Örökké a miénk marad / novellák

Page one of 365

PAGE ONE OF 365

Szeptemberben azt ígérte, nem fog itt hagyni.

Azt ígérte, örökké velem lesz.

Azt ígérte, szeretni fog.

Októberben aztán Ashton elment és nem hagyott maga mögött mást, csak egy hatalmas kavart. Közepén egy összetört szívvel. Az én összetört szívemmel.

Azt hittem, a mi történetünk egy tündérmese.

Azt hittem, sohasem ér véget.

Azt hittem, hogy az életem tökéletes.

Ashton hibátlanná varázsolta a szívemet, aztán hat hónap után darabjaira tépte. Mikroszkópikus, összeszedhetetlen darabokra.

Novemberben próbáltam újra egyesíteni a darabokat. De a kicsit részletek hiányoztak. A lelkem. Hiányzott a lelkem, ami a szívemmel együtt roncsolódott.

Decemberben kiderült, hogy Ash újra Bostonba költözik, mert kirúgták az egyetemről. Tisztán emlékszem, hogy amikor három hónap után újra találkoztunk, mennyire szépen hullott a hó. Éppen hazafelé tartottam, amikor egy ismerős arc jött velem szemben. Tudom, hogy látott. Tudom, hogy tudta: ott vagyok és én vagyok. De köszönés nélkül elsétált mellettem. Újra idegenek voltunk, úgy mint a megismerkedésünk előtt. Fájt, hogy újra egyedül lettem.

Januárban randizni kezdtem valakivel. Úgy hívták, hogy Taylor. Kedves srác volt a maga módján, de voltak furcsa szokásai. Például nem mehettünk olyan étterembe, ahol tengeri halakat vagy kagylókat szolgálnak fel, mert ő sajnálta a "szegény állatokat". Mellesleg mindig én mentem hozzá, ő sosem akart feljönni az én lakásomba. Úgy éreztem, hogy Taylor azt akarja, hogy az élete része legyek, de ő nem akar az én életem része lenni.

A szívem akkor már tudott valamit, ami az agyam nem. Még a hónap közepén összejöttem Taylor-rel, de csak a felejtés miatt. Egy rohadt hazudozó vagyok, nem? ((de))

Februárban végre sikerült belátnia az agyamnak, hogy Ash, vagyis... Ashton nélkül túlságosan egyedül vagyok. Igaz, Taylor mellettem volt, támogatott mindenben, amiben csak tudott (és nem volt köze a családomhoz - ugyanis elég nehezen viselte őket - ),de Ashton hiánya már szinte belülről égetett. Marianne szerint felvették arra az egyetemre, ahová én is járok, de akkor még egyszer sem láttam. Titokban reméltem, hogy egyszer újra látjuk egymást.

Egy héttel később, amikor kisebb kihagyás után újra elkezdtem bejárni az előadásokra, feltűnt, hogy Ashton szinte az összes órát felvette, amit én is.

Márciusban túlságosan önzőnek tartottam magam ahhoz, hogy Taylor-rel elhitessem a szerelmem, így szakítottam vele. Kicsit nehezen viselte, hogy egy olyan fiú miatt hagyom őt el, aki fél éve összetörte a szívem. A hónap második felében Marianne-vel egy hosszas beszélgetés után végre rájöttem, hogy talán beszélnem kéne Ashton-nal és végleg lezárni a kapcsolatunkat.

Azonban képtelen voltam megtenni. Minden este, lefekvés előtt írtam neki egy rövid üzenetet arról, hogy lehet mégis meg kéne beszélnünk a dolgokat. Azonban egyszer sem küldtem el az sms-t. Gyáva voltam? ((igen))

Április elején újból egymásba botlottunk egy sarki bárban. Azt hiszem mind a kettőnk elég részeg volt ahhoz, hogy újra a másikhoz szóljon. Nem emlékeztem utána arra az estére, de néha álmaimban felvillant egy-egy ismerős kép, amiktől rázott a hideg.

Ash arca olyan közel az enyémhez, amennyire lehet.

Két whiskey-vel teli pohár a pulton.

Egy kéz, ami a meztelen vállamat simogatja.