Gyönyörű tévedés - Szalai Ádám

00. Valami nem változik

-Jázmin, segíts – hallottam meg Ádám kiáltását a szobából, mire megráztam a fejemet és a fürdőszobából kiszaladva ott várt Ádám a kezébe a csokornyakkendője és egy darab papír. Meg se kérdeztem mi bántja sőt felém se nézett mindvégig a papírt bámulta így közelebb léptem felé és a másik kezéből elvettem a csokornyakkendőt és az ing nyakát megigazítottam, hogy fel tudjam tenni a nyakkendőt.

-Meghalnál nélkülem – szólaltam meg és egy mosollyal nyomtam az arcára egy puszit, ami furcsa módon most nem szúrt. Kivételesen megborotválkozott pedig nagyon utál, jobban szereti a borostát.

-Már meghaltam nélküled, de te újjá élesztettél –nézett fel rám egy mosollyal és végig nézett rajtam, mire a papír kiesett a kezéből. -Ugye tudod, hogy nem te vagy a menyasszony? - kezeit a derekamra tette és közelebb vont magához,hogy ajkait az ajkaimra szorítsa. Kezeimet a nyaka köré fontam és azonnal visszacsókoltam míg Szalai egyik kezét a vállamra simította és a ruhám vállpántját lökte le a vállamról.

-Van időnk? - toltam el az arcomat nevetve, mire egy puszit nyomott az orrom hegyére.

-A világ összes ideje a miénk – miután válaszolt ismét megcsókolt és nekem épp elég volt, hogy elgyengüljek és engedjek a csábításnak. Lehet, hogy kint már készülődnek az esküvőre, ami nem sokára elkezdődik, de mi itt vagyunk és túl nagy a köztünk lévő szexuális feszültség.

Ádám lesöpörte a vállamról a pántot és a helyét csókokkal hintette be míg én szétszedtem a nyakkendőt aztán az ingén a gombokat szedtem szét.

-Szeretlek – nézett rám egy mosollyal, mire azonnal megcsókoltam.

-Csináld, és tedd be, ez az utolsó lehetőségünk – vágtam rá mikor elhúzódunk, mire Ádám nevetve bólintott. Valójában az utóbbi időben nagyon nehezen tudtunk egymással foglalkozni, mióta megszületett a kislányunk, Mira. Azóta, ha egy kicsit kettesbe akartunk lenni, akkor csak egymás mellett aludtunk annyira kifárasztottak minket a gyerekek és Ádámnak ott voltak a meccsei.

Sose volt egy perc nyugtunk se, de most itt vagyunk, együtt és nincsenek gyerekek. Muszáj kihasználnunk, ezt a pillantott.

Pár perccel később már Ádám meztelen mellkasán feküdtem míg Ádám gondosan betakart.

-Szeretlek – mosolyogtam rá, mire lehajolva hozzám egy csókot nyomott a fejem búbjára.

-Bocsi, próbáltam vigyázni a hajadra – kezdett elmentegetőzni, de azonnal megráztam a fejem.

-Van még időnk – válaszoltam vigyorogva, mire az ajtó irányából hangos kopácsolás hallatszott ki.

Vagy még sincs időnk.

-Takarodjatok kifelé, vadbarmok – hallottam meg legjobb barátnőm kiáltását, mire Ádám azonnal nevetni kezdett.

-Egy percre azt hittem a húgom az – vakargatta a homlokát vigyorogva Ádám, mire megforgattam a szemem. Két évvel ezelőtt fogalmam sem volt arról, hogy Ádámnak a fiú testvérein kívül van egy kishúga, de aztán bemutatott a családnak és kiderült,hogy Szalai Zsófia a család legkisebb gyereke, akit Ádám úgy félt, mint egy hímes tojást. Szegény, Zsófit már én sajnálom, mivel a bátyja még a napfényre se engedné ki.

-Készülődjünk – csaptam a mellkasára vigyorogva,mire Ádám sóhajtott és a fejét a párnára hajtotta.

-Gyurcsó megharagudna, ha nem lennék a tanúja? -kérdezett rá szenvedve miközben felültem és a fehérneműimet húztam magamra.

-Gyurcsó nem, de Friderika megfojtana – válaszoltam és felé néztem vigyorogva, mire egy hatalmasat sóhajtott. -Te vállaltad el, hapsikám – néztem rá ismét vigyorogva és miután felvettem a ruhámat a földről, hogy magamra rángassam újra. Viszont mikor a két pántban bújtam volna bele a pántok nem volt a helyén, sőt egyáltalán nem voltak a ruhán. -Ádám – néztem rá, aki nagy nehezen felkelt és meztelenül lépkedett az eldobált ruhákhoz így ajkaimba harapva pillantottam meg kerek popsiját ahogy lehajol az elveszett alsójáért. Francban veled, Szalai Ádám!