Altora

Altora - 8. Rész

  Amint kezdte elhagyni az erdőt, Altora paták dobogásának hangját kezdte hallani. Elindult a hangok forrása felé. Nem sokáig kellett mennie, pár méterrel azután kiért egy jól látható ösvényre, ami egy katonák és néhány áru szállító kocsi által volt használva. A gyakori járőrözés miatt itt biztonságban tudták hordani a kastélyba és a kastélyon kívül fekvő faluba az élelmet és más árucikkeket. Nem is kellett sok, észre vették Altorát az őrök, akik meglepődve ámultak a lányon. Nem mindennapi látvány hogy bárki előbukkanjon abból az erdőből. Nem tétováztak, odamentek hozzá hogy kiderítsék ki is ő.
-Mi a neved?
-Altora vagyok
-Apád, Anyád neve? Ők hol vannak? Mit kószálsz itt? -ostorozták kérdésekkel.
-Már egyedül vagyok. Nincs célom, csak járom a világot, menekülve magam elől.
Az őrök értetlenkedve néztek egymásra, majd az egyikük szólt:
- Ez nem közút... Nem járhat itt minden jöttment, ez a szabály. Elviszlek a várba, eszel egyet majd elmondod ki vagy és hogy kerültél ide jó?
Altora nem szólt semmit, de nem is ellenkezett. Már elmúlt pár napja, hogy utoljára evett, úgyhogy egy ilyen alkalmat nem utasíthatott vissza.

Nem beszéltek az úton. Mire a várkapuhoz értek, a nap már érte a messzi fák lombját, úgyhogy nemsokára minden élet kihal a várfalon kívül és belül is. A Király nem engedett a parancsból, sötétedés után nincs kegyelem senkinek.
Ennek tudatában a járőr saját házába vitte Altorát, ahol a felesége nagyot nézett.
-Ki ez??? - kérdezte megvetően
-Nyugodj le asszony, az erdőből jött elő ez a lány és nincs máshova ahova vigyem. Elengedni nem tudom, mert tilosban járt, tömlöcöt még nem érdemel, a király elé meg nem vihetem, mert ilyen későn a fejemet venné.
Az asszony nem is mondott semmit, látszólag kielégítette a férje válasza.
-Mond honnan jöttél?
-Az erdő tulsó részéről
-Ne bolondozz! - nevetett fel az őr - hogy te? Átmentél azon az erdőn? Még a király katonái sem merik oda betenni a lábukat!
Altora nem szólt semmit, csak törte a kenyeret és ette a főzeléket.
-De ha igazat is beszélsz -folytatta az őr- miért jöttél ilyen messze?
Nyelt egyet a lány, majd megszólalt.
-Anyám születésemkor meghalt(nem mondta el a teljes igazságot, úgysem hitte volna el) apám nevelt fel, majd az erdőbe költöztünk egy csendes helyre. Egyik nap vadászatkor apámat megölte egy vadállat. Azóta járom az erdőt. Éshát... Most itt vagyok
-Szegény pára...
-Ami történt megtörtént... Anyám jobb helyen van, apám sem szenvedett sokat.
-Ezt hogy érted?
Altora nem válaszolt. Pár perc csend után az őr megszólalt:
-Holnap reggel elmegyünk a Királyhoz és elmondod neki is mindezt. Ő majd eldönti mi lesz veled. Talán egy kis bírságot kapsz, max pár vesszőt. Reméljük a legjobbakat.

Altora az éjjelt a földön töltötte. Egy kevés szalma és egy gyapjú takaró melegítette. Nem aludt sokat, volt ideje gondolkodni azon hogy mit is fog mondani reggel.

Reggel az őrnek ébresztenie sem kellett. Altora már fent volt és az ablakon keresztül nézte az előtte magasuló várfalat.
-Senkit nem láttam még így bámulni egy kőfalat -szólt az őr, mire Altora kissé megszeppenve felszökött.
-Nemsokára indulunk, mosakodj meg.
5-10 perc után készen is volt. Az őr elől ment, hátamögött Altora.
-Mikor a királyhoz érünk meghajolsz. Mikor vele beszélsz, lehajtod a fejed, és Uram Királyomot mondassz minden előtt. Bármilyen döntést is hoz, megköszönöd nagylelkűségét. Megértetted?
-Igen
-Akkor jó.
A kastély a vár közepén volt, nagy kapu védte a belső udvarházat, számtalan őr társaságában.
Megszámlálhatatlanul sok lépcső vezetett fel a trónteremig. Az őr a vége fele már kapkodta a levegőt, pedig a király emberei mind nagyszerű, kemény kiképzést kaptak gyerek koruk óta. Altora meg se mukkant egész végig. A tróntermet 2 hatalmas szobor védte. Ezek a szobrok jelképezték a Király sérthetetlenségés és hatalmát. Volt valami különleges bennük, mintha élnének. De ezt talán csak Altora érezte.
A Királyhoz érve az őr meghajolt. Altora kicsit megszeppent, de végül ő is megtette ezt. A Király elmosolyodott amikor meglátta milyen esetlenül próbálta utánozni az őr meghajlását.
-Nem vagy ide valósi ugye?
Altora nem válaszolt, próbálta összeszedni a gondolatait.
-Nem harapok... Lehet hogy úgy tűnik, de nem vagyok én szívtelen. 12 gyermek apja és több ezer ember ura vagyok. Ha kegyetlen lennék, szerinted itt ülnék én?
Ekkor a Király felállt trónjáról és elindult Altora felé. Amikor odaért, így szólt:
-Leányom. Mi a neved? Honnan jöttél?
Lehajtott fejjel válaszolt:
-Uram Királyom, Altora vagyok. Az erdőn túlról, hol pár éve járvány dúlt.
-És egyedül átjöttél azon az erdőn?
-Uram Királyom, igen. Nincs senkim már.
-Értem... Miért állsz itt előttem pontosan?
-Uram Királyom... Az erdőből kilépve egy útra tévedtem ahhol járnom nem szabadott volna. Embered kedvesen elvitt magához, hogy az éjjelt ne kint töltsem.
-Bíztosítlak róla hogy ez az ember kedvességéért és Királyhoz való hűségéért jutalmat fog kapni.
-Uram Királyom, köszönöm.
-Hmmm... De mi legyen veled? Mit gondolsz? Mit érdemelsz?
-Pénzem nincs... De a vesszőt azt bírom.
-Mit felejtettél el? - kérdezte a király gúnyosan
-U-uram Királyom, sajnálom.
-Nincs miért... Már úgyis kezdem unni ezt az egész túl-tisztelést. Szólíts Heraldnak.
-Köszönöm... Megtisztel vele... Herald.
-Szóval jól bírod a vesszőt? És a botot?
-Bottal még nem kaptam... De ha ez a döntése...
A Király hangosan felnevetett.
-Nem vagy te semmi... Idepottyansz véletlenül, aztán eltűrnéd azt is ha gerendákkal vernének. Mások az életükért könyörögnének hogy engedjem el őket mert nem tudták hogy törvényt szegnek. Mi van veled te lány? Beteg vagy?
Altora felnézett a Királyra, majd belenézett tűzben égő szemével a Király szemébe.
-Uram Királyom! Herald! Elvesztettem mindenemet mi kedves nekem. Ha az életem kerül is abba hogy tilosban jártam, az sem fájna annyira mint az eddig történtek.
A Király meglátva Altora belső szenvedését és tűzben égő szemét, egyik tanácsosához és intézőjéhez szólt:
-Szeretném ha ez a lány, Altora itt maradna a Kastélyban egy ideig, és ha megmutatja hogy hasznos tud lenni, akkor maradjon is itt egész életében.
-Uram Királyom, igenis! -válszolt a tanácsos.

-Nem tudom miért... De látom a szemedben hogy te más vagy. Erősebb vagy mint mutatod. És ezt az erőt szeretném ha megmutatnád nekem egyszer.
-Lehetetlent kér Uram! - Szólt Altora
-Ugyancsak? Meglátjuk...

Ekkor a Király visszaült trónjába és elküldte Altorát pár szolgálóval, hogy szolgáljanak neki legközelebbi találkozásukig.
-Meglátjuk... Meglátjuk...