Rossz fiú bevetésen

♡Harminckettedik♡

D E Á K  Á D Á M
-----------------------------

-Lili! - néztem rá szigorúan.

Tudom, rossz lehet egy tíz, lassan tizenegy éves lánynak apa nélkül felnőni, de jelenleg nem most van az ideje ezt eljátszani. Éppen anyának akarok segíteni és nem azt elérni, hogy még jobban magába roskadjon.

-Elnézést! - nézett szomorúan.

Francba megbántottam.

-Anya, mindját jövünk! - szóltam és óvatosan megfogtam Lili karját és behúztam a konyhába. -Sajnálom, nem akartalak megbántani! Csak nem tudom, hogy észrevetted-e, de anya nincs jól. És szeretném, hogy legalább egy kicsit viselkedjünk normális családként.

-Rendben, elnézést kérek anyától is. - hajtotta le a fejét.

-Hé pöttöm! Ne legyél szomorú, ez nem leszidás volt! - öleltem meg.

-Tudom! - ölelt vissza.

-Bemehetek? - kérdezte anya kiabálva a másik szobába.

-Aha!

Anya bejött és leült az egyik székre. Már nagyon rég nem ettünk így, és elég szokatlan volt. Először kínos csendben ettünk, majd rengeteg témát felhoztunk. Anya rengeteg mindent mesélt, hogy mi történt a munkahelyén, Lili meg, hogy a suliba mit élt át.
Rengeteget nevettünk, mikor áttértünk komolyabb témákra. Rengeteg igazság derült ki, de egy valami nagyon nagyot csapot.

-Lili, az előbb, még mikor említetted az apás dolgot - húzta el a száját anya - el kell mondanom valamit. - nézett rá félve. - Vagyis nektek, mert még Ádám se tudja. - tette hozzá.

-Anya, mindegy. Lehet, jobb ha nem tudom! - mondta azonnal Lili.

És igaza volt. Jobb, ha néhány dolgot nem tudunk. De ez részletkérdés.

-Lili, Ádám! Ti igazából nem vagytok igazi testvérek! - mondta ki hírtelen.

-Mi? - kérdeztük egyszerre.

-Tudjátok, Ádám az igazi fiam. Én szültem őt. Akartunk egy másik gyereket, egy lányt, de megváltoztak a dolgok. Apátok miatt, soha nem lehet már gyerekem. Viszont én minden áron akartam egy kislányt. Eleinte, nagyon nem voltam jól, mikor kiderült, hogy nem lehet soha egy lányom. Majd elmentünk egy árva házba, ahol megláttalak téged, Lili. Szabó Lili volt az eredeti neved, de megváltoztattuk Deák Lilire. Nagyon sajnálom, hogy eddig titkoltam, de úgy éreztem, hogy jobb ha nem tudod. Viszont tudnod kell. Még ha, meg is utálsz is, de tudnod kell az igazat. Nem élhetsz tovább hazugságban! - törölte le a sós könnycseppeket az arcáról.

Én csak megdöbbenve hallgattam. Lili nem is a vér szerinti testvérem? Azért nekem elmondhatta volna anya. Jó, megértem, hogy miért nem mondta el, de azért egy kicsit szívenütöt. Már ha van szívem.

-Haragszól? - kérdezte anya idegesen, miközben tördelte az ujjait.

-Nem, dehogy haragszom! - válaszolta halkan. -Vagyis igen, de nem rád. Miért kerültem árvaházba? - kérdezte üveges tekintettel.

-Az anyád fiút akart. Lány lettél, megszült és beadott egy árvaházba. Mi neveltünk fel téged. Vagyis én. - húzta el a száját.

-Értem. Na, együnk, mert kihűl a rakott krumpli! - küldött felénk egy hatalmas kamu mosolyt.

-Igazából, az enyém már ki is hűlt. - néztem a tányéromra.

-Így jártál! - vont vállat anya.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Most tök gyorsan megírtam😅.
Remélem nem okoztam csalódást, és tetszett a rész!
Szeretlek titeket! ❤
Csók💕:
Viksu1