Bloodshot Soul - Jeon Jungkook

6. ʀєsz

Másnap, az idegesítő telefonom csergőórájára ébredtem meg. Nem hiszem el, hogy elfelejtettem kinyomni még pénteken. Még csukott szemmel nyúltam a hangos készülés fele, hogy kinyomhassam, de mindig mellé nyúltam.
-Ahj baszki! - Morogtam halkan, majd felülve az ágyon valahogy kinyomtam azt, és visszadobtam a földre. A szám teljesen ki volt száradva, mintha egy sivatag lenne. Az orromon alig kaptam levegőt, a hasam szinte égett a tegnapi piák miatt, a fejfájástól sem szabadúltam, ráadásúl hideg izzadtságban ébredtem. Na szuper, gondolom jól megfázhattam...
Picikét jobban körülnézve a szobában, megpillantottam Jungkookot, aki a szobámban levő fotelben aludt felkuporodva rá, egy pokróccal magán. Kómás fejjel pillantottam felé, mint egy hajléktalan, aki azt sem tudja milyen világon él, majd hirtelen köhögni kezdtem. Na de ez a köhögés annyira fájdalmasra sikerült, hogy azt hittem ott helyben szakadnak ki a hangszálaim a torkomból. Kezem gyorsan a fájó helyre kaptam, és sziszegtem egyet.
A nagy hangra, amit a köhögésem teremtett, Jungkook is megébredt, és ő is álmosan pillantott rám.
-Felébredtél? - Kérdezte, miközben a szemeit dörzsölgette.
-Nem bazdmeg még mindig alszok. - Feleltem neki komolyan, majd inkább vissza is feküdtem az ágyba, jól a takaró alá gubózva.
-Neked is jóreggelt. - Hallottam meg a hangját, mire inkább csak lecsuktam a szemeim, és próbáltam is visszaaludni. -Jobban vagy? -Kérdezte, de nem feleltem erre neki semmit szóban, csak megcsóváltam a fejem a párnán nemet jelezve ezzel neki. Még csak beszélni sem volt erőm, a torkoban is mintha erdőtűz lenne, annyira fáj.
-Kellett neked medencézés... - Hallottam meg a hangját ahogy sóhajtott, és ahogy a szobában lépeget. Az igazat megvallva csak annyira emlékszem, mikor Moonbyullal ültünk a kanapén és a tanárokról csevegtünk. Innen kiesés. Persze, ilyen kis képek még megvannak, de nagyon homályosak. Mondjuk most nem is érdekel mi történt, nincs kedvem még azon is idegeskedni, ha valami hülyeséget csináltam volna. - Amúgy meg tessék, csináltam kaját... Lehet hogy már kihült, de felmelegíthetem a teát.
Felé fordúltam, majd láttam egy tálcát amin pirítós volt teával. Hirtelen egy kis hercengnőnek képzeltem magam, hogy olyan luxusban élek, hogy még ágyba kaját is kapok, de persze biztos ez is csak azért van, mert ilyen állapotban vagyok.
-Nem kell, jó lesz. - feleltem neki majd felültem, a tálcát az ölembe vettem, és elkezdtem falatozni, miközben ő visszült a fotelbe a pokróc alá.
-Mennyire emlékszel?
-Odáig, hogy Moonbyullal beszélgettünk a kanapén, utána pedig azt hiszem táncoltunk, és feltünt Jisoo talán? - Pillantottam felé, miközben a megmaradt emlékeim soroltam.
-Huha, a lényeg az pont nincs meg. - Kuncogott egyet, mire én egy kérdő nézéssel kezdten figyelni, utána ő is elkomolyodott. -Hát... Moonbyul rám volt akadva, így azt mondtam elmegyek sörért, aztán amikor visszaértem, kiáltotta, hogy valaki ugorjon már utánad, mert nem tudsz úszni. Így hát beugrottam, kihoztalak, Moonbyul adott tiszta ruhákat, utána pedig elkértem a kocsiját, hogy hozzalak haza. Elkezdtél hisztizni, hogy te nem fogsz velem egy kocsiba ülni, mert hogy én is ittam, és nem vezethetek így, meg hogy megerőszakollak, utána pedig mikor elindúltunk, folyton rángattad a kormányt, a rendőrök pont az utcán voltak, leállítottak -
-Édes Isten. - Szakítottam félbe, és a fejemet fogtam. -Te fogod kifizetni a büntetést. - Néztem rá szigorúan.
-Milyen büntetés?
-Gondolom... egy: elkérték a jogsid, nem?
-Igen. És megmutattam. Minden rendben volt. - Vont vállat egyszerüen.
-Neked van jogsid? - Elmeltem fel a fejem. Najó, ez eléggé kiakasztott...
-Baszki Jaehee nem ültem volna kormány mögé, ha nem lenne. Már megvan 2 éve kb. - Forgatta meg a szemeit. What, honnan volt neki pénze ilyenre? Ahj de inkább nem kérdezek többet semmit, mert így csak tovább bonyolítom, és jelenleg az agyam halott.
-És abban is biztos vagyok hogy csináltak olyan alkohol tesztet. - Vontam fel a szemöldököm. Erre már komolyan nincs magyarázat. Igenis láttam hogy ivott.
-Nem hat rám az alkohol. Konkrétan olyan, mintha csak víz kerülne a szervezetembe. - Vont vállat. És megcsinálta. Kimagyarázta magát. Picikét tátva maradt a szám, majd mikor ezt realizáltam, inkább csendben folytattam az evést, semmit sem szólva.
-Egyébként finomra sikerült a kaja. - Állapítottam meg, amint az utolsó falatokat haraptam a pirítósból, majd a teát is elkezdtem iszogatni. Mivel nem volt már annyira forró, sőt, alig csak langyos, hamar megittam, mert szomjas is voltam a számban lévő sivatag miatt.
-Kösz. Egyébként, öltözz fel, mert Moonbyul felhívott nemrég, hogy találkozni akar velünk. - Adta tudtomra, miközben az ajtó felé sétált.
-Jaj neee!!! Nincs kedvem felkelniii... Mindenem fáj!!!- Nyafogtam hosszasan, miközben a tálcát az ágy melletti íróasztalra helyeztem, és magamra húztam a takarót, egy nagyot sóhalytva.
-Pedig muszáj lesz. - Hallottam meg a nemtörődö hangját, majd ahogy csukódik a szoba ajtaja. Gondolom azért ment ki, hogy felöltözzek, és mehessünk a barátnőmhöz.
Mielőtt felöltöztem volna, lecsekkoltam a telefonom, és láttam, hogy 2 órája volt egy hívásom Moonbyullal, gondolom így beszélhetett vele Jungkook. Nemsokára felöltöztem jó vastagon, egy fekete farmert, vastag, hosszúnyakú oversized fehér pulcsit párosítottam egymással, felhúztam a pufi fekete zokiim, és elbattyogtam a nappaliig, ahol Jungkook épp TVzett.
-Nem kéne meg is fésülködnöd? - Pillantott felém. Basszus nekem ki is ment a fejemből, hogy még ezek a lépések is hátra maradtak. Inkább csak homlokon csaptam magam, majd visszaindultam a fürdőszobába, hogy végleg, minden lépéssel végezhessek, aztán mikor már 100%osan készen álltam az indulásra, újra megjelentem a nappaliban.
-Indúlhatunk, ha gondolod. - Szóltam oda Jungkooknak, miközben elvettem a távirányítót, és kikapcsoltam a TV-t. -Tudod, hogyha már itt laksz, és használod a vizet, áramot, stb. nem ártana egy munkát keresned, hogy ne csak én kelljen fizessek mindent. - Néztem rá szigorúan karbatett kezekkel.
-Jaj nyugi Jaehee, ne húzd fel magad. - Mosolyodott el halványan, majd felállt, és elém állt. -Tudod, kettőnk közül még mindig te voltál az, aki ilyen helyzetbe hozta magát, hogy egy démonnal kelljen élnie. Mert tudod. Ha most velem történik valami, pl. a halál, akkor neked is káputt lesz. Ráadásúl meg van munkám. Épp az életedet mentem, meg vigyázok rád.
-Igen baszki, mert mondjuk nekem van szívem, és próbáltam megmenteni egy szerencsétlen gyíkocskát, nem gondoltam arra, hogy pont egy ilyen pofátlan démont hozok haza, akivel valami kibaszott kötelékem lesz, és nem tudok megszabadúlni többet tőle, tudod? - Titakoztam ellene már eléggé felháborodva. - Ráadásúl nem kell, hogy vigyázzon valaki rám, egyedül is képes vagyok rá.
-Jaja, azt látom. - Jegyezte meg gúnyosan, majd a bejárati ajtóhoz ment, hogy felhúzhassa a cipőit, és elvegye a kabátját. -Inkább csak menjünk.
Megforgattam a szemeim, és én is ugyan úgy tettem mint ő; felhúztam a hosszúszárú vörös csizmám, aminek ráadásúl volt egy kis sarka, szóval csak remélni tudtam, hogy nem fogok csúszkálni a járdán, ha az jeges lenne, majd felvettem az ugyan csak vörös kabátom, a szürke bolytos sapim, amit jól a fejembe húztam, nehogy mégjobban megfázzak, elvettem a sálam, és már el is indúltam.
Útközben nem nagyon beszélgettünk szinte semmiről, én magamban idegeskedtem amiatt, hogy engem hibáztatott, amiért konkrétan megmentettem az életét, ezzel pedig ilyen helyzetbe hoztam magam.
-Egyébként... - Kezdtem bele végül valamibe útközbe, hogy ne teljen el az egész ezzel a kínos csenddel. -Miért akartál véget vetni az életednek?
A fiú csak felsóhajtott, majd lecsukta a szemeit, utána halkan elkezdett valamit mondani:
-Hát, tudod... Ez elég bonyolult dolog... Nem tudom, hogy bele kéne ebbe eggyáltalán rángassalak. - Vonta meg picit a vállat, rám pillantva, én meg egy olyan "komolyan mondod?" fejjel néztem rá.
-Már így is eléggé belerángattál ebbe az egészbe, hiszen... Hahó, konkrétan össze vagyunk láncolva, legalább ismerjük meg egymást.
-Csak magadnak köszönheted ezt az egészet. -Jegyezte meg azért gőgösen. Ha nem tette volna ezt, nem is Jungkook lenne a neve, majd folytatta. -Szóval, a démonok "királya" sajnos az apám. Éés anyám, egy angyal volt. Miután megszülettem én, egy különleges képességekkel rendelkező teremtmény, amiket még én sem tudok kezelni egyenlőre, és állítólag iszonyatosan nagy erő lakozik bennem, de ez mellékes... Szóval, miután megszülettem, apám megölte anyámat, persze még kicsi voltam, ezt csak az évek során tudtam meg, apám fegyvernek akart használni az angyalok ellen, mert tudod mindig is megvolt ez a konfliktus az angyalok, meg a démonok között, és azzal, hogy én megszülettem, lehetősége lett a démonvilágnak arra, hogy legyőzzém az angyalokat, és hát... Hogy elfoglalják mindkét dimenziót. Persze, egy idő után elegem lett abból, hogy kihasználnak, és konkrétan egy puszító fegyvert szeretnének csinálni belőlem, így úgy döntöttem, hogy inkább az emberi világban élek tovább egy időre. Szóval, itt élek kb. 2hónapja már, szereztem különböző haverokat, így sikerült életben maradnom, de kötelékem senkivel sem volt eddig, majd amikor rájöttem, hogy igazából apám tudja, hogy itt tartózkodok, és több csapat démont küldött utánam, hogy megtaláljanak, majd visszavigyenek abba a pöcegödörbe, úgy döntöttem inkább megölöm magam, ami majdnem sikerült is, deee aztán feltüntél te, és innen már tudod a sztorit. -Mesélte picit letörten, miközben én végig figyelmesen hallgattam a történetét. Olyan sok volt nekem ez így egyszerre, hogy hirtelen temérdeknyi kérdés ugrott a fejembe, amit feltehetnék neki, ráadásúl amíg ez az egész eljutott az én kis agyacskámig, és felfogtam, mit is mondott, beletelt egy kis időbe, majd kiakadva szólaltam meg végül.
-Na v-várjuk. - Álltam meg egy pillanatra, és összezavarodva pillantottam rá. Már nagyon közel voltunk Moonbyul házához, ami most az egyszer rosszúl esett, ugyanis most inkább leültem volna Jungkookkal beszélgetni erről az egészről, mint hallgatni az ő nyafogásait is. -L-léteznek angyalok?
-Loool, persze, hogy léteznek. Chhh - Húzta össze a szemöldökét, és úgy nézett rám, hogy szinte bele volt írva a szemébe a szöveg, és ki lehetett olvasni azt, amint az volt belé írva, hogy "te tényleg ilyen idióta vagy?" -Nálatok ezt úgy nevezik mint a híres nevezetes "Menny" és "Pokol". Ez a két dimenzió, ahol az angyalok, illetve a démonok élnek. Gondolom nem kell elmondjam, hogy melyik hova tartozik.
-D-de én azt hittem ez mind csak... Tudod, mese. Az egész egy nagy hülyeségnek tűnt. -Dadogtam össze vissza. Olyan sokkban voltam, hogy azt hiszem ez az első, hogy ilyenen megyek keresztűl. Oké, az, hogy tudom már, hogy vannak démonok, azt így valamennyire feldolgoztam. Meg azt, hogy ezzel az idiótaval kell eggyütt éljek. De azt, hogy vannak angyalok, meg háború, meg hogy konkrétan Jungkook körözve van valami démonok álltal az valami... Feldolgozhatatlan.
-Jaehee. Minden igaz. Itt vagyok én, elő példa. - pillantott rám komolyan, majd biccentett a fejével, hogy jobban tennénk, ha tovább indúlnánk. Lassan elkezdtem lépegetni, a földet figyelve, amint ezen az egészen gondolkozni kezdtem.
-És... Te most félig démon, félig angyal vagy? - Tettem fel végül a követkető kérdésem.
-Hát olyansmi, de mivel apám az úgymond "fődémon" anyám meg csak egy közönséges angyal volt, több bennem a démoni erő, mint az angyali. Ezért vagyok inkább démon, mint angyal. - Sóhajtott egyet. Szóval ő most ilyen félvér féleség. El sem tudom képzelni milyen lehetett neki, hogy egy gyilkoló fegyvert akartak belőle faragni. Hirtelen annyira megsajnáltam, hogy legszivesebben szorosan magamhoz öleltem volna, és egy jó darabig nem engedtem volna el, de sajnos megérkeztünk Moonbyul házához, Jungkook pedig be is csengetett. Az ügyetlen lány másodpercek alatt megjelent, majd kinyitotta nekünk a kaput, mi pedig bevonultunk a házba.
-Többet soha életembe nem fogok bulit szervezni. - Jelentette ki, de úgy, hogy még a kezét is a szívéhez helyezte, miközben mi épp a fölösleges ruhadaraboktól szabadúltunk meg.
-Jaj Moonbyul, te mindig ezt mondod.- Mosolyodtam el picit, majd Jungkookra pillantottam, akin látszott, hogy eléggé el lett baszva a kedve. Aggódva pillantottam rá, majd beléptünk a nappaliba, letelepedve a kanapéra, és csendben hallgatni kezdtük Moonbyul mesélnivalóját, aki úgy darálta a szavakat, mint valami dumagép.