Több, mint rajztanár

Az első rajzórám

A következő hét eseménytelen volt. A tanulós órákon tanultunk, rajzon pedig csütörtök kivételével minden nap kaptam egyest. Remek. A délutáni gitárpróbákat el kellett halasztani szombatra, mert Derecknek fontos dolga akadt.
Szombat reggel reggel ötkor sikerült kiszenvednem magam az ágyamból. Nem akartam félreérthető benyomást kelteni újdonsült magántanáromba, de ne gondoljon már parasztnak is, ha már egy pancsernek néz. A nappaliban terveztem a rajzolást, mivel nincsen otthon senki. Így takarításba kezdtem. Porszívóztam, ablakot pucoltam, rendet tettem, portalanítottam, két szóval kitettem magamért. Utána felvettem az új Linkin Parkos fehér pólómat egy kis piros shorttal és reggeliztem.
Reggel nyolckor ajtót nyitottam Andynek. Bevezettem a nappaliba, majd leültünk egymással szembe.
-Először is tisztáznám: pocsékul rajzolok, nincs önbizalmam ezen a téren és nagyon makacs vagyok. Így is vállalod a tanításomat?
-Egy kis nehézségtől nem hátrálok meg-húzta ki magát.
-Te tudod. Én szóltam-vontam vállat.-Mit rajzoljak?
-Először kezdjünk valami könnyebbel. Rajzolj egy fát!
Elkezdtem a munkát. Rajzoltam két vonalat törzsnek, majd egy lombkoronát. Olyan lett, mintha egy tehetséges óvodás rajzolta volna, nem egy másodikos gimnazista. Odaadtam a munkámat, majd Andy arcát fürkésztem. Mikor kezd el nevetni? De nem nevetett.
-Két dolgot vettem észre: az egyik az, hogy marokra fogod a ceruzát. (Perverzek vagytok, ha félreértitek! 😂😂) Ez még a kisebb gond. Úgy fogd a ceruzát, mintha egy villát fognál vagy mintha írnál!-megfogtam a ceruzát úgy, ahogy írás közben szoktam, majd rajzoltam még egy fát. Jobb lett, mint az előző, de akkor is gyerekes volt.-Látod? Máris jobb. A másik gond az, hogy látszik rajtad, hogy gyűlölöd, amit csinálsz. Fintort vágsz, ha rajzolnod kell, és kedvtelenül állsz a dologhoz. Tudom, hogy nem mindenkiből lesz Picasso, de gyakorlat teszi a mestert is.
-Ja, csak valahogy ez nálam nem érvényesül-morogtam.
-Hidd el, nem olyan rossz dolog a rajzolás! Csak kedv kell hozzá és türelem! Most rajzold le a gondolataidat!
A vérvörös-fehér basszusgitáron járt az eszem, hogy milyen lesz rajta játszani.
-Akarsz közben beszélgetni?-kérdezte Andy.
-Aha, beszélgessünk!-bólintottam.-Anya hogyan lépett kapcsolatba veled? Honnan ismeritek egymást? Miért segítesz rajtam?
-Egyszerre csak egyet!-nevetett.-Ha anyukád nem mondta el, akkor nem tartozik rád vagy csak később meséli el. Annyit elég tudnod, hogy nagyon jó barátok vagyunk az anyukáddal és közel áll a bandához. És azért segítek neked, mert Sandra lánya vagy. Ennyi.
-Mikor lett meg a jelenlegi csapatod?
-A banda? 2010-re lettünk meg teljesen, addig sokat cserélődtek a tagok. Ha akarod, egyszer eljöhetsz meghallgatni egy próbánkat. De csak akkor, ha jobban rajzolsz, mint most!
-Ez most egy ajánlat?-vontam fel a szemöldököm.
-Meglehet.
-Majd meglátom-folytottam el a mosolyomat. Most jobban megszemléltem Andyt. Fekete haj, íriszkék, csábító szempár, puha ajkak, tökéletes homlok, gondozott arc. Tuti, hogy a szívtipró szerepét vitte a sulijában is és a bandában is. Anya tuti azért vágott döbbent arcot, hogy nem hallottam erről a "nőcsábászról". De engem nem fog megszédíteni. Nem vagyok olyan. Mégis küszködök a vigyorgással.-Mikor alakult meg a banda?
-2006-ban hoztam létre két társammal, de ők 2008-ban kiszálltak. Azóta mások is jöttek, de nem maradtak sokáig-itt volt egy kis mosoly az arcán. Vagy csinált valamit a tagokkal vagy volt egy kedves emléke az egyik tagról.
-Jó, készen vagyok-fordítottam felé a művemet. Egy basszusgitározó lányt akart ábrázolni, de ha nem én rajzoltam volna, tuti, hogy nem mondanám meg, mi van a képen. Igazából nem lett annyira rossz. A lánynak ferde a feje, a gitárt nem is tartja rendesen, és elég érdekesre sikerült, ahogy ül egy széken.
-Ez egy táskáját szorongató, guggoló....lány?-kérdezte "profi" tanárom.
-Igen, pont az-forgattam a szemem.-Nem! Ez egy basszusgitár, az egy szék! De a lányt jól mondtad.
-Szóval tanulsz basszusgitározni?-kapott a szavamon.
-Ha minden igaz, ma lesz az első órám. De rendes gitáron tudok játszani, viszont tönkrement. Nem tudsz egy eladó gitárról?
-Nekem van egy, de nem használom. Kell?
-Csak úgy ingyen nem. Nem vagyok sutyerák. Mennyiért adod el?
-25 centért-nézett a szemembe kihívóan.
-Annyira keveset nem adok. 200 dollár?
-25 cent.
-100 dollár?
-25 cent.
-50 dollár?-vontam fel a szemöldököm.
-25 cent.
-De öcsém! Neked jelentett valamit az a gitár, 25 centért nem akarom elvenni tőled!-háborodtam fel.
-25 cent-zárta le a vitát.
-Akkor nem veszem meg-makacsoltam meg magam.
Nem válaszolt semmit. Kiszíneztem szürkére a művem hátterét, majd értékelésre várva nyújtottam a lapot tanárom felé.
-Őszinte legyek vagy adjak finomabb választ?
-Ne kertelj!
-Lesz mit javítanunk. Ha Chale Bee szemével nézem, tuti, hogy egyest adna erre. Már bocs.
-Nyugi. A héten is kaptam négyet.
-Négyet?-rökönyödött meg.-Már az első héten?
-Ja. Ráadásul az ofőm is. Igazán kedves tanár, mondhatom.
-Francba! Így meg fog buktatni!Minden nap jövök mostantól! Hétkötnap este hattól hétig, hétvégén pedig reggel nyolctól tízig.
-És a bandáddal mi lesz? Velük nem foglalkozol? És ha turnéra mentek?
-Maximum jössz velünk-vont vállat.
-Dehogy megyek! Nem lesz igazolásom három hónapról, plusz, ha nem tetszik a zenétek, akkor meg is fogok őrülni.
-Hidd el, ha ilyen stílusod van, mint a mostani, akkor tetszeni fognak a számaink-somolygott.
Hülye Andy. Honnan tudná ezt előre? Valami jós vagy mi? Ránéztem az órára. Negyed tíz volt. Andy is ezt tette. Felállt és én is követtem. Az ajtóban nekidőlt az ajtófélfának.
-Megjegyezted, hogy mikor jövök legközelebb?
-Ilyen csodálatos élményt nem lehet elfelejteni-feleltem ironikusan.
-Hidd el, egy hét után örülni fogsz nekem-kacsintott. Ez tényleg ilyen flegma??
-Menjél már Flegma Létra!-löktem rajta egyet. Ő viszont csak nevetett. Becsaptam az ajtót, majd leroskadtam a padlóra. Anya mégis ki a búbánatot szedett fel nekem rajztanárnak??

                        **********

A délután fél öt gyorsan eljött. A délelőtti pólóm maradt, de a nadrágot egy combközépig érő farmerra cseréltem. Mégis csak nyárias idő van szeptemberben! Imádott bakancsomat most nem vettem fel, helyette papucsban mentem. Most is voltak emerek az utcán, de még mindig átsiettek a túloldalra, ha megláttak. Pedig most a bakancsom sincs rajtam! Ch...Na mindegy. Elértem a rockboltot, ami nyitva volt este hatig. Benyitottam és nem lepődtem meg, hogy az eladón kívül nem volt senki a boltban. Dereck, mikor meglátott, elismerően végig nézett rajtam, majd leszedte a gitárt. Mikor a kezembe kaptam, sikítozni tudtam volna, mint egy kislány. Leültem a kikészített székre és feszült figyelemmel néztem másik magántanáromra.
-Ez egy négyhúros basszusgitár. Itt is úgy kell gitározni, mint a rendes gitáron, tudsz állítani a húrok feszességén, de annál mélyebb hangot kapsz, minnél jobban lazítod. Ha akarsz, maradhatsz ülve, de fel is állhatsz. Próbáld ki!
Ülve maradtam és megpengettem a húrokat. Tudtam, hogy az ujjaimat gyorsan tönkreteszi a gitár, így elhoztam a kedvenc, szerencsét hozó pengetőmet. Mivel basszusgitárra nem tudtam a kottát, felmentem netre és megkerestem az Ich will-t a Rammsteintől. Kétszer átfutottam a kottáját basszusgitáron, majd játszani kezdtem. Becsuktam a szemem és átengedtem magam a zenének. Végül letettem a gitárt és felnéztem a tanáromra.
-Szerintem nincs is mit tanítanom neked-nevetett.
-Ennyire profi lettem volna?
-Nagyon jó voltál-bólogatott.-Lehet egy kérésem?
-Persze.
-Eljössz szombatonként gitározni? Úgyis olyan unalmas itt dekkolni, mikor senki sem jön erre.
-Aha. Úgysincs jobb dolgom-vontam meg a vállam.
-Király! A végén még szponzorálni fogod a boltot!-csapta össze a tenyerét játékosan.
-Majd kiderül-nevettem.
Eljátszottam még a Linkin Parktól az In the End-et és az AC/DC-től a Thunderstruck-ot, majd elköszöntem Derecktől és hazamentem. Otthon még rajzoltam egy kicsit, de korán meguntam és aludni tértem.

Itt vagyok az új résszel! Az új könyvborítót Kittockam_89 készítette!