Hamis remény ~ Kylo Ren ~

Bizalom

A sötétség szétterjedt a testében, düh keringett Kylo ereiben. A tábornok megfordult, kiegyenesedett és a maszkra szegezte tekintetét.

- Feladatot teljesítek, amit Ön adott ki nekem.- Jelentette ki Hux diadalittas mosollyal az arcán.

- Én azt a feladatot adtam, hogy mutasd meg a hajót a hercegnőnek és nem azt, hogy itt udvarolj neki.- Torz hangját felemelve morogta.

- Nézze Ren. Aysa nemhogy szemrevaló, de még okos és ezek mellett vidám, szórakoztató is. Miért ne köthetném össze a kellemest a hasznossal? Ha viszonozná a vonzódást, nekünk sem kellene a bosszúja miatt aggódni. Elvégre nem önszántából van itt...

A tábornok szavai elgondolkodtatták Kylo-t. Átsuhant egy kép a szeme előtt. Aysa és Hux. Együtt. Kirázta a fejéből a gondolatot, nagyon nem tetszett neki a látvány és nem volt jó érzés, nem tudja miért.

- A hercegnő veled? Szép álmokat.- Hangja maszk ellenére is megvető volt, hisz nevetségesnek gondolta. Elindult a szobája felé, ám a bejárat előtt megállt és rápillantott a mellette lévő ajtóra. Hirtelen támadt még egy ötlete és itt már nem Hux volt a lány oldalán.

Aysa-nak jó kedve volt végre, bár egész nap zavarta a tábornok nézése és gesztusai. De úgy vélte még mindig jobb társaság, mint Kylo. Ennek ellenére egész nap azt várta, mikor futnak össze vele. Nagyon kíváncsi természet. Ren egy csomó megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. A lány leült az ágy szélére és az utolsó beszélgetésükön gondolkozott. Vajon valakiben ekkorát csalódott, vajon mit véthettek ellene, hogy a sötét oldalhoz fordult? Vajon ilyen rossz lehetett a múltja? Mit kellett neki átéljen, hogy elsodorja őt idáig? Kérdések ezrei fogalmazódtak meg benne és közben érzett is iránta. Kíváncsiságot biztos, sajnálatot és együttérzést is, hiszen ez vele is megtörténhetett volna Ben elvesztése után. Már nem is tűnt olyan hatalmasnak az utálata. A szabályok megismerése után rájött, hogy Kylo is parancsot teljesít. Muszáj, mert neki is parancsolnak. A csendet az ajtó nyílása törte meg. Felnézett és látta, hogy Ren lép be.

- Ha akarod engedélyezem, hogy a jövőben több időt tölts el a tábornokkal.- Mondta a sötét alak és közben odasétált az ablakhoz a csillagokat nézni.

- Nem kell, köszönöm.- Nevetett fel keserűen. Felállt az ágyról és Kylo mellé lépett. - Jobban örültem volna, ha téged ismerhettelek volna meg jobban.- Folytatta szégyenlősen, közben az egyik cipője orrával a padlót piszkálta.

- Ha bebizonyítod, hogy bízhatok benned, talán egyszer megismerhetsz.- Egy percnyi habozás után jött a kimért válasz.

- Szeretném, ha megmutatnád az arcod.- A hercegnő csillogó szemekkel fürkészte az álarcot.

- Érdemes vagy arra?- Lépett kellemetlenül közel Ren, hogy már szinte a levegő is megszűnt a két test között.

- Engedd, hogy bebizonyítsam!- Nézett fel a magas férfira, szemeiben elszántság csillogott.

Kylo lassan az övéhez nyúlt és elővett egy kütyüt. Megnyomott egy gombot és Aysa nyakából a földre hullott a fém karika.

- Köszönöm a bizalmat.- A lány a maszkos karjára tette a kezét és rámosolygott. - Egyébként csak, hogy tudd- közben elhúzta a kezét, a férfinek pedig máris hiányzott az érintése- egyszer én is közel kerültem a sötét oldalhoz.- folytatta lassan.

Kylo úgy tett, mint akit nem érdekel a lány története, tudta, hogy ha nem most, egyszer úgyis elmeséli a múltját.

- Lehet nem véletlen. Mindenkinek meg van írva az élete.

- De én ellenálltam.- A lány nevetni kezdett.

- De megtalált... és újra meg fog.

Félelmetesen hangzott, de Aysa nem ijedt meg.

- Már rég meg kellett volna ölnöd. Ha teljesen beszippantott volna, nem hagynál életben.- Mélázott maga elé nézve. - Ren, te legbelül nem vagy rossz, nem bánsz velem rosszul.- Fordult a sötét alak felé. - Látni akarlak.

A férfit váratlanul érték Aysa szavai.

- A maszk egy pajzs. Az ember arca egy nyitott könyv és a szem a lélek tükre. Ha levenném, sebezhető lennék, ezt az örömöt pedig nem adom meg egyetlen ellenségemnek sem.- Mondta határozottan.

- Az ellenségednek tartasz még mindig?

- Bebizonyítottad már, hogy nem vagy az?

- És te?- Horkant fel a lány.

- Egyébként azért nem öltelek meg, mert birtokában vagy valaminek, ami kell nekem.- Vezette át a beszélgetést, a lány pedig keserűen nevetve válaszolt.

- Ugye tudod, hogy valószínűleg ebben a pillanatban is keresi a városomban, a házamban az ellenállás? A személyes szimpátia is közrejátszik, valld be.- Mosolygott játékosan.

Kylo közelebb lépett és nézte a hercegnő szemeit, amik még a sötét szoba ellenére is kéken rikítottak. De most nem ridegséget és távolságtartást látott bennük, hanem egyfajta kacérságot és kíváncsiságot.

- Te most flörtölsz velem?- Hajolt közel.

- Hogy képzelsz ilyet? Egy zöld színű csápos lénnyel, én??- Aysa ezt komolyan kérdezte, de hirtelen egy furcsa, ijesztő hangot hallott. - Te most nevetsz?- Kérdezte morcosan mellei előtt összefont karokkal.

- Szóval így képzelsz el. Zölden, csápokkal... három szemmel...- Hüledezett, mire Aysa is vigyorogni kezdett.

- Kylo? Ha bizonyítok, valamikor ugye meglátogathatom a szüleimet?- A nevetés elhalt és jött a határozott válasz.

- Nem. Vissza már nem mehetsz oda.

- Hogy mi? Akkor sem, ha mindent teljesítek?- Emelte fel a hangját és szemeit csípni kezdték a könnyek.

- Nem.- A férfi érezte, ahogy a lány felett gyűlni kezdenek a sötét fellegek.

- Ezt nem teheted! Ehhez nincs jogod!- Nekirontott Ren-nek és csapkodni kezdte a mellkasát, de ő hagyta és nyugodtan szólt hozzá.

- Add ki a dühöd! Gyűlölj! Üss, ahogy bírsz!- A lányt ingerelte a férfi nyugodtsága, lekapta a derekáról a fénykardot és aktiválta a három ágú fegyvert. A leghosszabbat a maszk mellé tartotta.

- Valamelyikőnk meg fog halni most. Vagy te, vagy én, de ezt nem csinálom tovább. Nincs értelme.

- Rendben, tedd meg!- Utasította és a legnagyobb meglepetésére lendületet vett Aysa a kezével, készült lesújtani, de Ren még időben elkapta és megszorította a kezét. A lány erőlökéssel akarta eltaszítani a férfit, de az elengedte a karját és ugyan ezt tette, végül a két oldalról feszülő erő robbanásszerűen eldobta őket. A maszkos alaknak elakadt a lélegzete, hogy a hercegnő tényleg megölte volna, ugyanis ordítottak a gondolatai, hogy megteszi. Ő nem bírta, de a lány megtette volna. Odalépett hozzá, az épp tápászkodott volna fel, de ki akarta gáncsolni a férfit. Ez nem jött össze, Ren hátrébb ugrott és az erővel megfogta a torkát. Aysa a nyakához kapott és szorítást érzett, nem kapott levegőt, már négykézláb állt. Elengedte és lehajolt hozzá, egy lábbal mellé térdelt. Megfogta az állát és a maszkkal szembe emelte az arcát.

- Úgy látszik nem érdemled meg a bizalmam.- Vicsorogta a férfi.

- Is... Ismét nem tudtál megölni.- Zokogta nevetve elhaló hangon a lány.

- Elmész ebből a részlegből és más fog tanítani.- A sötét alak felállt és elhagyta a szobát.

Aysa magzatpózba összehúzta magát és tovább zokogott a földön.