Rossz fiú bevetésen

♡Hatodik♡

D E Á K  Á D Á M
---------------------------------------

Mikor kimásztam az ablakból visszanéztem Kamillára. Sírt. Miért sír? Vissza menjek hozzá? Végül nem másztam vissza az ablakba, bementem a folyósóra. Lepacsiztam Dáviddal aki a terem előtt állt, ahol Kamilla van bezárva.

-Tesó, hát te, hogy hogy itt vagy? Nem bent kéne lenned? - kérdezte döbbenten.

-Kimásztam az ablakon. - vontam meg a válam. Hirtelen beugrott. - Te zártál be mi? - néztem rá komolyan.

-Én? Én ugyan nem. Sose tennék ilyet! - tartotta vissza a kitörésre készülő nevetését.

-Hol a kulcs? - kérdeztem komolyan.

-Haver, ha most látnád az arcod. -mondta nevetve. - Ne legyél már ennyire ünneprontó. - csóválta nevetve a fejét.

-Utoljára kérdezem Dávid! Hol van a kulcs? - sziszegtem dühösen.

-Jézusom mi van veled? - ijedt meg. - Itt van tessék! - adta a kezembe a kulcsot és elment.

Azonnal kinyitottam az ajtót és Kamillához léptem, aki a földön ült és szipogott.

-Gyere! - nyujtottam ki a kezem, hogy felhúzzam.

-Kösz, de inkább felkelek magamtól. Nem bírnál el. - motyogta.

-Mi az, hogy nem bírnálak el? Olyan könnyű vagy, hogy meg a hangya is elbírna! Ne legyél már butus, és add ide a kezed! - néztem mélyen a szemébe.

-Köszönöm. - motyogta.

Megfogta a kezem és felhúztam. Kicsit túl nagy lett a lendület. Pár centi választotta el ajkainkat. Mosolyogva néztem a szemébe, míg ő a számra pillantott. Mélyen beszívta a levegőt, és lassan kifújta.

-Mièrt? - kérdezte.

-Azért mert én..

-Olyan választ szeretnék, amiben nem magad áldod! - szólt közbe.

-Tudod, hiába játszom az egoistát, attól nekem sincs tökéletes életem. Nem is akartam egoista lenni. De mindegy, nem fontos. - mosolyodtam el hamisan.

-Nem akarok ítélkezni, de nem úgy nézel ki, mint akinek ne lenne tökéletes élete. Van egy szerető családod, vannak barátaid, jól nézel ki, megvan neked mindened. Tökéletes életed van. - mondta halkan.

-Vagy csak úgy látszik, mintha tökéletes életem lenne. De nem az. Senkinek sincs tökéletes élete. Ezt jegyezd meg. - mosolyogtam rá halványan, majd otthagytam.

-Tudod.. - szólt utánam. - Mindegy. - legyintett lemondóan.

♡♡♡♡♡♡♡♡

-Megjöttem! - dobtam le a földre a táskám.

-Ádám! - futott nekem Lili és a nyakamba ugrott. - Képzeld, itthon maradtam ma, hogy hamarabb tudjak veled menni pizzázni. - vigyorgott.

-Ezért kihagytad a napot? - néztem rá dühösen.

-Anya mondta, hogy maradjak itthon. - mutatott a nappaliban ülő anyura.

-Tudod mit? Menj készülődj oké? - mosolyogtam rá.

-Oki! - vigyorgott és megpuszilta az arcom.

Bementem a nappaliba anyuhoz, aki aggódva tekintett rám.

-Szia. - mosolyodott el hamisan.

-Szia, hogy vagy? - kérdeztem suttogva és leültem mellé.

-Fogalmam sincs. - nézett maga elé. - Ádám, kérlek vigyázzatok magatokra! Oké? - emelte rám könnyes tekintetét.

-Anya, nyugi. Vigyázok Lilire és Rád. Szeretném, ha te is jönnél velünk. - szorítottam meg bátorítóan a kezét.

-Annyi munkám van még.. - sóhajtott.

-A munka rá ér. - legyintettem. -Kell neked is egy kis kikapcsolódás. - mosolyogtam rá.

-Köszönöm! - ölelt meg.

Sziasztok! Igen igen! Összeszedtem magam. Újra folytatom a részeket. Remélem tetszik nektek!
Véleményeteket várom!
Puszi❤❤:
Viksu1