Hamis remény ~ Kylo Ren ~

Part 6

- Ezt jól elcsesztem!- Motyogott Aysa, ledobta magát a nagy ágyra és hátra dőlt.- Én meg az a nagy szám... A fenébe, hogy nem tudom befogni.- Ostorozta magát tovább és mint a gyerekek, kezével, lábával csapkodott. Aztán hirtelen felült és duruzsolni kezdett, mintha lenne társasága: -Talán mégis ember van a maszk mögött? Hmm... az biztos, hogy vannak érzései, mert ha nem lenne, nem sértődött volna meg. Akármi is legyen, kedvesebbnek kell vele legyek, ha el akarom érni, hogy bízzon bennem.- Határozta el magát.

E közben Kylo lépteitől dübörgött az étkező, ami hasonlított egy iskolai menzához. Annyiban különbözött most, hogy Ren látványa miatt a zsibongó emberek hirtelen síri csöndben ültek. Az imént ugyanis a hangárban bemutatta, hogy nincs jókedvében. Kérhetne magának ételt, van erre a célra robot a vezetőség tagjainak, de itt nem érzi annyira egyedül magát. Szed egy adag húst, odabaktat az egyik üres asztalhoz, levágja rá a maszkját, leül és piszkálni kezdi az ételt a villájával. Evés közben Aysa szavain gondolkozott és hogy milyen szörnyetegnek gondolja a lány. Rosszul esik Ren-nek, hogy még egy asztalhoz sem akart vele ülni, mert levenné a sisakját és meglátná az undorító szörnyet. Düh gyűlt a gyomrában és eltolta a kaját. Ezt a napot a beszélgetésnek szánta és be akarta mutatni az Első Rend szabályait, mert aki itt van, mind parancsot teljesít, mint ahogy ő is, így talán jobban megértené. Felkapta az asztalról a maszkját és ment a dolgára.

Aysa a nap nagy részében fel- alá járkált a szobában vagy épp meditált. Egész nap egyedül volt és ez volt az a dolog, amit a legjobban gyűlölt. Az éhségnél és talán a maszkos szörnyetegnél is jobban utálja, ha sokáig egyedül van. Odafutott az ajtóhoz és ütni kezdte.

- Hahó! Valaki, kérem... Hahó valaki segítsen, kérem!- Zokogásba kezdett és tovább csapkodta az ajtót.

Ren-t mardosni kezdte a bűntudat, hogy egész nap nem evett a lány. Későre jár, így eldöntötte, hogy nyugovóra tér, de mivel a hercegnő szobája a sajátja mellett van, egyúttal visz neki ételt. A folyosó felénél már hallotta a dübörgést. Egyik kezében a tálcát fogta, másik kezével beütötte a biztonsági kódot. Csippant az ajtó, kinyílt és előtte állt Aysa kisírt szemekkel.

A lány nagyokat pislogott, ahogy meglátta a férfit kezében az étellel. Abbahagyta a sírást és szabadkozni kezdett.

- Sajnálom Kylo, én nem akartalak megbántani. Tényleg nagyon sajnálom.

A maszkos alak csak feltartotta a kezét, ezzel jelezve, hogy elég. Belépett a szobába, az ajtó becsukódott mögötte.

- Hoztam neked vacsorát.- Nyújtja a lánynak a tálcát.- Edd meg.

Aysa hol az ételre, hol a maszkra pillantott bűnbánó szemekkel.

- Köszönöm.- Nyúlt a tálcáért.

- Holnap helyettem majd Hux tábornok körbe vezet.- Jelentette ki színtelen hangon, mire a hercegnő a maszkra szegezte tekintetét.

- Nem maradsz egy kicsit?- Kérdezte szipogva. Kylo-t meglepte a kérés.

- Én megmondtam, hogy keresni fogod a társaságom.- Villantott egy másodperces játékos mosolyt a maszk mögött és odasétált az ablakhoz.

- Mert nincs más...- Nyújtotta nyelvét Ren-re, leült és nekilátott a vacsora elfogyasztásának. -Kérdezhetek valamit?- Szólalt fel két falat között. A maszkos bólintott, de nem fordult felé, tovább fürkészte a csillagokat.

- Neked van családod?- Kérdezte halkan.

- Nincs.- Érkezett a kurta válasz.

- Valaki biztos vár valahol téged.- Biztatta.