Több, mint rajztanár

Keserű könnyek

Nehéz volt taxit szerezni. Miután sikerült megtalálnunk (nagy nehezen) az esküvő pontos helyét, taxit fogtunk és útnak indultunk a repülőgéphez. Nagyon lassan haladtunk a forgalom miatt, minden perc óráknak tűnt. Azt a húsz percet alig tudtam végigülni. 10 percünk volt a gép felszállásáig. Gyorsan fizettünk a taxinak, majd rohantunk jegyet venni. Szerencsére volt félretett pénzem, így meg tudtam venni a jegyünket, bár Conny nehezen viselte, hogy az ő jegyét is én fizettem. A kapunál gyorsan végeztünk, hiszen szinte semmi nem volt nálunk pénzen és telefonon kívül. Ablak mellé kerültem, Conny pedig mellém. Három órás út vár ránk. Most is Andyn kattog az agyam. Annyira örülök, hogy Conny eljött velem! Egyedül nem bírtam volna megcsinálni. A vállára hajtottam a fejemet, és becsuktam a szemem. Conny először meglepődött, de utána óvatosan átkarolt. Nem is gondoltam volna, hogy izmos a karja. Éreztem kidagadó bicepszét az oldalamon. Sosem mondtam el, hogyan is néz ki Conny. Talán azért, mert nem is figyeltem meg eléggé. Résnyire kinyitottam a szemem, majd tanulmányozni kedztem az arcát. Kicsit szeplős a szeme alatt. Smaragdzöld szeme van, amit sokáig szemüveg takart, de mostanában már kontaklencsét hord. Szabályos orra van, a füle picit hegyes, az ajka kicsit repedezett. A feje tojás alakú, amiből sűrű, fekete haj nő. Ádámcsutkája kicsit kilátszik. A válla izmos, nyomja a fejem, de nem veszem el. Jó ez a baráti ölelés. Karja erős, és a mellkasa kidomborodik az izmoktól. Mikor lett ilyen izmos? Vagy csak én nem vettem észre? Hogy lehet egy ilyen helyes gyerek stréber? Jó, mondjuk én is az vagyok, hiába a vad külsőm.
-Köszönöm, hogy eljössz velem.
-Semmiség. A barátok megtesznek mindent egymásért-feleli könnyedén.
Ebben a pózban maradtunk, a gép felszállt, én pedig az izgalomtól és feszültségtől elálmosodtam, majd elaludtam.

**********

"-Tisztelt utasaink! Leszálláshoz készülünk! Kérem kapcsolják be az öveiket!"-ébredtem fel a hangosbemondóra.
Mivel nem kötöttük ki magunkat Connyval, így nem kellett babrálnunk az övekkel. Lassan felemeltem kótyagos fejemet. A nyakam tiltakozott ellene, sikeresen elnyomtam álmomban. Conny is aludt, mert ő is ébredezni kezdett.
-Hol vagyunk?-nézett körbe.
-Los Angelesben-nevettem halkan.
Egy légörvény lökte meg a repülőt, amitől ijedten Connyba kapaszkodtam. A leszállásig el sem engedtem a kezét. Nem szerettem hirtelen bele Connyba, mielőtt bárkiben is tévhitet keltenék. Egyből Andy jutott eszembe, aki már nincs messze tőlem. Kicsatoltam magam, és áttörve az embereken siettem lefelé. A kapun kirohantam és a reptér főbejáratát elhagyva fogtam taxit. Conny csak rohanva ért utol.
-Ennyire sietünk?
-Ennyire. A J. Paul Getty Museum-hoz kérem-adtam címet a taxisnak.
A taxi elindult a forgalmas úton, én meg az embereket szuggeráltam, hátha meglátom valahol Andyt.
-Kiért jöttünk ide? Jól érzem, hogy a bandából van itt valaki? Vagy talán Dereck?
-Derecket meg se említsd! Miatta van mindez. Az ő hülyeségéből kerültünk ide!-emeltem meg a hangom.
-Mi lenne ha mesélnél? Jobban és könnyebben lehetne érteni, amit beszélsz.
Megnéztem, hogy a sofőr nem hallgatózik-e, majd suttogva elmondtam mindent az elejétől kedzve. Így könnyebben értehtő lesz. Mikor a tanárommá vált, majd bejött az iskolába, mikor kerestetni kezdett a városban, mikor megismertem a srácokat, az unokatesóját, a Dereckes incidenst, a Christianos beszélgetést és el is érkeztünk a jelenlegi álláshoz. Mire elsuttogtam a helyzetet, addigra meg is érkeztünk a J. Paul Getty Museum utcájába. Éreztem, hogy sokan lesznek, de hogy ennyire! Az utca tele volt virággal és szalagokkal kidekorált autókkal, a késve érkező vendégek parkolóhelyet kerestek a sok autó között. Elmúlt 20:00, így az esküvő elkezdődött. Conny fizette a taxit-nagy tiltakozásom ellenére-majd a tömegben iparkodtunk a múzeum bejáratához. Mikor beértünk, nem a festmények és a szobrok, hanem itt is a virágok százai illatoztak felettünk. Kitűntünk a tömegből utcai ruhánkkal, csapzott külsőnkkel, de ez nem igazán érdekelt minket. Csak Andyt találnám meg végre. Karokon, nagy csokrok alatt bújtam át, mire meghallottam a zongora csilingelő játékát. A kórus gyönyörűen énekelt, hangja betöltötte az egész múzeumot. Az ajtó elé érve láttam Julietet és egy fickót, akik karöltve az oltár elé vonultak. Az ajtóban megtorpantam. Az emberek a menyasszonyt csodálták, így nem láttak engem.
"Most mit csináljak? Hol van Andy? Miért nem ő kíséri Julietet? Ki az az idegen fickó? Mit tegyek?"
-Hé-suttogta a fülembe Conny.-Most mi legyen?
-Nem tudom. De ő nem Andy-mutattam a fickóra. A hangom nagyon remegett. Teljesen feleslegesen jöttünk ide. Nem szúrhatom el az esküvőt. Felesleges maradnom.-Hazamegyünk.
-Ezt most nem mondod komolyan! Nem ezért jöttünk ide! Theresa!
De ekkor már sarkon fordultam, és futni kezdtem a kijárat felé.
"Francba! Hogy lehettem ilyen idióta? Mi értelme volt annak, hogy eljöttünk? Hogy mindent megmagyarázzak, mikor nem tudok vele beszélni, mert nincs itt? Hülyeség volt eljönni. Már bánom."
Ekkor megláttam azt az embert, akiért bármit megtettem volna. Andyt. De nem volt egyedül. Egy szőke hajú koszorúslánnyal a falhoz simulva csókolózott az egyik festmény mellett. A testük egymáshoz ért, és a lány ajkát halk nyögés hagyta el. Elsápadtam. A szemeim megteltek könnyel. Sikítottam a mérhetetlen fájdalomtól és undortól.
"Azt hittem, hogy Andy szeret. Tévedtem. Megint hittem a hülye kis játékának, csak egy kihasználható paraszt voltam az ő sakktábláján. Nem voltam neki soha senki. Nem is leszek soha." Elhátráltam a párostól, akik a sikításomra szétrebbentek. Andy döbbent pillantással nézett rám, mint aki szellemet látott. Conny mögém ért, és rájött a szituációra. Nem bírtam tovább ottmaradni. Sarkon fordultam, és a kijárat felé siettem.
-Theresa!-megfordultam. Conny szorosan mögöttem szaladt, de nem ő kiáltotta a nevem. Andy volt.-Theresa, állj már meg! Félreérted!
Könnyekkel a szememben fordultam vissza, de csak egy megvető nevetés hagyta el a számat.
-Tényleg, én értem félre. Most már belátom, hogy kár volt eljönnöm.
Azzal sarkon fordultam, és Connyval együtt elhagytam az épületet.

Sziasztok! Itt is lennék az új résszel! Sajnálom, hogy ismét eltűntem, csak szarakodik a netünk otthon, így hetekig nem tudtam fellépni. 😑😑😣 Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek erről a szituációról. Megbocsát-e Theresa Andynek? Andy jogosan csókolózhatott egy lánnyal? Mi lesz Theresa sorsa ez után? A következő részben fény derül mindenre. 😉😉

Ghoul Otaku