Rossz fiú bevetésen

♡Tizenegyedik♡

D E Á K   Á D Á M
------------------------------

Másnap reggel az iskolában egy csomóan odajöttek hozzám, hogy tegnap miért nem voltam suliban. Mivel minta gyereknek számítok ezért, nem mondhattam, hogy "Csak szétvertem egy embert és azután nem volt kedvem bemenni" ezért azt mondtam, hogy vigyáztam a hugomra.

Kamilla éppen a szekrényében pakolászott, mikor mellé értem.

-Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

-Jó reggelt! - viszonozta. - Megyünk órára? - kérdezte.

-Ádám! Nem hiszed el! - kiabálta Levi, mikor beértünk a terembe. -Tesó, gyere mesélek!

-Bocs, tesó, de most Kam mellett ülök. Szünetbe beszélünk! - néztem bele mélyen a szemébe.

Levi csak vigyorogva bólintott.

-Jó reggelt! Örülnék ha a herceg leülne és a hercegnőt leültetné. Kezdeném az órát! - jött be az irodalom tanár.

-És hova szeretnél ülni? Az ölembe, vagy a székre? De ha nagyon szeretnéd feküdhetünk is. - vigyorogtam rá perverzen.

Kamilla elvörösödve ült a helyére.

-Kíméljetek meg a részletekről! Szóval Ady Endre.. - kezdte el az órát.

Mivel nem vagyok egy bunkó gyerek, ezért hagytam tanulni Kamillát. Elővettem a telefonom és beszéltem Levivel.

Rakott krumpli: Mesélj tesó!

Én: Mit?

Rakott krumpli: Ne már! Kibékültél  a csajjal?

Én: Nem is voltam vele rosszba.

Rakott krumpli: Jójó. Mesélj már!

Én: De mit? Nem történt semmi.

Rakott krumpli: Ha így játszunk, játszunk így!

-Tanárnő, Ádám telefonozik! - kiálltotta be Levi.

-Igaz ez Ádám? - tette csípőre a kezét.

-Igen, tanárnő, de tudja, a hugom nagyon beteg, és én nagyon aggódom érte, ezért muszáj volt megkérdeznem hogy van. Annyira aggódtam, egyszerűen tudnom kellett! - mondtam tettett szomorúsággal.

-Óh, kedvesem miért nem mondtad? Menj ki nyugodtan és hívd fel! - szólt kedvesen a tanárnő.

-Ez nem igaz! Bizonyítékom van rá, hogy hazudik! Velem beszélgetett! - szólt bele Levente.

-Szóval telefonoztál az órámon és még úgy kiabállsz be, hogy nem adtam szót? Órai munka egyes! Ádám, te meg hívd fel a hugod!

Rávigyorodtam Levire, aki csak egy durcis arcot vágott, és kinyujtotta a nyelvét. Nevetve mentem ki a mosdóba. Leültem a földre míg ki nem csengettek.

-Hát te? - jött be Levi.

-Hm? - néztem rá.

-Mi van veled? - bökte meg a lábám, és leült mellém.

-Azt hiszem szerelmes vagyok. - suttogtam magam elé nézve.

-Nem mondod! - nevette el magát. -Most már mesélsz öreg?

-Szét vertem a barátját vagy az ex barátját. - nevettem fel idegesen.

-Baszki, és nem voltam ott! - rázta a fejét.

-De előtte ott volt apám. - motyogtam.

-He? - nézett rám értetlenül.

-Ja. Apám ránk talált. Azt mondta, hogy olyan lettem mint ő. - fintorogtam.

A haverok közül egyedül Levi tudja a családi dolgaimról. Mert ő megért és tanácsot is tudd adni, és tudom, hogy nem sajnál. Egyedül benne bízom meg.

-Figyelj, egy biztos. Szarban vagy tesó. De Kamillához drukkolok, szerintem ő is szeret téged.

-Engem mindenki szeret! - kértem ki magamnak.

-Tudom, persze. - forgatta meg a szemét.

Hírtelen nyílt a bejárati ajtó, amin keresztül Kamilla dugta be a fejét. Ebben nem lenne semmi furcsa, csak hogy a férfi mosdóban voltunk.

-Te mit csinálsz itt? - kérdezte Levente.

-Csak kíváncsi voltam, hogy Ádám hogy van. - nevette el magát kínosan.

♡♡♡♡♡♡♡

-Gondolkodtam! - szólaltam meg.

-Szoktál olyat? Jó tudni. - motyogta Levi.

-Haha. - néztem rá unottan. -Raszta hajat akarok! - mondtam ki.

-Eh, biztos? - húzta el a száját.

-Aha. - bólintottam.

-Te, milyen fasza lenne, ha közben még cigi meg egy kis fű. - nevette el magát.

-Ez aztán fogalmazás. - nevettem. -Nem, én nem cigizek, se füvezek.

Hali! Meghoztam a részt. Nagyon szépen köszönöm, a mindjárt 5K megtekintést! Remélem tetszett, és sajnálom, hogy ilyen unalmas résszel jöttem. Véleményeteket várom.
Puszi💕:
Viksu1