AMIT SOHA NEM FELEJTESZ
KÉTSZÁZKILENCEDIK KEZELÉS
robbanások zaja, hatalmas porfelhő, rengeteg vér
– Űzd el a gondolataidat! – ordít rám a velem szemben ülő férfi.
– Nem tudom.
csontok, belső szervek, hullák
– Igyekezz jobban! – Dr. Jenks kihúzza az íróasztal legfelső fiókját és kiemel belőle egy dobozt. Kinyitja, kivesz belőle egy fehér tablettát és a kezembe nyomja. Fog egy átlátszó, üveg poharat, tölt bele egy kis vizet és leteszi elém az asztalra. Beveszem a számba a tablettát és a poharat a számhoz emelve, lenyelem. Érzem ahogy a keserű íze szétterjed a szájüregemben.
asztal mellé fektetett hullák, sáros ételek, véres evőeszközök
– Kézzel ettem – suttogom, de aztán elhallgatottok, mert elfog a hányinger és szédülni kezdek.
– Küzdj ellene! Ne hagyd, hogy felülkerekedjen rajtad! Győzd le a gondolataidat! – dühös morgás szakad fel a torkomból. Megrázom a fejem.
– Nem tudom. Nem érti? Képtelen vagyok rá! Annyira fáj... Felemészt belülről – minél többet beszélek, annál halkabb vagyok és annál több könny szökik a szemembe. Durva mozdulattal letörlöm a könnycseppeket. Egy férfi nem sír.
Dr. Jenks sóhajt és áthajolva a papírok felett az arcát az enyém felé közelíti.
– Most menj haza. Holnap találkozunk! – meglepődök. Talán már menthetetlen eset vagyok?
– Menjek el?
– Igen. Pihend ki magad. Neked és nekem is gondolkodnom kell. Mint mondtam, holnap találkozunk.
Felállok. Betolom a széket, amitől recseg a padló. Kinyitom az ajtót. Kilépek a teremből és ismét úgy érzem, mintha egy idegen helyen lennék.
Tömeg, haldokló tömeg. Régi barátok. Halottan.
– Túl sokat veszetettem – motyogom, majd kimegyek az utcára. Elvegyülök a tömegben.
KÉTSZÁZTIZEDIK KEZELÉS
– Hogy van ma, Mr. Folks?
– Remekül. Köszönöm Mr. Jenks! – válaszolok a dokinak.
– Milyen volt az estéje? – ahogy megszólalok, valamit írni kezd az előtte lévő papírra.
– Este elmentem moziba – hazudtam.
– Mit nézett? – fordult felém érdeklődve Dr. Jenks. Erre mit válaszoljak?
– Egy – elakadtam. Hirtelen azt akartam mondani, hogy egy akciófilmet, de inkább korrigáltam magam. – romantikus filmet.
– Egyedül nézte? – ferde pillanatást vetett rám a doki. Nem hisz nekem. Nem csodálom, rémesen hazudok.
– Igen – újabb hazugság. Hazugság hazugság hátán. Talán ezek alatt a hazugságok alatt megbújik valahol az igazság? A doktor nem mond erre semmit, csak szorgosan jegyzetel valamit.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Örökké a miénk marad / novellák
Kısa Hikaye„A mi történetünk nem akkor kezdődött, mint mindenki másé. Nekünk még bőven az előtt elkezdődött. Emlékszem minden egyes pillanatra. Minden érintésre, minden szóra. Emlékszem mindenre." Amatőr novelláim gyűjteménye: - Örökké a miénk marad - Bárcsak ...
