Noragami Fanfiction

III. Fejezet - A Halálisten Feltűnése

~De rég volt, hogy utoljára behívtak az istenek a tanácsra. Gondolom már megint valaki a földön rossz fát tett a tűzre, és ki kell végeznem. Érdekes lesz kard nélkül, ugyanis Takemikazuchi a legutóbbi alkalommal eltörte. Mondjuk, akkor éppen rá szegeztem...~

- Á, Yaoni, örülök hogy itt vagy. - Cseppet sem meglepő módon, Tenjin-sama várt engem az Tanácsterem ajtaja előtt. Koros arcáról most is süt az a hihetetlen kedvesség és jóakarat, ami miatt még képes vagyok hinni abban, hogy maradt még jóság és kedvesség ebben a világban.

- Én is boldog vagyok, hogy láthatlak - hajolok meg előtte -, de amiatt már cseppet sem, hogy behivattak. Ismét végeznem kell valakivel?

- Biztos. Magától Amaterasu-daiosamatól érkezett az üzenet. De bent majd mindent megbeszélünk.

- Nem akarok bemenni - lépek hátra kettőt - Nem akarom látni a hazug képüket. Nem akarom hallani a hazug szavaikat, ahogyan a sajátjukat küldik a halálba.

- De ez a TE feladatod - szólal fel mögülünk mézes-mázos hangon az egyik kísérő istenség - elvégre egy Eretnek vagy.

- Halgass! - Mordul rá Tenjin-sama, mire a kisebb rangú isten szabályosan földre veti magát előtte. Próbált volna valami bocsánat szerűséget mondani az orra alatt, de pont ebben a pillanatban nyílt az ajtó, nekünk pedig be kellett mennünk. Mikor Tenjin-sama is elfoglalta helyét a Tanács tagjai között, kezdetét vette gyűlés.

- Yaoni no Ashura. Gondolom sejted, hogy miért lettél megidézve...

- Hagyjuk a formaságokat - szakítom félbe Bishamont - mondjátok meg ki az és hol lelhetem fel.

- Vigyázz a szádra te! - Csattan fel a villámok istene, de persze csak a hideg tekintetettemmel találta szembe magát.

- Te meg még jössz nekem egy karddal!

- Még én tartozok neked?! Hiszen megakartál ölni!

- Egyrészről azért, mert rátámadtál Tenjin-samára, másrészről meg a volt szeretőd is - akivel nem mellesleg szintén végeznem kellett korábban - azt kérte, hogy vágjam le azt a túlméretezett dinnyét, amit te fejnek hívsz!

- Yaoni, kérlek elég! - Szólal fel Tenjin is, de a parancsoló hangvétel helyett aggódóan - a férfi neve Shin, jelenleg a földön van, de valami anomália folytán nem tudjuk követni. Kérlek derítsd ki mi, vagy ki okozza ezt az anomáliát, és lehetőleg iktasd ki!

- Szóval, nem is a férfi a célpontom, hanem az, aki rejtegeti?

- Mindkettő a célpontod. - Mondja Okuninishi

- Értettem. Ha más nincs, akkor engedelmetekkel indulok le a földre.
- Menj a pokolba! - sziszegi Takemikazuchi. Megállok az ajtóba.

- Ha én megyek, akkor viszlek magammal...

*

- A kívánságodat... tisztán és érthetően hallottam! – emlékszem vissza Yato önelégült arcára.
A kívánságom? Ez az, amit igazán szeretnék? Szembeszállni vele?
- Azt kívánom, bárcsak lenne újra önmaga. – motyogom magam elé.
- Ugye ezt nem kell ismét elmagyaráznom neked Ai? – kérdi kissé ingerülten. Bishamon türelmes azokkal, akiket kedvel, de valószínűleg fordított esetben és is unnám magam és a siránkozásom. - Shin, az a Shin, akit szerettél, elment. Azt hiszem sosem fog olyan Halálisten ismét újjászületni, mint amilyen ő volt. Annak ellenére, hogy minek az istene volt, nem ismertem nála kedvesebbet vagy megértőbbet. – mondja lágy hangon, majd kortyol egyet a teájából. Miután egyezséget kötöttem Yatogamival úgy éreztem el kell, jöjjek Bishához beszélgetni. Régóta ismerem és sokszor volt már a támaszom. Az ötletnek, hogy meglátogassuk őt mindenki nagyon örült, kifejezetten Amatsu, hiszen olyan rég találkozott Bisha shinkijeivel.
- Azzal viszont nem értek egyet, hogy Yatogamival összeálltál, mit tud ő neked ebben az egészben segíteni egy darab Shinkivel? – kérdezi, hangjából árad a megvetés.
- Tudom, hogy nem vagytok jóban, de ő ismeri a múltam és eléggé erős harcos is. Valahogy abban a pillanatban úgy éreztem teljesen megbízhatom benne. – mesélem. Kaiten sem örült. amint elmondtam neki, kivel találkoztam, hangosan szitkozódott egy sort és szinte kikérte magának a dolgot. Nem értette, miért nem elég ő ahhoz, hogy megállítsuk Shint.