Több, mint rajztanár

Mi a francot keres ez itt?!

Gyűlölöm a hétfőket. Mindig azt jelzik számomra, hogy egy újabb nyomorúságos hét vár rám. Tegnap Flegma Létra nem kímélt: virágos kertet kellett rajzolnom. Ez a rajzom is óvodásra sikeredett. Megunta a bénázásomat és a kezemet fogva tanított rajzolni. Persze mikor befejeztünk egy nyomorultra sikeredett rózsát, ellöktem magamtól, de ő csak nevetett.
"-Hozzám fogsz szokni-mondta.-Muszáj lesz, mert csak így tudok segíteni. Rossz nézni, amit csinálsz.
-Nem lehet mindenki Picasso-morogtam."
Fáradtan kikeltem az ágyamból, majd felvettem a kék Rammsteines pulcsimat és egy fekete farmert.  Ettem egy szendvicset, majd az iskolatáskámat felkapva indultam suliba. Kissé hűvös volt, fújt a szél. Mikor beértem, köszöntem Conny-nak és a helyemre ülve vártam az ítéletem: a rajzórát. Bejött Chale Bee és mögötte egy új tanuló...mi a franc?! Andy állt a tanár mellett. Ez mégis mi a francot keres itt?!
-Ő itt Michael. Brazíliából költöztek ide. Szeretném, ha kedvesen bánnátok vele!
-Ch..nálam nem ezt mondta-dünnyögtem.
-Valami baja van Theresa?
-Semmi tanár úr. Folytassa kérem!
-Theresa mellett van még egy szabad hely. Vigyázz vele, veszélyes és agresszív ember. Nem barátkoznék vele a helyedben.
-Bocsásson meg, de én is itt vagyok!-csattantam fel. A tanár elengedte a füle mellett a megjegyzést, majd az új helyére zavarta Andyt. Ő leült a mellettem lévő padba és rám kacsintott. Felvont szemöldökkel néztem vissza. Próbáltam megkérdezni, hogy mi a francot keres itt, miért Michaelnek hívatja magát és mondani, hogy húzzon el a francba, mert senkit sem érdekel a cirkusza. De a tanár gyorsabban szólalt meg.
-Ma csendéletet fogunk festeni. Vegyétek elő a felszerelést és lássatok hozzá a kihelyezett gyümölcsös tál festéséhez! Theresa! Adj Michaelnek festéket! Neked úgysincs rá szükséged, hiszen gyűjtöd az egyeseket rajzból, nem?-az osztály megvető mosolyjal bámult.
-Kettő is van nálam. És képzelje, rekordot szeretnék állítani-kacsintottam. Elfojtott röhögést hallottam magam mellett, és én is alig tudtam nem nevetni.
-Ne szájaljál vissza!
-Bocsánat tanár úr!-tettettem megbánást, de a hangomban nevetés bujkált. Adtam Andynek festéket, majd én is a sajátomat használva nekikezdtem a munkának. Festettem egy kék tálat talppal, majd egy piros, egy kék és két narancssárga foltot rajzoltam rá. A piros egy alma, a kék egy szilva és a két narancssárga két barack volt. Megvártam, míg megszárad a festék és utána rajzoltam rájuk zöld vonalakat szárakként és levelekként. Hirtelen csengettek is. Gyorsan véget ért ez az óra! Chale Bee körbejárt a teremben és mindenkinek ötöst adott, még Andynek is. Felettem megállt, majd hosszasan bámulta a remekművem.
-Mivel gyűjtöd az egyeseket, kapsz egyet a feleselésedre, de most megerőltetted magad, így ez a munkád lehet kettes-ráírta a jegyet, majd visszament az asztalához. Boldogan felpattantam. Kettest kaptam!! Kettest!! Elraktam a holmimat és az örömtől felpörögve hagytam el a termet. Conny kint várt, majd elindultunk volna a következő terembe....ja, ha meg nem látom, hogy Andy is jön velünk. Megálltam és felvont szemöldökkel néztem rá. Elszállt az örömöm. Megragadtam a karját és húzni kezdtem a tetőterasz felé. Talán rosszul teszem, hogy a rejtekhelyem felé vezetem ezt a barmot, de jobb nem jutott eszembe. A ledermedt Connyt is húztam magammal. Mikor kiértünk a teraszra, becsuktam az ajtót és szembefordultam Andyvel.
-Te mégis mi a francot csinálsz itt? Nem is Michaelnek hívnak, te barom!-dühöngtem, mint egy gyerek.
-Szerinted mit csinálok? Azért vagyok itt, hogy megnézzem, mennyit változott Chale az elmúlt kilenc évben.
-Téged is ő tanított?-döbbentem meg.-Ebbe a suliba jártál?
-Aha. Nem mondtam még?
-Öhm, bocsi, Theresa, ő a barátod?-kérdezte hirtelen Conny.
-Deho...
-Igen. Úgyhogy leszállhatsz róla-karolt át Andy.
-Dehogy vagy a barátom!-próbáltam leszedni magamról, de erősen karolt.
-Te ki vagy?-kérdezte Létra Connytól.
-Conny Hills, Theresa haverja.
-Te ilyenekkel haverkodsz?-nézett rám. Láttam, hogy Conny elvörösödik dühében, de gyengébb volt, mint a tanárom.
-Nehogy megmondd már, hogy kikkel barátkozzak! Amúgyis, ha figyeltél volna, gyűlöl engem az osztályom. Láthattad, hogy megvető pillantásokkal néznek rám. Nem tudom, hogy mi a francnak jöttél ide, de ha segíteni akarsz nekem, akkor figyeld meg a környezetem, ne pedig magaddal törődj Michael!-bújtam ki a keze alól és kihajoltam a korláton. Az emberek nyugodtan beszélgettek és élvezték az életet. Nekem meg ezzel a két barommal kell szenvednem. Létra és Conny két oldalról mellém jöttek és ők is a tömeget nézték.
-Meddig maradsz?-kérdeztem. Gyűlöltem azt az idiótát, de nem akartam, hogy elmenjen. Hiszen ő volt a másik ember, aki nem utált az iskolában.
-Ameddig akarod-kacsintott felém.
-Idióta-forgattam a szemem.-De hogyan sikerült bejutnod a suliba?
-Chale-nek a kedvenc tanítványa voltam. Csak más névvel mutatkoztam be, és kész.
-Nem nézel ki 16-nak.
-Most akkor mi a neved?-szólalt meg Conny.
-Michael-feleltük egyszerre Flegma Létrával. Összenéztünk és akaratlanul is elnevettem magam.
-Na, menjünk vissza, mert csengettek-indultam meg az ajtó felé. A srácok jöttek velem. A lépcsőn lemenve senkit sem láttam a folyosón. Iparkodva siettem a terem felé. Észrevettem, hogy csak Conny jön utánam. Andy a főbejárat felé ment.-Te nem jössz?
-Nem gondolhatod, hogy újra járom a gimit! Amúgy sem érek rá. Mennem kell a srácokhoz. Majd délután találkozunk!-dobott egy puszit.
-Hülye-morogtam.
Besitettünk órára, majd bocsánatkérések közepette leültünk a helyünkre.

                        **********

-Szép volt!-tapsolt meg Dereck. A RHCP-től befejeztem a By the Way-t, majd magam mellé tettem a basszusgitárt és Dereckre néztem.
-Köszi-vigyorogtam. Egymás szemébe néztünk, majd gondolkozni kezdtem. Honnan ismerős nekem ennyire? Miért tudtuk egyszerre, hogy hogyan fogjunk kezet? Nem emlékszem, hogy haverok lettünk volna.-Kérdezhetek valamit?
-Persze-ment el pakolászni a pult mögé. Ma sem volt senki a boltban.
-Mi már találkoztunk korábban?
-Gondoltam, hogy egyszer majd megkérdezed-fordult felém.-Emlékszel még Elisa-ra? A pasija voltam.
Elszorult a torkom. A nővérem volt Elisa. Hogyisne emlékeznék rá! Emlékszem, hogy egy karácsonykor Elisa hazahozta Dereck-et, de én az akkori barátnőmhöz mentem át játszani. A nővérem már hat éve meghalt. Dereckkel egy csók mellett a vállazással búcsúztak el.
Most már tudom.
-Nem felejtettem el a nővérem. Sosem tudnám elfelejteni. De még mindig fáj az emléke. Kérlek, most ne hozd szóba őt!
-Bocsi-láttam, hogy neki is kellemetlen a téma. Hiszen együtt voltak, mikor Elisa elment...
-Szerintem mára legyen ennyi-álltam fel és eltettem a gitárt.
-Oké. Szia Theresa!
-Szia Dereck!
Kiléptem az ajtón és a lemenő nap fényében szaladtam, hogy megnyugvást keressek a vérző lelkemnek.