Gyönyörű tévedés - Szalai Ádám

02. Mikor melletted vagyok

A napok csak záporoztak el mellettünk, mindennap ugyanúgy alakult, míg Ádám edzésen volt addig Mirával csajos napot tartottunk aztán délutánra Zsombor csatlakozott hozzánk, és mikor Ádám megérkezett, akkor elérkezett az úgy nevezett „apa- idő" mikor a gyerekek az apjuk nyakán lógtak így én nyugodtan el tudtam készíteni a vacsorát. Semmi újdonság, semmi meglepetés, minden ugyanolyan, mint egy normális családnál. Néha már unalmas, de nem tudom megunni az anyaságot és azt se tudom megunni, hogy Ádám mindennap elmeséli az edzéseit, mert az, hogy elmeséli igenis jelent valamit. Azt, hogy együtt vagyunk. Együtt vagyunk a szomorúságban, a boldogságban és még az unalomban is.

Tiszta szappanopera lehetne, csak nincs megcsalás és gyilkolás.

-És boldogan éltek míg meg nem haltak - fejeztem be a mesét és egy puszit nyomtam Mira feje tetejére, aki már a mese felénél elaludt. Majd holnap meghallgatja a végét is a mesének.

Mellesleg a Hófehérkét olvastam neki, ami most a nagy kedvence.

Óvatosan felálltam az ágyáról és a könyvet a játszó asztalára tettem, ahol a rajzművei vannak és lassú léptekkel kisettenkedtem a szobájából egy hang nélkül. Persze előtte magammal vittem a bébi figyelőt hisz lehet, hogy két éves,de nagyon jó kis szerkezet.

Az ajtót óvatosan becsuktam és a lépcső felé mentem mivel a nappaliban még két nagy gyerek néz mesét és még őket is ágyba kell bújtatni. Egyiket nem lesz nehéz, de a másik makacs és inkább elalszik holnap reggel, minthogy felmenjen aludni,hogy kipihenje magát, míg az előbbi valószínűleg nehezen tudja nyitva hagyni a szemét. Igen, az előbbi  az a fiam.

-Mire elaludt - léptem a nappaliban és a két fiú felém nézett, de aztán újra a tévére. -Gyerünk, holnap iskola- álltam a tévé elé és kikapcsoltam a tévét, mire Zsombor felpattant a kanapéra és ugrálni kezdett.

-Apa megígérte megnézhetem - vágta rá dühösen Zsombor, mire kérdően Ádámra néztem.

-Holnap iskola és te megengedted neki? - kérdeztem miközben a kezeimet összefontam a mellemet, mire Ádám bólintott. -Miért van az, hogy amit én nem engedek meg a gyereknek azt te megengeded? - itt már nem csak a tévéről beszéltem, hanem az összes többi tiltásról, amit megtiltom Zsombornak, de Ádám folyton felrúgja a szabályokat és megengedi neki. Például, ha nem eszik vacsorát,akkor nincs édesség, na múltkor vacsora előtt fifizás közben tömték magukba a cukorkát, illetve a csokit. Vagy például a házba nincs focilabdázás szabály, amit szintén megenged Ádám Zsombornak. Bármit mondok azt Ádám felrúgja és ő mást mond.

-Alvás - mondtam határozottan és a lépcső felé böktem.

-Nem, megígértem neki - állt fel Ádám és a távirányítóval bekapcsolta a tévét.

-Egy kis felelősség lehetne benned, Ádám! Holnap iskolában megy és így is nehezen ébred - válaszoltam, de csak megforgatta a szemét.

-Egy mese nem oszt nem szoroz, ha nem nézi meg, akkor is ugyanolyan nehezen fog ébredni, mint máskor - válaszolta, de csak megforgattam a szemeimet.

-Miért nem tudsz egyetérteni velem valamibe? Közösen neveljük a gyerekeket, nem külön .- vágtam rá.

-Miért a gyerek előtt kell hisztériáznod? -kérdezett vissza dühösen Ádám és a szavai pofon csaptak. Én hisztériázok? Ő benne nincs egy fikarcnyi felelősség se!

-Jó, gyere ki a teraszra, most - vágtam rá és az ajtó felé mentem, és Ádám követett, de mielőtt kimentem Zsomborra néztem. -Mire visszajövünk csukott szemmel szeretnélek látni a szobádban - néztem Zsomborra, aki megforgatta a szemét és kikapcsolta a televíziót, de Ádám jelent meg mögöttem.