Rossz fiú bevetésen

♡Huszonkettedik♡

D E Á K  Á D Á M
------------------------------------

-Az örökké nagyon sok idő fiam, szóval még egy utolsó esélyt adok! - szólt végül hosszas csend után.

-Csak így menthetem meg a szeretteim.

-Akkor meg is van az első feladatod! Menj haza, pakolj össze és gyere vissza! Mármint oda ahol vagy! Én érted fogok jönni. Ha kérdik hova mész, nem szólhatsz senkihez! Végig hívásban leszünk!

-Ezt ilyen gyorsan találtad ki? - kérdeztem sziszegve. - Még el se búcsúzhatok? - kérdeztem idegesen.

-Nem! - ordított a telefonba.

-Jó! - nyomtam ki a telefont.

Mégis mit tehettem volna? Csak így védhetem meg őket! Akiket szeretek! A suliba menni fogok, mert nem akarok hülye lenni. Ezt nem tilthatja meg!

Vissza sétáltam komótosan haza, ami már nem az otthonom. Becsaptam magam után az ajtót és mentem a szobámba. Felhívtam telefonon az apám. A földön Lili és Kami ültek, az ágyamon meg Kamilla apja. Érkezésemre felkapták a fejüket és kíváncsian néztek rám.

-Végre itt vagy! Nagyon aggódtam! - törölte le a szemét.

Sírt. Miattam. És még jobban fog. Ez is az én hibám! Mert én bármit csinálok nem lehet jó döntés. Itt nincs olyan, hogy senki ne sérüljön meg.

Hívhatnám a rendőröket, de apám meglógna hamarabb. Anya szerint volt rá példa.

A bőröndömet elővettem a szekrényemből és belepakoltam a ruháim. Egy külön táskába pakoltam bele a tankönyveim és az egyéb sulis dolgaim.

-Ádi mi van veled? - kérdezte jobban sírva Kami.

Ádi.

Úgy szólított, hogy Ádi. Senki se hívott így. Valahogy nem illett rám, de most, ez lett a kedvencem. És meg kell bántanom. Jobban fog nekem fájni, mint nekik.

-Kérlek szólalj meg! - kér Lili megijedt hangon. -Hova mész? Miért pakolsz el? Itt hagysz minket csak úgy szó nélkül? Szerinted ez normális? - kérdezte Lili kiakadva.

Elővettem egy cetlit és egy tollat és ráírtam a lapra, hogy "Kérlek vigyázz rájuk!" És oda adtam Kamilla apjának aki végig csendben figyelte a történést.
Nem szólt semmit, csak bólintott.
Látta a telefont a kezemben.
Azt hiszem, ő értette.

Az ajtóhoz léptem és megálltam. Nem néztem vissza, mert akkor nem bírnék elmenni. Vettem egy nagy levegőt és elindultam.

Amit kiléptem a házból, elővettem a telefonom a zsebemből, amit oda tettem pár másodpercre.

-Most örülsz? - kérdeztem ridegen.

-Még nem. Most menj vissza, én meg indulok! Sms-be írd le a címet! -mondta és kinyomott.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡

-Szállj be! - parancsolta apám.

Beültem a hátsó ülésre, még véletlenül se mellé. Sírí csendben utaztunk. Megkértem, hogy kapcsoljon be zenét, de azt mondta nem, mert utálja.

-Iskolába azért megyek! - szóltam meg pár perc múlva.

-Menjél, de ha megtudom, hogy beszélsz bárkivel is akivel jóba vagy, tudod mi lesz! - mondta fenyegető hangnemmel.

-Már nem azért, de az egész iskolában jóba vagyok mindenkivel, kivéve a Dáviddal, akit szét akarok verni!

-Óh ez jól jöhet még nekünk! Úgy üsd, hogy élje túl! - vigyorgott, ami inkább vicsorgásnak számít.

-Miért is? - kérdeztem rosszat sejtve.

-Majd meglátod! - mondta és leparkolt valószínű, hogy a háza előtt.

Sziasztok! Itt van az új rész! Remélem nem okoztam csalódást!
Legyen mindenkinek szép estéje vagy napja!
Csók💕:
Viksu1