézett.
- Mehetek én is?
- Menj csak.