Rossz fiú bevetésen

♡Huszonnegyedik♡

D E Á K  Á D Á M
-----------------------------------

-Ádám! - ugrott a nyakamba.

-Molli, mit csinálsz itt? - öleltem meg szorosan. - Elköltöztetek a világ másik felére, miért jöttél? - kérdeztem döbbenten.

-Mi az, hogy miért jöttem? - kérdezte hajába túrva és elnevette magát kínosan. -Te írtál üzenetet, hogy baj van és jöjjek!

-Mi van? - kérdeztem értetlenül. -Én aztán biztos nem.. - elővettem a telefonom, hogy megnézzem az sms-eket, de nem volt benne semmi szokatlan.  -Mutasd! - kértem el a telefonját. -Molli nem lehetsz ennyire buta! Ez még csak nem is az én számom. De miért ismerős ez a szám? - kérdeztem saját magamtól.

-A gyengébbek kedvéért, én voltam! - jött be apám a szobába.

-Mi én nem értem! Apáddal nem szarban voltál? - kérdezte összezavarodva Molli.

-Csak úgy megjegyzem, még most is! - javítottam ki.

-Azért hívtalak ide kedves, mert kellesz a tervhez, amit kiagyaltam. Kicsit későbbre kellesz majd, de ide hívtalak, hogy ez a kis senki ne legyen egyedül! - forgatta meg a szemét fintorogva.

-Szétverlek bazdmeg! Minek kell másokat is belekeverned a rohadt életbe! - indultam meg felé de Molli vissza rántott.

-Mi féle terv? Ádám mi a franc folyik itt? - kérdezte idegesen.

-Majd elmondom! - dünnyögtem.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

-Te normális vagy? - kérdezte idegesen Dávid.

-Aha. - válaszoltam.

-Majdnem megütötted apád! Ha nem húz téged vissza a csajszi, aki mellesleg elég jól néz ki - kacsintott Mollira - akkor megöli valamelyik szeretted!

-A rohadt életbe már! - ütöttem bele a mellettem lévő suli szekrényébe.

Kamilla épp akkor sétált felém, majd megállt. Bele nézett a szemembe és elfordult. Tovább ment.

Elcsesztem.

Kibaszottul elcsesztem.

Mindenkinek ártok, akit szeretek. Egyre többen kerülnek bele ebbe a szarságba. Mindenről én tehetek! Ha nem lennék, nem történt volna meg ez. Talán, jobb ha nem is lennék.

N Á N Á S I  K A M I L L A
---------------------------------------------

-Mi lehet Ádámmal? - kérdezte sokadszorra Levente. - Mit mondtál ki hívta fel? - gondolkodott.

-Az apja. - válaszoltam rá se nézve.

Már 2 napja nem aludtam és nem is ettem. Kávén és energia italon élek.

Egy gondolat forog a fejemben. Ádám nem szeret. Mert ha szeretne, nem viselkedne így. De ha így is van, nem hibáztathatom. Nem tehetek arról, ha valaki már máshogy érez.

Az is lehet, hogy az apja keze van benne, mert ő hívta fel. Ahogy ismerem Ádit, viszont nem ment volna semmibe se.

Amit azon a napon mondott nem tudom elfelejteni. "Amikor apám kis koromban majdnem megölt, bárcsak úgy lenne"

Annyira fáj! Megint csak magára gondol. Nekem ő lett a legfontosabb ember, és fáj, hogy ezt csinálja! Így is meg kell küzdenem saját magammal nap mint nap, nehezen viselem ezt is. Ha nem szeret, akkor meg mondja a szemembe, legyem gerince. Végül is, sejthettem volna, hogy ez lesz. Egy önimádó egoistába szerettem belé! 

Levente is halálra aggódja magát. Benne én tartom a lelket, de fogalmam sincs, meddig birom még.

Ami viszont nagyon megdöbbentett minket, hogy Dáviddal kibékültek. Leventét ez is nagyon zavarja.

És ki az a lány, aki Ádámmal van? Vajon megcsal? Vagy nem, mert szerintem már nem is vagyunk együtt.

Sose értettem, miért jó megcsalni a másikat. Előbb szakítson utána rohanjon más után! Ha meg csak a farka vezérli, akkor menjen a barátnőjéhez, ne máshoz! Borzalom és undorító ez a világ!

-Hé, Kamilla mutatnom kell valamit! - jött oda hozzám Dávid.

A telefonjában megnyitotta a gallériáját, és rányomot a legelső fényképre. A kèpen tökéletesen látszik Ádám és a lány. Csókoloztak.

Megcsalt.

Sziasztok! Itt a következő rész! Remélem tetszik, és nem okoztam csalódást most se!
Ez volt az első és utolsó Kamilla szemszög! Amit eléggé nem sikerült megírni..
Csók💕:
Viksu1